Diósgyőri Munkás, 1983. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-22 / 12. szám
WK. március 22. DIÓSGYŐRI MUNKÁS Az üzemegészségügy helyzete a gépgyárban A Diósgyőri Gépgyár valamennyi dolgozóját érdeklő és érintő kérdés szerepelt a párt-végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén. A testület, a Kárpáti Zoltán pb-titkár elnökletével lezajlott tanácskozáson, tájékoztató jelentést hallgatott meg a vállalat üzemegészségügyi ellátásának helyzetéről. A téma fontosságára való tekintettel meghívták a napirend tárgyalására a vállalat egészségügyi ellátásáért felelős szakembereket, a város, a kerület egészségügyi intézményeinek vezetőit is, így jelen volt dr. Kiss Katalin városi főorvos, dr. Ditrói Sándor, a Vasgyári Kórház igazgató főorvosa és helyettese, dr. Lyócsa János, dr. Hódost József, a II. számú pártalapszervezet titkára, dr. Tomka Anna, a DIGÉP üzemegészségügyi szolgálatának orvosa és Bukszát Józsefné, a vállalati Vöröskereszt titkára. Az írásban közreadott tájékoztatóhoz Mónus Antal személyzeti és szociális igazgató fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondta, hogy körültekintő, alapos felmérés eredménye a gyár üzemegészségügyi helyzetét, feladatait tükröző jelentés megszületése. Általános megállapítás, hogy a vállalatnál színvonalas az üzemegészségügyi ellátás. A legjobb eredmények a rendszeres szűrővizsgálatoknál, a zajártalom és a vibrációs betegségek visszaszorításában, a munkavédelem területén és a szakszerű rehabilitációs munkában születtek. Eredményes a táppénzes betegellátás, javult a táppénzes fegyelem. Az elért javulásért, az egyre jobb ellátásért, körülményekért köszönet illeti az üzemegészségügy valamennyi dolgozóját. A vállalat biztosította a színvonalas üzemegészségügyi ellátáshoz szükséges feltételeket. Évente több millió forintot költöttek a tárgyi feltételek javítására, jelentős pénzösszegeket fordítottak a munkavédelemre is. .Feladatként jelölte meg a műszerezettség javítását, tovább kell fáradozni a munkahelyi ártalmak megelőzéséért, illetve tovább csökkenteni az egészségre ártalmas munkahelyek számát Ugyancsak fontos feladat az egészségügyi propagandamunka javítása. A feltett kérdésekre adott válaszában az igazgató elmondta, hogy a gépgyárban az orvos—beteg kapcsolatot megfelelőnek tartják, és jó az orvosok közötti munkatársi viszony is. Szólt arról, hogy van lehetőség az üzemorvosok jobb anyagi megbecsülésére. A gyárban 1982-ben a táppénzes napok száma 130 441 volt, ami az előző évihez képest javulást mutat A rehabilitált dolgozók száma: 500. A tájékoztató szerint a vállalat üzemegészségügyi feladatainak ellátására 1 főorvos, 6 üzemorvos, 1 főápoló és 10 ápoló szakasszisztens van engedélyezve. A hat üzemorvosi állásból egy betöltetlen, az ő munkáját helyettesítésekkel pótolják, ez zavarja a megelőző munkát. Az üzemorvosi feladatok ellátása mellett a belgyógyászati, orr-, fül-, gégészeti és fogászati szakrendelés is meg van szervezve a fogászati szakorvos jelenleg gyesen van, így az ő munkáját is mellékállásban látják el. Az üzemorvosi rendelők műszerezettsége és felszereltsége tovább javult az elmúlt évek alatt. A vállalati mentőautó azonban elavult, és sokszor nem is rendeltetésszerűen használják. Az elsősegélynyújtó helyeket és rendelőket folyamatosan korszerűsítik és felújítják. Az elmúlt évben a vállalat üzemorvosai 50 260 vizsgálatot végeztek. Továbbfejlődés tapasztalható mind a gyógyító, mind pedig a megelőző munkában. A szolgálat kiemelkedő eredményeket ért el az egészségi ártalom veszélyével járó munkakörökben foglalkoztatott dolgozók időszakos vizsgálatának területén. A szervi megbetegedésekben szenvedő dolgozókat gondozásba veszik, és rendszeresen ellenőrzik. Az utóbbi időkben a Vöröskereszt vállalati vezetőségével közösen rendszeressé tették a különféle szűrővizsgálatokat, és