Diósgyőri Munkás, 1973. január-június (28. évfolyam, 2-26. szám)

1973-02-27 / 9. szám

I9 n3. február 27. DIÓSGYŐRI MUNKÁS Győztek a kohászatiak Döntőre készülnek az öntők Szombatjuk és vasárnapjuk nehezebb volt, mint a többi. Dolgoztak, ugyanúgy, mint máskor. Csakhogy most szigorú szakemberszemek kísérték minden mozdulatukat. A Ki minek mestere országos vetélkedő középdöntőjében a fiatal öntőknek a gyakorlati mellett i még szakmai, elméleti és politikai tudásukról is számot kellett adniuk. A KISZ Központi Bizottsága, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a vasasszakszervezet, az OMBKE és a Magyar Televízió versenyfordulójában , a mi acél- és vasöntödénkben, valamint a vendégháziban bizonyítottak a legjobbak. Régi gyakorlat friss ismeretekkel — A szakmai kérdéseket az OMBKE öntödei szakosztálya állította össze. A szakmunkásképző tankönyvét vettük alapul a pontozásnál is. Tehát a régebben végzett fiataloknak a verseny előtt meg kellett ismerniük az újabb technológiákat. Előnyben volt, aki az öntészetben nagy gyakorlatot szerzett már — mondta Lantos István, az OMBKE öntödei szakosztályának szervezője. — Az írásbeli kérdéseket tesztlapokon adtuk ki, tehát a kiértékelés egyértelmű lehetett. A szóbeli kérdéseket úgy választották, hogy a versenyzők két percen belül megválaszolhatták. A politikai kérdéseket a KISZ Központi Bizottsága állította össze. Borsod és Heves megye vállalataitól a selejtezők után továbbjutott hét acélöntő, öt vasöntő és négy fémöntő, versenyzett a továbbjutásért a két nap alatt. A kohászatot hét fiatal képviselte köztük. Sokoldalúság — pontokban A gyakorlati munkák pontozásánál a bizottság értékelte a megválasztott technológia helyességét, a forma kidolgozásának szakszerűségét és minőségét, a forma leöntését, a leöntött öntvény minőségét, a feladat elvégzésének időtartamát és a munkavédelmi szabályok betartását. Az írásbeli verseny alkalmával szakmai és politikai ismereteikről adtak számot a versenyzők Szóban általános öntészeti kérdésekre, politikai, munkásvédelmi kérdésekre válaszoltak és mindenki kapott egy szabadon választható kérdést. A helyezéseket a zsűri a gyakorlati, az írásbeli és szóbeli vizsgán elért pontok száma alapján határozta meg. A zsűri elnöke: Kéri András, a KISZ KB ifjúmunkacsc-^sorának vezetője dr. Szeppelfeld Sándor, az LKM gazdasági igazgatója, Korbély István, mint a kohászat régi szakmunkása, Ocsenás Tibor, a vasasszakszervezet, Popovics István, a munkaügyi minisztérium, Lantos István, az OMBKE képviseletében, valamint Horváth Ferenc az öntödei vállalat vezérigazgatója a két nap után legjobb lelkiismeretük szerint döntötték el: a televízió kamerái elé Bárdi Géza és Tóth Ferenc, a mi acélöntödénk ifjú szakmunkásai kerülnek. Siker után új feladatok Kohászati győzelem született tehát a középdöntőben, nem is mertük gondolni, hogy ilyen öröm és dicsőség éri a mi szakembereinket Bárdi Géza a vállalati döntő után a legnagyobb pontszámmal indult. Előnyét nem vesztette el, s reméljük, a televízió versenyén is tartja. — Tóth Ferivel segítjük egymást a további felkészülésben. Módszerünkön nem változtatunk, legfeljebb nagyob erőbefektetéssel tanulunk Szeretnénk addig más üzemeket végignézni, másfajta technológiákat megismerni. Előnyös volt számunkra, hogy „hazai pályán” versenyezhettünk, de tudni, végső soron a győzelemhez mindenhol kell. A második helyezett, Tóth Ferenc örömmel és izgalommal várja az ország és a nyilvánosság előtti szereplést. — Gondolom, a felkészülésre most is adnak alkalmat a gyárban. Nagyon várom egy barátom segítségét, aki tőlem sokkal tájékozottabb a politikai-filozófiai kérdésekben. Talán itt kell legtöbbet tanulnom A harmadik és a negyedik helyezett pontszámai alig voltak kevesebbek az első kettőnél, és ők is kohászatiak. — Számomra ezzel a nappal befejeződött a verseny — mondta Gombos Ferenc, az acélöntőde szakmunkása. — Energiámat most újra a marxista középiskola befejezésére összpontosítom és részt veszek gyárunkban egy hathónapos