Diósgyőri Munkás, 1982. június-december (37. évfolyam, 22-52. szám)
1982-11-16 / 46. szám
1982. november 16. Ezüstkoszorúhoz méltóan Mindig úgy tudtam, sofőrnek íenni igen felelősségteljes és bizalmi feladat. Most pedig a lelkemre kötötték, ne nevezzem őket sofőrnek, gépjárművezető a hivatalos elnevezésük. Pedig hát gépjárművezető bárki lehet, aki autóra, jogosítványra szert tud tenni. No, mindegy, kinek mi a szimpatikusabb: gépjárművezetőkből, avagy sofőrökből álló kollektíváról lesz szó az alábbiakban, akik a gépgyár szállítási főosztályának dolgozói. A szocialista brigád tagjai: Lengyel Gyula, Tyukodi Gábor, Sass László, Andó Antal, Berta Imre, Pásztor Árpád, Bódi Elemér, Molnár László, és a vezetőjük, File József. A szocialista brigád 1966- ban alakult, később felvették a Kossuth nevet, legmagasabb kitüntetésként pedig elérték az ezüstkoszorús fokozatot. Mindnyájan több mint húsz éve dolgozói a gyárnak, s nem is akármilyen dolgozói. File József már több mint egymillió kilométert vezetett balesetmentesen, Andó Antal is elérte ezt az eredményt, de a többiek is 500 750 ezer kilométeres balesetmentes vezetéssel dicsekedhetnek. Sajátos helyzetben van ez a szocialista brigád, hiszen a munkájuk naponta más és más helyre, az ország legkülönbözőbb területeire irányítja őket. Persze találkoznak, beszélnek egymással, de azért nem olyan ez, mintha naponta egymás mellett töltenék le a nyolcórás munkaidőt.. .■ File Józsefet nagy nehezen, de végül is sikerült rábeszélni, mondja el egy átlagos műszakját, számoljon be egy olyan útjáról, amilyet a kollégái is megtesznek évente több százszor. Hat órára jár dolgozni, s az első dolga, hogy a garázsban átvizsgálja gépjárművét,, s a tizenegy éves, 20—22 tonnás pótkocsis szerelvényt, amelyben már 510 ezer kilométer van. Legutóbb például kettes szemlén volt a Rába, de a legkisebb hiba észlelésének is utánajárnak, például egy sebességváltó zörejnek, hiszen jobb óvatosnak lenni, mintsem még nagyobb baj legyen. Hogy mit csinál a sofőr, ha javítják a kocsiját? Nem unatkozik. Helyettesíti a beteg kollégákat, segít a javításban. Nos, ha a gépjármű rendben van és biztonságosan elindulhat vele a vezetője, akkor irány az ország valamelyik hosszabb-rövidebb útja. File József nemrég egy útja alkalmával 14 órakor indult a gépgyárból, a cél a Ganz- MÁVAG volt, ahol már nagyon várták a négy darab vasúti kerékpárt, ezek egyenként 3100 kilogrammosak voltak. Este hat óra után ért oda, az árut lerakták, a pótkocsis Rábát leadták, és lejelentkeztek Lengyel Gyulával a pesti kirendeltségen azután együtt mentek a géngyár IBUSZ-szobájába. Fél kiWic lett, mire áruba kerültek. Reggel hatkor már megint a kirendeltségen jelentkeztek, megkapták szállítmányukat a visszaútra tizennégy tonna Csövet, hét tonna szivattyúöntvényt. Délután 5 óra után érkeztek meg, az árut leadták, a kocsit a garázsba vitték, végül kiállították a szükséges okmányokat is. Ha pihentek is éjszaka, bizony akkor is kemény és hosszú szolgálat volt ez. No, meg idegőrlő is. A megrendelő cégeknek mindig sürgős a szállítmány, de csak amíg az oda nem ért. Aztán már nem sietnek a lepakolással, szegény sofőr ácsoroghat magának. No, persze ezzel együtt is ezerszer könnyebb ma gépjárművezetőnek lenni, mint húsz évvel ezelőtt. Szervezetteb a személy- és a teheráru-szállítás. Megszűntek a végkimerülésig tartó túlórák, egy kevés elcsúszással, de mindig tudja az asszony, mikorra várhatja haza az urát. Ma már a sofőrnek is van családi élete, sőt, ha úgy akarja, brigádélete is. — túry — mrt«CrnRT MTW!