az egészséges életmódra nevelő, felvilágosító propagandamunkát. Ugyancsak közösen megszervezték az elsősegélynyújtók tanfolyamát. A tájékoztató elhangzását követően a végrehajtó bizottság tagjai, valamint a meghívott vendégek mondták el tapasztalataikat. Bukszár Józsefné a Vöröskereszt vezetősége és az üzemegészségügy között kialakult jó kapcsolatról beszélt, valamint felhívta a figyelmet a mentőautó gondok mielőbbi megoldására, valamint az egészségügyi nevelés fontosságára. Rácz Ferenc, a pártbizottság politikai munkatársa arról szólt, hogy a vállalatnál mutatkoznak az elöregedés jelei, ezért fokozott figyelmet kell fordítani az idősebb dolgozók orvosi vizsgálatára. Dr. Tomka Anna a sürgősségi helyzet javítására és az egészségügyi középkáderek továbbképzésére hívta fel a figyelmet. Czövek István, a szakszervezeti bizottság titkára a dolgozók és orvosok közötti viszony további elmélyítésére és a rendszeres vizsgálatok fontosságára tett javaslatot. Benczkó Béla annak szükségességét hangsúlyozta, hogy az orvosokat is be kell vonni a vállalati gazdasági tervek készítésébe és azok megvalósításába, mert így eleve csökkenhet az egészségre káros munkahelyek száma. Petrik Sándor a fogorvosi szakrendelés végleges rendezését sürgette. Balogh Gyuláné a beteg és beteg közötti differenciálásra, a táppénzre kiírás alapos mérlegelésére hívta fel a figyelmet. Dr. Lyócsa János javasolta, hogy a mentőautót lássák el ultrarövid hullámú rádiókészülékkel, így bármikor elérhető. « Megfogalmazta, hogy balesethez, sürgősségi esethez nem mehet ki a mentő orvos nélkül. Dr. Ditrói Sándor javasolta egy olyan szakértői bizottság létrehozását, mely folyamatosan vizsgálja az üzemegészségügyi szakkérdéseket, és javaslatokat tesz a vállalatnak az aktuális tennivalók megoldására. Külön hangsúlyozta, hogy a műszerezettség fejlesztése a jobb orvosi ellátás elengedhetetlen feltétele. A pártbizottság titkára összefoglalójában külön elismerését tolmácsolta a meghívottaknak azért a felelősségteljes aktivitásért, segíteni akarásért, melyet felszólalásukban kifejtettek. Összességében megállapította, hogy az üzemegészségügyi, a gyógyító, a megelőző és a közegészségügyi feladatok ellátásához szükséges feltételekkel a gépgyár rendelkezik. Az üzemegészségügy színvonalasan látja el feladatát, azért a végrehajtó bizottság köszönetét fejezi ki az üzemegészségügy valamennyi dolgozójának. A testület ezek után javaslatokat fogalmazott meg — az elhangzottak figyelembevételével — az ellátás további javítására. (Trcba) Egyelőre nem szűnnek meg a vizes gondok Az úthálózatot átveszik A Lenin Kohászati Művek már 1978-ban kezdeményezte a kezelésébe tartozó több mint 20 kilométeres úthálózat, járdák és közterületek tanácsi kezelésbe adását A tervdokumentációk, a forgalomtechnikai térképek, a KRESZ-tábla nyilvántartás elkészült, ám konkrét átadásátvétel nem történt meg. Ennek anyagi okai voltak. Idén februárban, természetesen ismét szóba került ez a probléma. A tanács 16 millió forintot kért, a vállalat 10 millió forintot adott volna. Végül — derűt is kiváltó egyezkedés után — 14 millió forintban állapodott meg a nagyüzem és a városi tanács. Az utóbbi belement a hároméves részletfizetésbe (1984—1985—1986) is. Az úthálózat átadására a tervek szerint 1984. január 1- től kerül sor. A vízhálózat átadása bonyolultabb. Tudni kell ehhez, hogy itt műszaki problémák is vannak, hiszen egyes lakóterületek az üzemből kapják az ivóvizet, órák segítségével széjjel kell választani az üzemi és a lakossági vízfogyasztást. Ezzel kapcsolatos, hogy a miskolci vízművek által foganatosított időnkénti vízkorlátozások kedvezőtlen helyzetbe hozzák azokat a lakosokat, akik a gyárból kapják a vizet — legnyomasztóbb a vízhiány a Kabar, a Bolyai Farkas, a Pléh Sándor utcában, az újtelepi számozott utcákban, s néhány, magasabban