Diósgyőri Munkás, 1983. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-29 / 13. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLETEICI A LENIN i(OHAS7äti MOVFK ?$ A OlO^GVÖPi GFPGVAI? oARTBIZOTTSAGANAIf HETILAPJA XXXVIII. ÉVFOLYAM, 13. SZ. ABA: 1 IOKIM 1983. MÁRCIUS 39. SZABADSÁGUNK ÜNNEPÉN az LKM pártbizottságának szervező titkára . írta: Nyilas Ferenc: T­avaszi szél ringatja a diósgyőri fák ágait — a kohászat és a gépgyár épületeire kitűzött zászlókat Olyan évszakban ünnepelünk, amely összefonódott a törté­nelem során a forradalmiság, a megújulás tetteit emléke­zetünkbe vésett jelképeivel. A legmeghatározóbb dátuma ennek­ az évszaknak április 4., amikor felszabadulásunk 38. évfordulójára emlékezünk. Ez a dátum egybekovácsolódott a magyar nép legnagyobb sorsfordulójával, életének gyökeresen megváltozott, új­ korszak kezdésével. Harminc­­nyolc év egy nemzedéknyi tá­volság, ami azt jelenti szük­ségszerűen, hogy többen van­nak már azok, akiknek 1945. április 4. csak emlékezések­ből, tankönyvekből, doku­mentumokból elsajátítható is­meret és nem közvetlen sze­mélyes élmény. A mai kor embere — lük­tetésektől telített életében — hajlamos olykor elfeledkez­ni a 38 évvel ezelőtti törté­nelmi körülményről, arról, hogy milyen sikereket ért el ez a kis nemzet a társadal­mi fejlődés kuszáit rend­jében az azóta eltelt rövid időszak alatt. Mit láthattunk akkor a vér­­áldozatokba hajszolt Ma­gyarországon? Elpusztult a nemzeti vagyon 40 százaléka, az állatállomány 50 százalé­ka, az erőgépállomány 30 százaléka, az ipar kapacitá­sának 24 százaléka, 14 ezer lakás. A bénultság kötötte meg az emberek kezét, szén­hiány, energiahiány, szállítási problémák, szűk kapacitások. A jóvátétel is súlytotta az or­szágot, 1300 millió dollár, mely összeg a nemzeti jöve­delem 17 százalékát tette ki. A szovjet nép nemcsak kato­náinak életét adta felléleg­zésünkhöz, hanem a merev, sápadt arcvonásokra az eny­hülést, a remény alapjait biz­tató konkrét, gyors segítsé­get. Történelmi lehetőséget kapott a nép, amely a fel­­szabadulás által kínálkozott. Ezzel a lehetőséggel élve in­dultak a győzelem felé az újjáépítés sodró lendületű évei. Új hatalom született, megvalósult a második hon­foglalás, a gyárak, bankok, bányák jogos tulajdonosuk­hoz kerültek. A fiatal állam­­hatalom megerősödve került ki az összecsapásokból, ame­lyet az első 3 éves terv sike­rei koronáztak. Fennmaradá­sáért napi harcot kellett vív­nia a fel-feltámadó reakció­val. A néphatalom kivívása egy következetes, szívós poli­tikai harc eredménye volt. Megszűnt az infláció, a mű­veltség, a tudás kapui meg­nyíltak az addig elnyomott osztályok gyermekei előtt. Az újjáépítés forradalmi szele korán elérte a diósgyő­ri gyárakat is. A két nagy­­vállalat dolgozói munkaked­vének visszaadása, jövőbe ve­tett hitüknek, s önmagukba vetett bizalmuknak megte­remtése sem volt csekély fel­adat. A forradalmi lendület erejét még akkor sem lehet másodrendűnek tekinteni, ha történelmünk találkozott a személyi kultusz éveivel, a szektáns-dogmatikus hibák­kal, a törvénysértésekkel, a nagy károkat okozó gazda­ságpolitikai voluntarizmussal. Ha árnyékot vetettek is ezek az idők az emberek szemére, a valódi szocialista vívmá­nyok magukért beszéltek. A hibák őszinte feltárása, a ta­nulságok levonása tudta át­segíteni népünket - ezen be­lül szűk