« A Diósgyőri Gépgyár tanműhelye adott otthont november 6-án a ,,Ki minek mestere?” esztergályos szakmai és politikai verseny városi döntőjének. A gépgyári vetélkedőn hét miskolci vállalat 21 versenyzője mérhette össze szakmai és politikai felkészültségét. A „Ki minek mestere?’’ esztergályosversenyt a hagyományoknak megfelelően, két kategóriában, pályakezdő és gyakorlott szakmunkások kategóriájában rendezték meg. Az induló versenyzők két fordulóban, egy elméleti és egy gyakorlati feladatokból álló fordulóban döntötték el a helyezéseket. Az elméleti részben matematikai, anyagismereti, géprajzi, munkavédelmi és politikai felkészültségükről kellett számot adniuk. A gyakorlati feladat során egy E—400-as típusú eszterga-főorsó egyik alkatrészét kellett elkészíteni. A zsűri a darab elkészítésének normaidejét 110 percben szabta meg. Az elméleti feladatok között kiemelkedett a fiatalok szakmai és politikai felkészültsége, kevésbé sikerültek a matematikai és anyagismereti megoldások. A gyakorlati versenyben csupán az induló szakmunkások fele készítette el a megadott határidőre a munkadarabot. Ennek megfelelően szélsőséges eredmények születtek. Döntött a szakmai rutin. A szervezés a DIGÉP KISZ-bizottságát, ezen belül is Szilágyi László és Angyal Ferenc fiatal mérnökök jó munkáját dicséri. A városi esztergályos vetélkedő pályakezdő kategóriájában első lett: Lévai László, DIGÉP L-egység. második: Horváth Péter. MN 7085, harmadik : Szabó István. Cementipari Gépjavító. A gyakorlott kategóriában első: Rózsa Sándor Mezőgép, második: Váradi, István, DIGÉP L-egység. harmadik: Zsoldos József. Cementipari Gépjavító. Az értékes díjakat, a Hollóházi Porcelángyár vázáit Feledi László, a tanműhely vezetője, a zsűri elnöke adta át. (t. gy.) Esztergályos vetélkedő A gyakorlati verseny, jobbra: munkában a zsűri. (Fotó: Balogh Béla) Iái síkdalmi munkában Zsolttárolót atalt át Eddig nem létező létesítménnyel, több mint 1500 négyzetméter alapterületű téglatároló színnel gazdagodott az LKM. Az importból vásárolt, a kemencék és üstök falazásához használt építőanyag raktározására szolgáló épületet november 11- én Hlavács Zoltán, a gépgyártó és -szerelő gyáregység KISZ-bizottságának titkára adta át az „üzemeltetőknek”. Azért a KISZ-titkárt kérték fel erre a tisztre, mert a szín nagyrészt társadalmi munkában készült. A terveket is a fiatalok dolgozták ki, majd a szükséges 460 tonna acélszerkezetből 100 tonnát gyártottak le és szereltek össze. A felajánlásnak a KISZ- esek 8000 órában tettek eleget. Különösen kitűnt a munkavégzésben Bém ■ István, Sivák József, Liptai József és Kiffer György. netében is! Ezek a falak évszázadok múltán is emlékeztetni fogják az utódokat elsősorban a gyáralapító Fazola Henrikre és mindazokra, akik egy lépést tettek a haladás, a fejlődés útján. Kívánom, hogy a társulat működése gyümölcsöző legyen és találják meg benne boldogulásukat mindazok, akik részvényvásárlásaikkal fejezték ki bizalmukat a vállalkozás iránt! Nagy taps fogadta a kamaragróf beszédét, melyet Szőllőssy Ferenc uradalmi prefektus ünnepélyes szavai követtek: — Kedves Barátaim! Vendégeink! A diósgyőri koronauradalom nevében tisztelettel köszöntöm a szorgos építőket, a vállalkozókat, a részvényeseket. Köszöntöm mindenekelőtt Fazola Henrik urat, aki éjt nappallá téve munkálkodott a vasmű létrehozásában, a vidék iparosodása érdekében. Ami sokat szenvedett hazánk, az idegen elnyomás, a százötven éves török uralom miatt