fekvő körzetben. A dolgot csak bonyolítja, hogy a vállalathoz tartozó lakóterületi vízhálózatot az LKM javítja is — a Gorkijtelepi hálózatot kivéve. Az utóbbinál történő javításoknál viszont lassúbb a hibaelhárítás a kettős kezelés miatt. Gondolom, érzékelteti a problémákat, hogy a vízműveknek és a gyárnak most már sürgősen le kellene ülni, megbeszllni e problémákat. A vizes gondokról elmondták a tanács szakemberei, hogy gyors javulás nem várható, valószínűleg 1984 elé sem nézhet nyugodtan a város. A kohászat felajánlotta, hogy a nagy vízhiányok esetén, tízezer köbméteres víztárolójából is kaphatna vizet Miskolc ..„ de ez is olyan kérdés, amelyet csak a vízművek és az LKM konstruktív megbeszélése tisztázhat. Mindenesetre az LKM kérte a várost, hogy a legnagyobb nyári vízhiányok idején legalább tartálykocsikban biztosítson vizet néhány abszolút vízhiányban szenvedő utcának, ahol a lakosságnak nincs módja egy pohár vizet meginni, vagy kezet mosni sem! Nemcsak az utak és a vízhálózat kezelése rótt és ró külön gondokat az LKM-re, hanem az az 1700 lakásbérlemény is, amelyet a vállalat kezel. (Tíz esztendeje még 2100 volt.) A MIK kezelésbe adást akadályozta, hogy az LKM sokalja a lakásonként 45 000 forintos költségátalány átutalását. A tanács szerint ez az összeg nem sok. Ha elkezdik vizsgálni a bérlemények állagát, lehet, hogy lakásonként, 150 ezer forintos felújítási költség „jönne ki”. A kohászat végül is mai helyzetében kéri, hogy mentesüljön e 45 ezer forintok befizetésétől. Mindenesetre nincs szükség arra, hogy az a hatalmas lakástömeg a MIK nyakába zúduljon, hiszen a tanács meg tudja mondani, mit szanálnak 1990-ig, azaz meg lehet tudni, mely lakásokat lehetne értékesíteni. nyitray Az oxigéngyár látképe Ifjúsági véradónapok Új kezdeményezés született a kohászatban. A KISZ-bizottság és a vöröskeresztes szervezet indítványozta, hogy a forradalmi ifjúsági napok alkalmával rendezzenek véradónapokat is. Most, március 16., 17. és 18-án került sor erre első ízben. A jó az szervezést dicséri, hogy elektro-hivatalházban a három nap alatt több mint háromszáz fiatal jelent meg, hogy egészséges vérével segítse beteg embertársait. Dicséretes a kezdeményezés, és a kohászati fiatalok emberséges gondolkodási módja. Az öreg felnéz a házra, a napszítta, eső koptatta, fagy, hideg porlasztotta cseréptetőre, s azt mondja: — Bizony, eljárt felettünk az idő. Az épület piszkos-fehérre meszelt homlokzatán évszám: 1907. Ekkor építették. Gazdáját idősebbnek nézem. — Hetvennyolc múltam júniusban — nevet. Töpörödött emberke, kiálló pofacsonttal, bozontos szemöldökkel. Sötétszürke ruhája foltozott, kockás inge nem éppen tiszta, valaha fekete kalapja zsíros, lábán kopott bőrcsizma. Borostás állát legalább egy hete nem borotválta. Tudomást sem vesz róla, hogy figyelem. Mozdulatlanul áll, kezei a nadrágzsebben, seszínű szemeivel egyre csk a házat szemléli. — Hároméves múltam, amikor a legidősebb bátyám építette — szólal meg kisvártatva. — Fél év sem kellett hozzá, hogy elkészüljön. Végre felém fordítja a fejét. — Kerüljön beljebb — invitál. Kitárja az ócska deszkakaput, maga elé enged. Gubancsos szőrű korcs kutya ballag elénk, farkát barátságosan csóválja. — Hátra, te! — szól rá az öreg, mire az állat eloldalog. A rozzant kút mellett félig hízott disznó turkál. Mellé lép, megvakarja a hátát. A koca nyakát előre nyújtva tűri. — Levágom húsvétra — újságolja az öregember, s nagyot csettint a nyelvével. — Egy esztendeig nem lesz gondom zsírra, húsra, szalonnára. Hátra megyünk az udvar végébe. Ahol a dombra felfutó gyümölcsöskert kezdődik, toldozott-foldozott tetejű, kissé oldalt billentésűr áll. Tulajdonosa komor tekintettel szemléli, aztán fakó hangon megszólal. — Régebben gazdálkodtam is. De, hogy meghalt a bátyám, engem meg elhagyott az erőm, ez is abbamaradt. Behív a szoba, konyha, spájzos, tornácos házba. A konyha közepes nagyságú, földes, elhanyagolt. Benne ócska szekrény, dikó, asztal, két szék, vizeslóca. A tűzhely hideg, oldaláról rég lepattogzott a fehér zománc. Az öreg törött ülőkésű széket tesz elém, és reszkető kézzel letörli róla a port egy fekete rongydarabbal. Leülök, fázósan húzom össze magamon a kabátot.