Diósgyőri Munkás, 1983. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-08 / 10. szám

m?,­ március 8. mItSGYORI MU­NKÁS Nagyvállalatnál kisvállalkozások­ ­. A Lenin Kohászati Művek­ben tavaly április elején je­lent meg az a vezérigazgatói utasítás, amely intézkedett a­­ Vállalati gazdasági munka­­közösségek alapításáról Ezt megelőzően már létrehozták azt a gazdasági, pénzügyi és jogi szakemberekből álló ta­nácsadó szolgálatot, amely hivatott összefogni és irányí­tani ezeket a közösségeket. A bizottság vezetője Bartha József műszaki-gazdasági ta­nácsadó, vele beszélgettünk az eddigi tapasztalatokról. HUSZONÖT KÖZÖSSÉG — Azzal kezdtük a mun­kánkat — mondta —, hogy felhívásban közreadtuk, hol, milyen tevékenységre várjuk a munkaközösségek létreho­zását. Szorgalmaztuk a kol­lektívák alakítását a csavar*­­gyári és a húzóüzemi több­lettermelés növelésére, a bá­nyászat, a vasút és a járm­­ű­­ipar kapacitásunkat megha­ladó igényének kielégítésére. Kellettek a közösségek a vil­lamos fúrógépek, erős- és gyengeáramú berendezések, a szerszámgépek javítására, erőműi, fűtőműi berendezé­sek karbantartására, a városi és gyári távfűtés biztonsága érdekében. A megjelölt fel­adatok közé tartozott a vál­lalati lehetőségeket meghala­dó kohászati, gépészeti és villamos gépi berendezések tervezése. Ezeken túlmenően, a kisgépesítési program kivi­telezésébe és egyéb­­ irtási és szolgáltatási problémák megoldásába is szándékunk volt bevonni a munkaközös­ségeket. — Az eredmény? — Eleinte nagy volt a bi­zonytalanság, a bizalmatlan­ság. Különböző gondok miatt, mi sem tudtunk megfelelően foglalkozni a szervezéssel, így aztán az első közösségek csak a harmadik negyedév­ben kezdhették meg a ter­melőmunkát. A későbbiek­ben, a kedvező tapasztalato­­kon felbuzdulva, felgyor­sult a szervező munka. Jelenleg már­ huszonöt munkaközös­ség alakítására van enge­dély, s a félévig további tíz­­ti­zenkét közösség létrehozása várható. A vállalkozók ha­vonta negyven-ötven órát dolgoznak, s bruttó órabérük 60—80 forint között váltako­zik. Ebben a kisvállalkozási formában egyébként mintegy 400-an vesznek részt, elsősor­ban is a jól képzett szakem­berek. Nagyon lényeges, hogy a végzett munka mérhető, szétválasztható, összejátszásra nincs lehetőség. — Kérem, nagyvonalakban szóljon a munkaközösségek elmúlt évi tevékenységéről! . A csavargyárban hat kollektíva 4731 tonna félkész- és 1141 tonna készterméket gyártott, 1 millió 389 ezer forint vállalkozási díjért. A húzóüzemben úgyszintén hat közösség 824 tonna húzott, 527 tonna hántolt­ és 231 ton­na csiszolt terméket állított elő, s ezért 891 ezer forintot kapott. Az erőműben egy közösség három és fél hó­nap alatt felújította a húsz­tonnás, 30 atmoszférás ka­zánt, s munkájukért 300 ezer forintot fizetett a vállalat. A vasszerkezeti üzemben egy közösség 78 öntödei forma­­szekrényt­ gyártott, 205 ezer forintért. ^ NÉLKÜLÖZHETETLENEK A TERMELÉSBEN A csavar- és húzottáru gyáregységben tehát 12 mun­kaközösség dolgozik, összesen 174 fővel. Folyamatban van a hőkezelőben egy kollektí­va alapítása, melynek felada­ta lesz 3 ezer tonna görbe buga kiegyengetése. Vagyis a gyáregység vezetése itt ak­názza ki leginkább a kisvál­lalkozásban levő lehetősége­ket. — Számunkra ezek a kö­zösségek nélkülözhetetlenek a termelésben — közölte Lo­vász Tivadar gyáregységve­­zető. — A termelés mennyi­ségi igénye ugyanis megha­ladja a kapacitásunkat. A csavargyártásban éves szin­ten 2000, a húzóüzemben 4000 tonna készterméket nem tudnánk biztosítani. Ráadá­sul létszámhiánnyal küszkö­dünk, hatvan ember hiány­zik a termelésből. A közös­ségek munkájukkal hozzájá­rulnak a tervteljesítéshez, s mivel