kollektívánkat — a törésponton, melynek bizo­nyítéka a világszinten is el­ismert gyors konszolidáció. A korábbinál szilárdabb alapot az újjászervezett élcsapat, annak áldozatokat hozó tag­jai, vezetői útmutatásával, cselekvő munkálkodásával tudtunk teremteni. A Magyar Szocialista Munkáspárt szer­vezte és mozgósította népün­ket a megtisztított göröngyös út végén mutatkozó cél el­érésére, világos, közérthető, programjával. Pártunk mun­kastílusában, munkamódsze­rében a realitásérzék, az igé­nyesség, a változásokhoz való gyors igazodás, a súly­ponti kérdésekkel való fog­lalkozás került előtérbe. Ki­emelt szerepet kapott a bí­rálat helyes értelmezése, a gyakorlatban történő meg­valósítása, általában a szo­cialista demokrácia minden területének magvassá tétele. Mindezt egy szélesebb ala­pokon nyugvó nemzeti egy­ségre való építés hatotta át. zek a politikai, tár­sadalmi feltételek és keretek segítették megteremteni azokat az eredményeket, amelyeket a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gép­gyár kollektívái elértek az élet minden területén. Ered­ményességünk legfontosabb vonása dolgozóink jó közér­zete, ami nem jelent feszült­ségmentességet, de egészsé­ges türelmetlenséget igen. Különösen most, a változás gyorsabb fordulatszámát fel­venni kezdő időszakunkban van szükség a jobbító tenni akarás igénybevételére, hogy a megnehezült termelési felté­teleken, a világpiaci helyzet romlásából adódó népgazda­sági helyzetünkön — ha egy kis részben is —, de enyhíteni tud­junk. A kedvezőtlen jelensé­gekkel van mit szembeállíta­nunk. Állni tudjuk a kihívást, ha bevetjük mindazokat a tartalékokat, amelyek meglé­te felől éppen úgy nincs két­ségünk, mint afelől, hog­y a realitásokon nyugvó erőinket okosan szervező politika mel­lé felzárkóznak dolgozó kö­zösségeink. Ehhez arra van szükség, hogy munkatársaink fokozott aktivitását, kezde­ményezőkészségét ösztönöz­zük, szélesítsük a közössé­gért felelősséget vállalók kö­rét, a jól megérdemelt mun­ka megfelelő elismerésének helyes biztosításával. Csak így tudjuk elősegíteni a népünk ügyét szolgáló pártprogramok és a XII. kongresszus határozatának helyi végrehajtását, megvaló­sítását. De nemcsak erre épít­hetünk. Ha kitekintünk me­gyehatárainkon, országhatá­rainkon túlra, biztos táma­szokat találunk a szocialista országok közösségében. Nagy jelentőségűek az ezekhez az országokhoz fűződő szoros eszmei, politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok, az erős baráti, testvéri szövet­ség. E közösség ereje, jelen­tősége nyilvánvalóvá vált e világpolitikában, amelyet a béke érdekében áthatott szüntelen harc fémjelez. Eb­ben a helyzetben tiszta lel­kiismerettel mondhatjuk, hogy minden tőlünk telhetőt meg akarunk és meg is fogunk tenni kollektíváink boldogu­lásáért, elhivatott ügyünkért, hogy utódaink elmondhassák­; elődeink nem éltek rosszul az adott lehetőségekkel. Ha sok bajjal, gondokkal is küsz­ködtek, még ha nem min­denben sikerült is azonnal rátalálniuk a célhoz vezető jó megoldásra, de úrrá tud­tak lenni a nehéz helyzete­ken, ezzel biztosítva az elő­rehaladást. És ha ennyit mond rólunk majd az ezen időszakot is történelemkönyv­ből tanuló fiatal nemzedék, akkor az már nem kevés. De reméljük, mond többet is, azt, hogy ez a korszak hozta meg népünknek azt a nemzetközi rangot, tekintélyt, amelyre hosszú időn át vártunk