tanfolyamon. Szeretnék segíteni az országos verseny előkészítésében is. A negyedik helyezett Szalai András, a vasöntöde fiatal szakmunkása, ugyancsak a következő feladatokon gondolkodik már: — Készülök az érettségire, a kohóipari technikumban. Van mit tanulnom. Úgy érzem sokat fejlődtem a versenyen, örülök eredményemnek, és a pénzjutalomnak is: a kislányomnak szeretnék valamit vásárolni belőle. Valószínű, hogy az országos döntőt ugyancsak a mi gyárunkban rendezik meg április 17 és 18-án. A televízióban ott láthatjuk majd az ország legjobb 15 öntője között a mi két versenyzőnket is. Erdélyi Ildikó ... és akik elbírálták A versenyzők .. , iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ulni lllllllllllllllllllllllll Ilii Ilii Ilii llllllllll lllllllllllll Iigiligilllllllllllll TiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiimiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiimimim 5 ■ i felhívásnak megfelelően Gépgyári munkásőrök a segítőakcióban Az Adj vért Vietnamnak! országos felhívás — mint ismeretes — a miskolci Oprendek Sándor munkásőrzászlóaljtól indult. A kohászati munkásőrök már a hónap elején adtak vért. A gépgyárban erre február 19-én került sor. A munkásőrlaktanyában az előzetes jelentések alapján körülbelül 150 jelentkezőre számítottak. Ottjártunkkor az első órákban már 120-an tartották oda a karjukat. Többnyire munkásőrök jöttek, de voltak vöröskeresztes aktívák és hozzátartozóik is szép számmal. Néhány vélemény a véradóktól. Nagy Gyuláné, a 111-as telepi szerszámüzem dolgozója: — Nem vagyok munkásőr, még csak vöröskeresztes aktíva sem. Viszont édesanyám vöröskeresztes titkár. Tőle tudtam, hogy most hozzájárulhatok ehhez az akcióhoz. Talán én jobban tudom, mint bárki más, hogy mit jelent a beteg embernek a vér. Magam is többször kaptam vérátömlesztést, mikor rá voltam szorulva. Ezért is jövök szívesen és fogok a jövőben is. A melegüzem F-egységének vöröskeresztes csúcstitkára Minka Vilmosné. — Nekünk mindig jó példával kell élenjárnunk. Ezt szívesen is teszem. Nem egyedül jöttem, mindkét fiamat — szintén gyáriak — elhívtam. Az összes véradónak — 140 fő — mint később megtudtuk — 90 százaléka volt munkásőr. Nagy IV. Lajos szakaszparancsnok-helyettes és Marcsák József már régi ismerősei a véradószobáknak. Maguk sem tudják megmondani pontosan, hogy hányadik alkalom ez a mai. Horváth József rajparancsnok mosolyogva mondja: — Egyszerre vagyok most többszörös véradó, mivel fiaim és három munkatársam is csatlakozott hozzám. Bonta Lajos az 5. század parancsnoka, magának kis statisztikát készített. Az aktivitással elégedett. — A számszerű eredmény önmagáért beszél. De elismeréssel gondolunk azokra az elvtársakra is — körülbelül 50-en vannak —, akik jelentkeztek ugyan, de valamilyen egészségügyi okból végül nem jöhettek számításba. Tolnai Attila Négyszeresére növekedett a vöröskeresztes taglétszám 908 véradó a hengermű 1. gyáregységben — KI KELL EMELNÜNK a hengermű I. gyáregység kiváló munkáját — hangzott el decemberben a kohászat vöröskeresztes vezetőségválasztó küldöttértekezletén. E mögött a mondat mögött a gyáregység 700 fős vöröskeresztes tagságának sok és lelkes munkája áll, tájékoztatott erről Birincsik János, a gyáregység csúcspárttitkára. Két évvel ezelőtt még iapán voltak csupán. Akkoriban alakult meg a gyáregység Vöröskereszt csúcsvezetősége. Széles körű felvilágosító munkájuk eredménye nemcsak a négyszeresére növekedett létszám. A mozgalmi munka pezsgőbb, szervezettebb lett. Mind az öt alapszervezet bekapcsolódott a vöröskeresztes Minta alapszervezet mozgalomba, aminek feltételei a következők: 1. Vöröskeresztes tag legyen az üzemi átlaglétszám 20 százaléka; 2. Családi lap előfizető legyen a tagság 50 százaléka; 3. A véradási terv teljesítése. Ezek már önmagában is szép vállalások, de az alapszervezetek ennél többet tettek, ezeket jelentősen túl is teljesítették. A feladatokból a középhengerdeiek vállalták a legtöbbet és ezt teljesítették is, így ők nyerték el az öt