ezért havonta 2400— 2800 forint pluszjövedelem­hez jutnak, megszűnt a nagy­arányú elvándorlás. Szalai József főmérnök így folytatta: “ Ezekben a munkaközös­ségekben összehasonlíthatat­lanul jobb a kollektív szel­lem, tagjai nem várnak egy­másra a feladatok végrehaj­tásában. A munkaszervezés javul, a teljesítmény nagy­jából 20 százalékkal haladja meg a rendes munkaidőben elértet. Ugyanakkor a hét­köznapi termelésük sem esett vissza, ekkor sincs lazítás. Nálunk meglehetősen elavult a géppark, s hogy csökken­jen a meghibásodások miatt kieső idő, a közösségek ön­tevékenyen végzik a karban­tartásokat. A túlóra erőtel­jesen lecsökkent, januárban például csak az egyharmada volt a korábbinak. Stefanecz Lóránt, a mun­kaügyi osztály vezetőhelyet­tese vette át a szót: — Szerettük volna, ha a munkaközösségek korábban belépnek a termelésbe, ám legalább három hónapba telt a szükséges papírok beszer­zése, az intézmények végig­járása. Az alakításhoz kell társasági és vállalkozási szer­ződés, erkölcsi bizonyítvány, el kell menni a tanácshoz, a cégbírósághoz, az SZTK-nál társadalombiztosítási adót muszáj fizetni, a Pénzügymi­nisztérium illetékes bevételi igazgatóságánál az adóztatást kell intézni, s végezetül az OTP fizeti ki a vállalkozási díjat. Vagyis hosszú az át­futási idő. Az adóztatás, amely a bevételnek általában a 9—10 százaléka, de prog­resszívan emelkedik, hason­lóan bonyolult, egyszerűsítés­re szorul. Azon is érdemes volna elgondolkozni, hogy igazságos-e a havi 250 forint társadalombiztosítási adó egy­séges fizetése, ha az illető egyetlen alkalommal sem dol­gozott?! BONYOLULT AZ ELSZÁMOLÁS A felvetett gondokat meg­erősítették a felkeresett mun­kaközösségek. Elsőként a hú­zóüzemben dolgozó Szántó Zoltán művezetővel és Csi­bész László bekészítővel, az egyik 22 tagú kollektíva tag­jával­­ és vezetőjével beszél­­­­gettünk. — Csak akkor éri meg, ha legalább négy hétvégi műsza­kot bedolgozunk — kezdte Csikesz. — Akkor hazavis­­­szük a 2200—2400 forintot. A programot a hét közepén megkapjuk, s mi döntjük el, kikre számítunk. Itt nem le­het lazsálni, reggeli időt sem tartunk. Volt már olyan, akit két műszak után kizártunk magunk közül. Mi ugyanis egyformán osztjuk szét a pénzt... — Oda kell figyelni a szer­ződésre, különben baj lehet — magyarázta Szántó Zol­tán. — Nekünk például az összes termék 20 százalékát kell hőkezelésre gyártani, ha ez az arány nincs meg, le­vonnak a pénzünkből. Ez történt velünk, s emiatt ja­nuárban késve kaptuk meg a járandóságunkat. Az SZTK­­-nak saját­ zsebből kellett be­fizetnünk a 250 forintot. A visszatartott összeget azonban megkapjuk, ha pótoljuk a le­maradásunkat. Úgy is segíte­nek bennünket, hogy bárme­lyik üzemképes gépen dol­gozhatunk. A csavargyárban Pintér Józsefné, a hidegüzem műve­zetője az 5-ös számú mun­kaközösséget irányítja. — Mi kétféle elszámolás alapján kapjuk a pénzt. Az egyént darabbérben fizetik, míg a munkaközösség tonna­­ súly után részesül a vállal­kozási díjból. A kettő kü­lönbségéből kellene fizetni a társulási, a jövedelmi és a községfejlesztési adót, vala­mint a társadalombiztosítást. Csakhogy ez az összeg nem fedezi ezeket a kiadásokat, legalább­is a mostani, har­madik béremelésig ez volt a helyzet. A munka nehéz, egy női asztallakó száz mázsát, az átlagos súly kétszeresét mozgatja meg a hétvégi mű­szakon, mindössze 360—410 forintért. Ketten most szán­dékoznak kilépni... Baranyi Gyula, a meleg­üzem művezetője a 2-es szá­mú munkaközösség képvise­lője: — Adókat még nem fizet­tünk. Megmondom őszintén, képtelenek vagyunk elkészí­teni az elszámolást. Napló­­főkönyvet Budapestről kellett hozatnunk. Kellene egy olyan munkaközösség, amely el­végzi a papírmunkát, hogy nekünk ne kelljen ezzel baj­lódnunk. / Kolaj László Városszépítő egyesület Miskolc megyei város Taná­csa és a Hazafias Népfront Mis­kolc városi Bizottsága­ város­szépítő egyesületet alakít.