Diósgyőri Munkás, 1983. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-29 / 13. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLETEICI A LENIN i(OHAS7äti MOVFK ?$ A OlO^GVÖPi GFPGVAI? oARTBIZOTTSAGANAIf HETILAPJA XXXVIII. ÉVFOLYAM, 13. SZ. ABA: 1 IOKIM 1983. MÁRCIUS 39. SZABADSÁGUNK ÜNNEPÉN az LKM pártbizottságának szervező titkára . írta: Nyilas Ferenc: Tavaszi szél ringatja a diósgyőri fák ágait — a kohászat és a gépgyár épületeire kitűzött zászlókat Olyan évszakban ünnepelünk, amely összefonódott a történelem során a forradalmiság, a megújulás tetteit emlékezetünkbe vésett jelképeivel. A legmeghatározóbb dátuma ennek az évszaknak április 4., amikor felszabadulásunk 38. évfordulójára emlékezünk. Ez a dátum egybekovácsolódott a magyar nép legnagyobb sorsfordulójával, életének gyökeresen megváltozott, új korszak kezdésével. Harmincnyolc év egy nemzedéknyi távolság, ami azt jelenti szükségszerűen, hogy többen vannak már azok, akiknek 1945. április 4. csak emlékezésekből, tankönyvekből, dokumentumokból elsajátítható ismeret és nem közvetlen személyes élmény. A mai kor embere — lüktetésektől telített életében — hajlamos olykor elfeledkezni a 38 évvel ezelőtti történelmi körülményről, arról, hogy milyen sikereket ért el ez a kis nemzet a társadalmi fejlődés kuszáit rendjében az azóta eltelt rövid időszak alatt. Mit láthattunk akkor a véráldozatokba hajszolt Magyarországon? Elpusztult a nemzeti vagyon 40 százaléka, az állatállomány 50 százaléka, az erőgépállomány 30 százaléka, az ipar kapacitásának 24 százaléka, 14 ezer lakás. A bénultság kötötte meg az emberek kezét, szénhiány, energiahiány, szállítási problémák, szűk kapacitások. A jóvátétel is súlytotta az országot, 1300 millió dollár, mely összeg a nemzeti jövedelem 17 százalékát tette ki. A szovjet nép nemcsak katonáinak életét adta fellélegzésünkhöz, hanem a merev, sápadt arcvonásokra az enyhülést, a remény alapjait biztató konkrét, gyors segítséget. Történelmi lehetőséget kapott a nép, amely a felszabadulás által kínálkozott. Ezzel a lehetőséggel élve indultak a győzelem felé az újjáépítés sodró lendületű évei. Új hatalom született, megvalósult a második honfoglalás, a gyárak, bankok, bányák jogos tulajdonosukhoz kerültek. A fiatal államhatalom megerősödve került ki az összecsapásokból, amelyet az első 3 éves terv sikerei koronáztak. Fennmaradásáért napi harcot kellett vívnia a fel-feltámadó reakcióval. A néphatalom kivívása egy következetes, szívós politikai harc eredménye volt. Megszűnt az infláció, a műveltség, a tudás kapui megnyíltak az addig elnyomott osztályok gyermekei előtt. Az újjáépítés forradalmi szele korán elérte a diósgyőri gyárakat is. A két nagyvállalat dolgozói munkakedvének visszaadása, jövőbe vetett hitüknek, s önmagukba vetett bizalmuknak megteremtése sem volt csekély feladat. A forradalmi lendület erejét még akkor sem lehet másodrendűnek tekinteni, ha történelmünk találkozott a személyi kultusz éveivel, a szektáns-dogmatikus hibákkal, a törvénysértésekkel, a nagy károkat okozó gazdaságpolitikai voluntarizmussal. Ha árnyékot vetettek is ezek az idők az emberek szemére, a valódi szocialista vívmányok magukért beszéltek. A hibák őszinte feltárása, a tanulságok levonása tudta átsegíteni népünket - ezen belül szűk kollektívánkat — a törésponton, melynek bizonyítéka a világszinten is elismert gyors konszolidáció. A korábbinál szilárdabb alapot az újjászervezett élcsapat, annak áldozatokat hozó tagjai, vezetői útmutatásával, cselekvő munkálkodásával tudtunk teremteni. A Magyar Szocialista Munkáspárt szervezte és mozgósította népünket a megtisztított göröngyös út végén mutatkozó cél elérésére, világos, közérthető, programjával. Pártunk munkastílusában, munkamódszerében a realitásérzék, az igényesség, a változásokhoz való gyors igazodás, a súlyponti kérdésekkel való foglalkozás került előtérbe. Kiemelt szerepet kapott a bírálat helyes értelmezése, a gyakorlatban történő megvalósítása, általában a szocialista demokrácia minden területének magvassá tétele. Mindezt egy szélesebb alapokon nyugvó nemzeti egységre való építés hatotta át. zek a politikai, társadalmi feltételek és keretek segítették megteremteni azokat az eredményeket, amelyeket a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár kollektívái elértek az élet minden területén. Eredményességünk legfontosabb vonása dolgozóink jó közérzete, ami nem jelent feszültségmentességet, de egészséges türelmetlenséget igen. Különösen most, a változás gyorsabb fordulatszámát felvenni kezdő időszakunkban van szükség a jobbító tenni akarás igénybevételére, hogy a megnehezült termelési feltételeken, a világpiaci helyzet romlásából adódó népgazdasági helyzetünkön — ha egy kis részben is —, de enyhíteni tudjunk. A kedvezőtlen jelenségekkel van mit szembeállítanunk. Állni tudjuk a kihívást, ha bevetjük mindazokat a tartalékokat, amelyek megléte felől éppen úgy nincs kétségünk, mint afelől, hogy