hátrányba került a gyorsan fejlődő Európával szemben. Most egy lépést tettünk e lemaradás felszámolására! A diósgyőri koronauradalom építőanyagokkal, szállítóeszközökkel segítette a vasmű gyors felépítését! A vasmű kész! Az alkotás áll! Legyünk hát büszkék arra, hogy a miénk! A zenekar tust húzott, majd Hollóssy, egri főbíró nyújtotta át Eger város díszpolgári okmányát Fazola Henriknek, utána mindenki a gyáralapítót szerette volna hallani. Fazola Henrik az adagolóhíd korlátjához lépett, végignézett az ünneplő vendégseregen. Úgy érezte, élete legboldogabb napja ez a mai. És ebben az ünnepélyes percben illene egy pár gondolatot, egy olyan ünnepi pohárköszöntőfélét mondani, de nem jutott eszébe semmi. Csak állt, állt feszélyezetten, szerencsétlenül az ünneplő tömeg felett. Nagysokára szólalt meg, kezében a díszes okirattal: — Hölgyeim és Uraim ... Köszönöm ... Mindenkinek nagyon köszönöm, akik hozzásegítettek, hogy ez a vasmű megszülethetett... — mondta meghatottam majd Teklára pillantott és így folytatta: ■» Én felkérem Kari Tekla kisasszonyt, hogy gyújtsa be a massát... Fazola lement az adagolóhídról. A leányhoz lépett és a kohóhoz kísérte. Bandi átadott neki egy égő fáklyát. Tekla a massa csapolónyílása üregében levő olajteknőbe helyezte, megvárta, míg az tüzet fogott és lángnyelvek kígyóztak fel a fahasábok közé. Nagy taps fogadta a jelenetet, miközben megmozdult a vízikerék is, a rávezetett víztömeg mozgásra bírta. A nagy átmérőjű lapátkerék forgásával a vízszintes bütyköstengely megdolgoztatta a bőrfújtatókat, és a fúvókákon át sípolva, fütyülve élénk szél áramlott a mássá gyomrába, serkentve a lángnyalábokat. És az olvasztó tetején a kürtőn át fehéres-sárgás füstbodrok szálldogáltak a derűs tiszta légbe. A cigányzenekar vidám polkára zendített. Bandi a feleségével, Julival önfeledt táncra perdült. A munkások, munkásfeleségek követték példájukat. Soltész is megtáncoltatta feleségét, leányát pedig újdonsült férje, Andris vitte táncba. Mindenkit lenyűgözött a látvány, az ünneplés. Csak éppen a gyáralapító Fazoláról feledkeztek meg. Szédülten állt a színes tarka forgatagban. Ebben a pillanatban egyszerre oly magányosnak érezte magát. De nem sokáig, mert egy meleg leánykéz simult a tenyerébe: — Ugye, most boldog vagy. Henrik? — kérdezte Tekla. — Nem igaz... Nézd Teklám, hogy ünnepelnek ... Fura egy népség. Ünnepelni hogy tudnak, miközben nem csináltak semmit... Tekla aggódva nézett Fazolára: — Enrico ... Nem érzed jól magad? Sápadt vagy... Fazola ránézett a tizennyolc esztendős, szőkefürtös, gyönyörű virágszálra, akit már szinte hitvesének tekinthetett, és már nem érezte magát magányosnak. — Nem, semmi... csak múló émelygés volt, de már elmúlt... — Ne törődj most velük, senkivel, hanem ünnepeljünk mi is, hisz végtére a vasmű a mi közös gyermekünk és a kettőnk nagy ünnepe is ... Tudod mit? Táncoljunk! Szabad férjemuram? Hölgyválasz! — mondotta Tekla kedves meghajlással és egymásba karolva vegyültek el a táncolok között... MTESZ-díj Az ÉMÁSZ székházában rendezték meg november 10-én a III. borsodi energiagazdálkodási napokat, amelyen öt megyei MTESZ-díjat is odaadtak. Megyei MTESZ-díjat kapott Stehlik László, az LKM nyugalmazott tanácsadója. 