és vágytunk, megteremtve egy új arcú hazát. felszabadulásra való emlékezésnek, a fel­szabadítók iránti há­lának és tiszteletnek az ad­­ igazi tartal­mat, ha még eredményeseb­ben, a fogyatékosságok kö­vetkezetes felszámolásával építjük közös művünket, így magabiztosabban haladha­tunk a magunk választotta, bevált úton. E A Országos elismerés Az LKM ben a KISZ KB Vörös Vándor zászló­ja öröm volt látni azt a több száz fiatalt, akik ezen a szép tavaszi napon zsúfolásig megtöltötték a Diósgyőri Va­sas Művelődési Központ szín­háztermét. Még nagyobb öröm osztozni velük abban a sikerben, amelynek alapján ismét — immár ötödik alka­lommal — megérdemelt bir­tokosai lettek a KISZ Köz­ponti Bizottsága által alapí­tott Vörös Vándorzászlónak. A vándorzászló átvétele al­kalmából csütörtökön délután rendezett ifjúsági nagygyűlé­sen a vendégek között volt Juhász András, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára, dr. Kovács László, a városi pártbizottság titkára, Ko­vács Kálmánné, az SZMT titkára, Homolya Gizella, a városi KISZ-bizottság titká­ra, a tanács, az egyetem, a tanulóintézetek vezetői, a testvérüzem, a Diósgyőri Gépgyár KISZ-bizottságának titkára, az LKM vezetői és sokan mások. A forradalmi ifjúsági na­pok programjába tartozó ün­nepség a 18. számú Általá­nos Iskola kisdobosainak, út­törőinek kedves műsorával vette kezdetét, majd Dobo­­zy Zsolt, az LKM KISZ-bi­­zottságának titkára köszön­tötte a megjelenteket és mondott ünnepi beszédet. Elöljáróban arról szólt, hogy nemes hagyományként társadalmi, politikai rendez­vények, kulturális és sport­(Folytatás a 2. oldalon) A zászlóátadás ünnepélyes pillanata (Ivánfy Éva felvétele) Az évfordulón koszorúzások, megemlékezések Hazánk felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából a két diósgyőri nagyüzemben a kialakult hagyományoknak­ megfelelően helyi megemlé­kezéseket tartanak. A meg­­emlékezést a pártalapszer­­vezeti titkárok mondják. A központi koszorúzási ünnepségen megfelelően kép­viseltetik magukat gyáraink dolgozói. Április 2-án, dél­előtt 10 órakor a Felszaba­dulási Emlékműnél, majd a a Szovjet Hősök Emlékművét­nél (a Hősök temetőjében) 11 órakor, a Bartók téri Szovjet Hősi Emlékműnél, fél tizenegy órakor, a Ro­mán Emlékműnél pedig ugyancsak 11 órakor lesz központi koszorúzási ünnep­ség. A Szovjet Hősi Emlék­mű megkoszorúzásánál a Hő­sök Temetőjében a Vasas Fúvószenekar működik köz­re. A Miskolci Nemzeti Színt­házban április 2-án, este hat órai kezdettel az évforduló tiszteletére díszünnepség lesz. Meghívást nyernek a kiemel­kedő tevékenységet folyta­­­tó, a felszabadulás előtti párttagok, a munkaverseny­ben élen járó személyek és kollektívák. Április 1-én, délután ne­gyed háromkor az LKM és a DIGÉP közös koszorúzási ünnepséget rendez a vasgyá­ri temetőben levő Szovjet Hősök sírjánál. Koszorút helyeznek el a­­ vállalatok párt-, gazdasági, szakszerve­zeti és KISZ-, valamint MSZBT-szerveinek képvise­lői. A koszorúzásnál most is közreműködnek az ifjúgár­disták, a díszőrséget adó munkásőrök, a Diósgyőri Va­sas Művelődési Központ ze­nekara. A koszorúzási ün­nepségre a Szovjet Hősök sírját és környékét a kohá­szat építészeti és kemence­­karbantartó gyáregysége hoz­ta rendbe. Az MSZBT szo­cialista brigádok a hagyomá­nyoknak megfelelően meg­koszorúzzák a szovjet hősök általuk gondozott sírjait.

Next