közül a Kiváló alapszervezet címet. Az eredmények gyáregységi szinten sem kisebbek. Az elmúlt esztendőben körülbelül 350 tagra számítottak, helyette most közel 700-an vannak. A véradásban szintén kivették részüket; 908 dolgozó járult hozzá a véradáshoz, ami az előző évekhez viszonyítva igen komoly fejlődést jelent. Nem feledkeznek meg beteg munkatársaikról sem. Rendszeresen látogatják őket, ennek megszervezésében is a vöröskeresztes aktívák járnak élen. Többen elsősegélynyújtó tanfolyamot végeztek. Munkájukhoz minden üzemrészben biztosítva van az elsősegélynyújtó láda, aminek felszereltségét rendszeresen ellenőrzik. E NÉHÁNY SOR természetesen nem ölelheti fel azt a lelkiismeretes, öntudatos munkát, amit a hengermű I. gyáregység vöröskeresztesei végeznek. Azonban mégis azt hisszük, hogy az itt közölt eredményeink ha csak főbb vonásaiban is, de hűen tükrözik a 700 fős kollektíva lelkes, odaadó munkáját. Er dolgom akadt a — # gyárnak fontos szolgálatot z adó egyik kis külső z üzemünkben. Régi E szokásomhoz híven E — néha ugyan szeretek váratlanul érzekezni — előbb megs tudtam az illető z üzem vezetőjétől, z mikor szakíthatnak számomra néhány percet. A megbeszélt időre meg is érkeztem volna, ha... z És most következett az, ami majdnem áthúzta számításomat. Az aprócska E üzem kapujának — őre, vékony, őszes jó asszony, ahogy beléptem, mindjárt átzz világított röntgenei szemével. Miután nemrégiben voltam ~ tüdőszűrésen, jobbnak láttam elejét venni a további vizsgálódásoknak. — így hát előadtam a jövetelem célját, továbbá azt, hogy ez a látogatás úgymond munkaköri kötelesség. Ezzel átnyújtottam igazolványomat. Néhány percig kérdés-feleletet játszottunk. Ennek lényege az volt, hogy tudom-e igazolványom adatait fejből és rögtön. Tudtam. Az első próbát kiálltam. De jött a második, a nehezebb. A kedves kapus néni megpróbált meggyőzni arról, hogy tulajdonképpen én bizonyára nem is ide akartam jönni. Talán véletlenül tévedtem erre. Viszont, ha megnevezem az üzem pontos címét, nevét, akkor elhiszi, hogy mégis jó helyre jöttem. Nem adtam fel a harcot. A néhány méterre virító cégtábláról pontosan elszótagoltam az odaírtakat. Hogy örömöm ne legyen korai, máris falhoz szegezett a legnehezebb és egyben a „keresztkérdés”: — Melyik üzemvezetőt tetszik keresni? Kérdezőm olyan pontosan jól tudta, mint én, hogy csak egyetlen vezető van a szolgálatban. Tudta z rá is adtam. Sőt akkor sem keseredtem el, amikor azt mondta, hogy akit keresek, sajnos távol van. Ezt azzal sikerült megcáfolnom, hogy alig néhány perce beszéltünk egymással telefonon. Ekkor mintegy varrázsütésre jóságos mosoly futott át S vallatom arcán. El- E ismerően nézett E rám. Tekintetéből E olvasni lehetett: „No, fiatalember. — kiállta becsülettel a próbákat. Mehet!” = Úgy látszik, valóban jól láttam, mert E megszólalt ismét: z — Tessék menni. — Ott balra, abban az E emeletes épületben. ^ Első emelet, kettes E ajtó. (tolnai) Most már bemehetek. Emlékét megőrizzük Az elmúlt héten, szerdán kísérték utolsó útjára munkatársai Gombos János elvtársat, az LKM beruházási főosztályának csoportvezető előadóját. Vasesztergályosként kezdte pályafutását a DTGÉP-ben, majd a felsőipari iskola elvégzése után mint gépésztechnikus került a kohászat gépészeti szerkesztési osztályára. Előbb tervező, majd évek múltán, mint csoportvezető és osztályvezető helyettes nagy odaadással, precizitással végezte felelősségteljes munkáját. Rajzasztalán egymás után sorakoztak a gépészeti berendezések tervei, többek között a bányafámhajlítógép, melegönte és-marógép, üstbuktató berendezés, tartóvágó olló és számtalan variáció a hengerműi korszerűsítéseknek. 1970-től a beruházási főosztályon a kohászati létesítmények kivitelezésénél kamatoztatta a tervezési gyakorlatban szerzett tapasztalatait. Munktársai, felettesei szerették, becsülték, több esetben nyerte el a Kiváló Dolgozó címet. Rövid szenvedés után súlyos betegség ragadta el munkatársai és szeretett családja köréből. Emlékét munkatársai megőrzik!