* Az egyesület célja, hogy mozgal­mat indítson a szebb, tisztább, kulturáltabb városért, Miskolc történelmi és természeti, érté­keinek a megóvásáért, építésze­ti kultúrájának emeléséért, a városlakók és a városban levő intézmények, vállalatok felelős­ségének, az értéktisztelő maga­tartásnak és a városhoz kötő­désnek az erősítéséért. E célok elérését segíti a vá­rosszépítő egyesület azzal, hogy véleményezi a város jövőjét rö­­videbb vagy hosszabb távra meghatározó rendezési, beépí­tési terveket. A városi tanács és a népfront városi bizottsága fel­hívja Miskolc lakosságát, intéz­ményeit és vállalatait, hogy csatlakozzanak a Miskolci Vá­rosszépítő Egyesülethez. Hívnak és várnak mindenkit, aki a jö­vő szebb Miskolcáért együtt akar tevékenykedni a kezdemé­nyezést elindító szervekkel. Három szakosztályt indítanak: városrendezési, környezet- és természetvédelmi, valamint pro­paganda. A jelentkezéseket a szakosztály megnevezésével március 31-ig kérik leadni a HNF városi bizottságára (Mis­kolc, Széchenyi út 70. sz. 3530), egyúttal jelezzék lakcímüket, munkahelyüket, foglalkozásu­kat és beosztásukat. Büszkék a szakmájukra Ha valaki végigmegy a gép­gyár B-gyáregységének hatal­­mas csarnokain, s az utolsó métereknél a baloldalt levő keskeny lépcsőkön is felbal­lag, egy egészen más világba kerül. Elcsitul az emeleten már a lenti zaj, napfényes kis műhely van itt, s mások az emberek is, csaknem mind­nyájan nők. A tmk villamos üzem motortekercselői ők. Erki Ottónét, Simon Zsu­zsát tiszteli, becsüli és szere­ti ez a közösség. Pedig nem is régi dolgozó. — Csak 1980 végétől va­gyok ebben az üzemben.­Előt­te öt évig gyesen voltam két kislányommal, azt megelőző­en pedig a Villam­ospari Szö­vetkezetben dolgoztam. — Nagyon igyekezett mun­kába állni — szólnak közbe — egy évvel megkurtította a törvényesen járó gyermek­­gondozási szabadságát. Zsuzsa asszony nem neve­tős típus, de valami nagy­­nagy nyugalom, elégedettség ömlik el egész lényén. ■ — Melós voltam, az vagyok és az is maradok. — mondja, s nem értem, miért hangsú­lyozza ezt ennyire. — Tudja, azt mondják so­kan, miért maradok tekercse­lő, hiszen az osztályvezető férjem mellett én proli va­gyok. Ezért mondtam,­ amit mondtam. — Értem, de én is hadd kér­dezzem meg: miért? — Mások szerint butaság, amit csinálok, szerintem vi­szont az a butaság, hogy ilyet kérdeznek. Miért lennék kü­lönb akkor, ha valami irodá­ban félig-meddig haszontalan papírmunkát végeznék? Pe­dig nemcsak szakmám van, de érettségim is, tehát beülhet­nék egy íróasztal mögé, s nem lenne olajos a kezem. Azt is kérdezték már, hogy miért nem veszem igénybe a férjem pozíciójából adódó is­meretségek protekcióját. No, persze, utána aztán hallgat­hatnám a megjegyzéseiket... — És mit szól a férje? — Nevet ezeken a megjegy­zéseken. Nem szegyem­ a me­lós feleségét. Nagyon jól élünk. Különben volt olyan időszak is, amikor én a dup­láját kerestem annak, amit a férjem, hiszen 1973-ban, kis kezdő mérnökként 1800 forin­tot keresett. — Á, nem tudna­k meglen­ni izgés-mozgás nélkül — szól­nak megint közbe — Zsuzsa igazi tevékeny típus. — Nézze, mi itt a gyárban leégett motorokat javítjuk — magyarázza Erkiné —, s így nemcsak tekercselünk, de la­katosmunkát is végzünk. Nincs sorozatgyártás, a rossz motorból nekem kell egyedül jót csinálnom. Én pedig sze­retem látni, ha valami szép, amit kiadok a kezemből. — Azt mondják, pártcso­­portbizalmi is. — No igen. Nemcsak a