a realitásokon nyugvó erőinket okosan szervező politika mellé felzárkóznak dolgozó közösségeink. Ehhez arra van szükség, hogy munkatársaink fokozott aktivitását, kezdeményezőkészségét ösztönözzük, szélesítsük a közösségért felelősséget vállalók körét, a jól megérdemelt munka megfelelő elismerésének helyes biztosításával. Csak így tudjuk elősegíteni a népünk ügyét szolgáló pártprogramok és a XII. kongresszus határozatának helyi végrehajtását, megvalósítását. De nemcsak erre építhetünk. Ha kitekintünk megyehatárainkon, országhatárainkon túlra, biztos támaszokat találunk a szocialista országok közösségében. Nagy jelentőségűek az ezekhez az országokhoz fűződő szoros eszmei, politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok, az erős baráti, testvéri szövetség. E közösség ereje, jelentősége nyilvánvalóvá vált e világpolitikában, amelyet a béke érdekében áthatott szüntelen harc fémjelez. Ebben a helyzetben tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, hogy minden tőlünk telhetőt meg akarunk és meg is fogunk tenni kollektíváink boldogulásáért, elhivatott ügyünkért, hogy utódaink elmondhassák; elődeink nem éltek rosszul az adott lehetőségekkel. Ha sok bajjal, gondokkal is küszködtek, még ha nem mindenben sikerült is azonnal rátalálniuk a célhoz vezető jó megoldásra, de úrrá tudtak lenni a nehéz helyzeteken, ezzel biztosítva az előrehaladást. És ha ennyit mond rólunk majd az ezen időszakot is történelemkönyvből tanuló fiatal nemzedék, akkor az már nem kevés. De reméljük, mond többet is, azt, hogy ez a korszak hozta meg népünknek azt a nemzetközi rangot, tekintélyt, amelyre hosszú időn át vártunk és vágytunk, megteremtve egy új arcú hazát. felszabadulásra való emlékezésnek, a felszabadítók iránti hálának és tiszteletnek az ad igazi tartalmat, ha még eredményesebben, a fogyatékosságok következetes felszámolásával építjük közös művünket, így magabiztosabban haladhatunk a magunk választotta, bevált úton. E A Országos elismerés Az LKM ben a KISZ KB Vörös Vándor zászlója öröm volt látni azt a több száz fiatalt, akik ezen a szép tavaszi napon zsúfolásig megtöltötték a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ színháztermét. Még nagyobb öröm osztozni velük abban a sikerben, amelynek alapján ismét — immár ötödik alkalommal — megérdemelt birtokosai lettek a KISZ Központi Bizottsága által alapított Vörös Vándorzászlónak. A vándorzászló átvétele alkalmából csütörtökön délután rendezett ifjúsági nagygyűlésen a vendégek között volt Juhász András, a KISZ Központi Bizottságának titkára, dr. Kovács László, a városi pártbizottság titkára, Kovács Kálmánné, az SZMT titkára, Homolya Gizella, a városi KISZ-bizottság titkára, a tanács, az egyetem, a tanulóintézetek vezetői, a testvérüzem, a Diósgyőri Gépgyár KISZ-bizottságának titkára, az LKM vezetői és sokan mások. A forradalmi ifjúsági napok programjába tartozó ünnepség a 18. számú Általános Iskola kisdobosainak, úttörőinek kedves műsorával vette kezdetét, majd Dobozy Zsolt, az LKM KISZ-bizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket és mondott ünnepi beszédet. Elöljáróban arról szólt, hogy nemes hagyományként társadalmi, politikai rendezvények, kulturális és sport(Folytatás a 2. oldalon) A zászlóátadás ünnepélyes pillanata (Ivánfy Éva felvétele) Az évfordulón koszorúzások, megemlékezések Hazánk felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából a két diósgyőri nagyüzemben a kialakult hagyományoknak megfelelően helyi megemlékezéseket tartanak. A megemlékezést a pártalapszervezeti titkárok mondják. A központi koszorúzási ünnepségen megfelelően képviseltetik magukat gyáraink dolgozói. Április 2-án, délelőtt 10 órakor a Felszabadulási Emlékműnél, majd a a Szovjet Hősök Emlékművétnél (a Hősök temetőjében) 11 órakor, a Bartók téri Szovjet Hősi Emlékműnél, fél tizenegy órakor, a Román Emlékműnél pedig ugyancsak 11 órakor lesz központi koszorúzási ünnepség. A Szovjet Hősi Emlékmű megkoszorúzásánál a Hősök Temetőjében a Vasas Fúvószenekar működik közre. A Miskolci Nemzeti Színtházban április 2-án, este hat órai kezdettel az évforduló tiszteletére díszünnepség lesz. Meghívást nyernek a kiemelkedő tevékenységet folytató, a felszabadulás előtti párttagok, a munkaversenyben élen járó személyek és kollektívák. Április 1-én, délután negyed háromkor az LKM és a DIGÉP közös koszorúzási ünnepséget rendez a vasgyári temetőben levő Szovjet Hősök sírjánál. Koszorút helyeznek el a vállalatok párt-, gazdasági, szakszervezeti és KISZ-, valamint MSZBT-szerveinek képviselői. A koszorúzásnál most is közreműködnek az ifjúgárdisták, a díszőrséget adó munkásőrök, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ zenekara. A koszorúzási ünnepségre a Szovjet Hősök sírját és környékét a kohászat építészeti és kemencekarbantartó gyáregysége hozta rendbe. Az MSZBT szocialista brigádok a hagyományoknak megfelelően megkoszorúzzák a szovjet hősök általuk gondozott sírjait.