— Csak akkor tüzelek, ha nagyon muszáj — mondja a házigazda, majd hozzáfűzi: — A meddőhányóról válogatom a fát és a szenet. Elhallgat, maga elé mereng. Csak percek múlva töri meg a csendet. — Hárman voltunk testvérek. Mindhárman fiúk. A kisebbik bátyám odaveszett az első világháborúban. özvegy apánkat rá egy évre halálos baleset érte a diósgyőri gyárban. Akkor már magam is ott dolgoztam. Kezdetben takarítottam, később beosztottak a gyári vasúthoz. Onnan is mentem nyugdíjba. Megint hallgatunk egy sort. — A második világháború alatt elvesztek a papírjaim, nem tudtam igazolni az addigi éveket, így aztán ugyancsak kevéske nyugdíjat hoz a postás ... Nézem borostás arcát. Nem dühös, inkább elkeseredett. Becsapottnak érzi magát. Ráadásul a két erős, szakmát tanult fia csak nagyritkán nyitja rá az ajtót. Holott mennyit kellett gürcölnie értük. — A gyárba jártam, mellette a földet túrtam. A nagyobbik bátyámmal közösen vettük azt a négy holdat, közösen is műveltük. Most ott van parlagon... A lovat, a tehénkét is régen eladtam. Nem tudnám már a gondjukat viselni. Nincs nekem segítségem senki. Olyan egyedül maradtam vénségemre, akár az ujjam. A ház is megöregedett. Ablakai betörtek, a falai vizesek, penészesek. Az ajtó ujjnyi széles hasadékán befúj a hideg téli szél. —, Mondta egyszer a fiam, Józsi hogy bontsuk le. Én meg menjek a szociális otthonba, ott jó sorom lesz. Nemet mondtam. Itt maradtam, megfelel már nekem ez a ház, amíg élek. A felesége tizennégy éve halt meg. Az öreg azóta magányos. — Hoznom kellett volna’ valami asszonyt a házhoz. Mindig halogattam. Most meg már... Legyint. Nagyot sóhajt. — Magamnak főzök, mosok, takarítok — kesereg. — Már ahogyan egy magamfajta ember tudja csinálni. Odamegy a tűzhelyhez, felemeli a fazékról az fedőt. — Barleves — mondja — tegnap főztem. Elég lesz vagy három napra. Kijövünk a homályból a fényre. Haladunk a kapu felé. Emberem hosszan néz rám, érzem, kérdezni akar valamit. — Aztán mondja csak — bátorodik neki —, fizetnek ezért a beszélgetésért? Mert a pénz jól jönne . .. Válaszomat meg sem várva, belenyúl a zsebébe, s átszámolja az egyik kezéből a másikba minden „vagyonát”. — Tizennégy forint húsz fillér. Elég lesz egy kiló kenyérre, meg egy fél cseresznyére — tűnődik, majd jót nevet saját szavain. Ván kis ideig, s mielőtt kezet fogunk, azzal búcsúzik: — Nem járok csak a szomszédba. Beszélgetünk és közben jót melegszem. Kolaj László Magányosan 5 Négy kerékkel okosan A Diósgyőri Vasas Művelődési Központ nagytermében március 25-én délután három órától kerül sor az LKM és a DIGÉP szocialista brigádjai részére meghirdetett közlekedési vetélkedősorozat döntőjére. A döntőbe jutott 20 brigádon kívül a rendezők sok szeretettel várják a két diósgyőri nagyüzem érdeklődő dolgozóit, a szurkoló kollégákat, hiszen a vetélkedőt vezető Petress István népszerű riporter és rádiós munkatársai a közönségnek is szántak kérdéseket. Másnap, március 26-án, szombaton délelőtt 9 órakor a művelődési központ mögötti területen, második fordulóként autós ügyességi pályán „vizsgáznak” a versenyzők. Eredményhirdetés és ünnepélyes díjkiosztás 11 óra körül lesz az intézmény klubövezetében. II betonóriás Az épülő balakovi atomerőműben új gépkomplexumot állítottak munkába, amely egyetlen pozícióból 43 méter sugarú körben, 30 méterig terjedő magasságban végez betonozást, s óránként 300 köbméter betont képes beépíteni. Az órásgép segítségével építik a második energiablokk turbinájának fundamentumát.