mo­torokat, de az embereket is szeretem ... Az esztergályos szakmában nagy megbecsülést kapnak a női szakmunkások. Főleg olyan helyen­ érnek el nagy elismerést, ahol egyedi és igen nagy pontosságot, preci­zitást igénylő munkadarabo­kat kell készíteni. Ilyen elismert szakmunká­sa a gépgyár B-egységének Hladon Sándorné esztergá­lyos. Egyik főnöke, Madarasi Miklós, az egység kiseszterga­­üzemi vezetőhelyettese mond­ta róla: — Már 1974-ben, amikor megismertem, kitűnt szorgal­mával, s azzal, hogy az üzem érdekeit mindenkor szem előtt tartja. Sok ilyen dolgozó kel­lene. — Igaz, elsősorban eszter­gályos vagyok — kezdte ma­gyarázatát Hladonné — de tulajdonképpen marósként szabadultam az iskolából, ahol másfél évig ezt, a másik másfél évig az esztergályos szakmát tanultam. Amikor ide kerültem a gyárba, esz­tergályosra volt szükség, így hát azt vállaltam, ma pedig már hengerköszörülést is vég­zek, ha szükséges. László Gizella 1956-ban szü­letett Miskolcon és nem­ akart fizikai munkás lenni, amikor 14 éves volt. Gimnáziumba jelentkezett, érettségizett nő volt az eszményképe, csak az­tán az nem sikerült, s így lett ipari tanuló. Makacssága azonban arra ösztökélte, az eredeti elképzelését is meg­valósítsa. Le is érettségizett. — Ez volt a minimum, amit annak idején akartam, s hogy ezt megvalósítsam, tar­toztam magamnak vele. Mos­tani eszemmel azonban már azt mondom, mérnöki diplo­mával is itt maradnék. Per­sze, voltak megingásaim, s akkor, másfél évig gépírást, gyorsírást is tanultam. — Hogy-hogy itt állapodott meg mégis? — Úgy látszik, nem vagyok az a típus, amelyik a válto­zatosságot kedveli. Meg aztán ... A krízisen átestem, a szakmámat szeretem, tőlem telhetően jól csinálom, elis­merik a munkámat, jól kere­sek, no, és azt hiszem, sze­retnek is. Akkor mit ugrál­nék? — Milyen tervei vannak egy ilyen elégedett embernek ? — A férjem, aki a rendőr­ségen dolgozik, a szo­tosítót kezdi el, s úgy döntöttem, ak­kor én sem­­ maradok tétlen, be­ szeretnék iratkozni a marxista—leninista közép­iskolába. Ezenkívül gyűjtöm az erőt, a bátorságot, hogy­ le­tegyem az autóvezetői vizsgát. Van egy öreg Zaporozsecünk, már vezetgettem néhányszor, de ura szeretnék lenni annak is. Túry Ibolya Erki Ottóné, tekercselő Hladon Sándorné, esztergályos Lakótelepiek kezdeményezése Miskolc legnagyobb, csak­nem negyvenezer lelket szám­láló lakótelepén, az avasi la­kótelepen, az elmúlt héten csütörtökön megalakult az Avasi Kulturális Egyesület. Az egyesületet a lakótelepen élő népművelők és pedagógu­sok kezdeményezésére hoz­ták létre, mivel ez a terület nem rendelkezik közművelő­dési és kulturális intézmé­nyekkel. Az intézmény célja, hogy szervezze a kulturális életet, segítse az ott lakókat abban, hogy közös dolgaiknak otthont teremtsenek, rendez­vényeivel, kiscsoportjaival, szolgáltatásaival támogassa a lakótelepen élőket abban, hogy megtalálják helyüket a város közművelődési rend­szerében. Az egyesület külön­böző garázsklubokat szervez, rendelkezésükre áll a lakóte­lep négy iskolája, azok aulái, szakköri helyiségei és torna­termei. Különböző kulturális, sport, művelődési és művészeti mű­sorokat is szerveznek, tanfo­lyamokat tartanak, megszer­vezik a barkácseszközök és sportszerek kölcsönzését, a la­kások javításait. Az egyesület­nek szerény térítés fejében, bárki tagja lehet. Alkotó Ifjúság A gépgyárban az elmúlt évben az Alkotó Ifjúság pá­lyázatra 20 darab pályamű készült, az idei esztendőben pedig az előzetes felmérések alapján 11 pályamunkára számítanak. A benyújtott pá­lyázatok magas szakmai szín­vonalúak voltak. A KISZ-bi­­zottság folyamatosan figye­lemmel kíséri a pályaművek sorsát, hasznosítását.

Next