5 Diósgyőriek fóruma Pf. 14. A megértésnek Az LKM IV-es hivatalház dolgozói írtak rovatunknak, „ismét a nyolcemeletes hivatalházról van szó, annak is a liftjéről...” „Az egyik liftet sikeresen beszerelték, a másik lebontás alatt állt, de a beszerelt új lift sem működött. Hónapok múltak el, amikorra a másik liftet lebontották (dübörgés, kiabálás, poris törmelék tetején járva, előttünk tátongott az akna. Teltek a napok, míg valakinek eszébe jutott befedni, nehogy valaki beleessen. Ezután csend <.lett. Hetekre. Később aztán újra kopácsoltak, dolgozgattak, ám a jónak vélt lift hol járt, hol nem. A szerelők pedig jókat derültek a tömegen, amint tüdejüket majd kiadva vonszolták magukat felfelé ... Most újból áll a lift, járhatjuk gyalog az emeleteket. Nemcsak egészségesek és fiatalok, hanem betegek és idősebbek is dolgoznak itt. is van határa Olyanok is, akik már kórházban feküdtek, műtötték őket. Nem hiszem, hogy jót tenne nekik a lépcsőjárás. A kézbesítők pedig naponta többször is megmászhatják mind a nyolc emeletet. Úgy vélem, a munkálatok megkezdésétől mostanáig elég türelmesek voltunk. Ám fogytán a türelmünk, s nem értjük, hogyan lehet egy munkát úgy megkezdeni, hogy alkatrészek hiányoznak. Azt sem értjük, hogy miért nem lehet a szerelést délután végezni, amikor a hivatalházban alig van forgalom, s a kiabálás, kopácsolás sem zavarna senkit munkájában. (Jelenleg, ha jó is a lift, a szerelésre hivatkozva, gyakorta kikapcsolják. Nem ártana ellenőrizni a liftmunkálatokat, s anyagilag is felelősségre vonni a mulasztókat. Gondoljuk, akkor nem totojáznának.” Vannak emberek, akik évtizedeken keresztül végzik a dolgukat és a kötelezőn túl vállalt feladatukat is példamutató fegyelemmel, maximális szaktudással, de olyan csendesen, szerényen, hogy szinte teljesen észrevétlenek maradnak. Répay László a gépgyár pénzügyi főosztályán a hitelgazdálkodási csoport vezetője. Harmincegy éve tagja a nagy kollektívának, kereskedelmi főiskolával, mint okleveles könyvvizsgáló végzi nem kis felelősséggel járó munkáját, öt kollégájával. Fő feladatuk a vállalat pénzügyi egyensúlyának tartása. Huszonkét évvel ezelőtt választották meg a szakszervezeti bizottság számvizsgáló bizottsága elnökének. A hattagú munkabizottság feladata, hogy felülvizsgálják a szakszervezet pénzügyi tevékenységét és az alapszervezetek gazdálkodását is ellenőrizzék. Vagyis a segélyekkel, a bélyegekkel, a költségvetéssel, a pénztárnaplókkal foglalkoznak, azokat ellenőrzik. A sok-sok éves társadalmi munkájának tapasztalata alapján Révay László és csoportja nagyon sokat mondhatna a gépgyár dolgozóiról. Elismerés társadalmi munkáért olyan szempontból, hogy hogyan alakult hozzáállásuk a munkafegyelmi követelményekhez, mennyit változott politikai magatartásuk, erkölcsi arculatuk. Az hogy a szakszervezeti aktívák között, amióta ő a számvizsgáló bizottság elnöke, nem volt egyetlen ember sem, aki a legnagyobb pénzügyi vétséget, a sikkasztást elkövette volna, alighanem neki és csoportjának, a rendszeres és részletes ellenőrzésüknek is köszönhető. De nemcsak ez, hanem az is az ő érdemük, hogy a gépgyár szakszervezetének fegyelmezett és tervszerű a gazdálkodása. Egyetlen dolog van, amiről nem titkolt büszkeséggel beszél Révay László, hogy a család diósgyőri kötöttsége több mint száz esztendős. Már a nagyapja is kohász volt, az lett az apja is, ma a nővére az, aki az LKM dolgozója, ő pedig több mint három évtizede a testvérgyáré Az, hogy november 7-re kitüntetésben részesült huszonkét esztendős társadalmi munkájáért, még mindig kicsit hihetetlen neki, hisz ez természetes, hogy az ember megteszi amit tehet. Bár mindenki úgy végezné olyan becsülettel, szorgalommal és szerénységgel főállási munkáját mint Révay László az önként vállalt társadalmi feladatait is. — túry — ,