Diósgyőri Munkás, 1983. július-december (38. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-05 / 27. szám
DKrtSfITEI MWIKAS & Élő vitafórumok A politikai vitakör pártunk agitációs rendszerének szerves része. Életre hívását, majd kiterjesztését a politika iránti megnövekedett érdeklődés, a szóbeli agitáció rendszerének további fejlesztése tette szükségessé. Bár összhangban áll a propagandamunkával, jellegénél fogva nem oktató tevékenység, nem tekinthető a pártoktatás „első lépcsőfokának”. A politikai vitakör a szóbeli agitáció önálló szervezeti formája. Széles körű lehetőséget biztosít arra, hogy kisebb csoportokban a párttagok, a pártonkívüliek vitatkozzanak, kicseréljék és egyeztessék véleményüket egy-egy aktuális, a közvetlen munkahelyet is érintő, továbbá időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. A tapasztalatokról Rácz Ferenccel, a DIGÉP pártbizottsága munkatársával beszélgettünk. — A vállalatnál mióta működnek vitakörök és hogyan jöttek létre? — Emlékezetem szerint a Politikai Bizottság — 1971 áprilisában — a tömegpropagandamunka akkori helyzetének értékelése kapcsán hozott határozatában többek között egy olyan megállapítást tett, hogy „az aktuális politikai eseményeket élő, vonzó, vitafórumokon kell megtárgyalni, ezzel is segítve az agitáció hatékonyságának növelését." A határozat szellemében vállalatunknál 1972-ben először kísérleti jelleggel, majd 1973- tól már végleges formában is beindult a vitakörök szervezése. Jelenleg 31 kör működik, mintegy 500—600 állandó résztvevővel, akikhez a megvitatásra kerülő kérdésektől függően még átlagban 200—300 érdeklődő csatlakozik. A résztvevők több, mint 60%-a párttag. A körök a pártszervezetek kezdeményezésére szerveződtek és szerveződnek, azok irányításával és ellenőrzésével működnek. — Az elmúlt tíz év tapasztalatai mit igazoltak? — A vitakörök tapasztalatai igazolják — különösen napjainkban —, hogy a fórum életre hívása szükségszerű volt. Egyre inkább alkalmasak a jelenlevők ismereteinek, tájékozottságának bővítésére. Segítik az aktuális nemzetközi, gazdaságpolitikai és belpolitikai eseményekről való tájékoztatásiba reális értékítélet kialakítását, a felmerülő problémák viták útján történő tisztázását, s amit nagyon lényegesnek tartok, egy-egy kérdésben az egységes állásfoglalás, értelmezés kialakítását. Elősegítik az olyan kérdések tisztázását, amelyek a politikai döntések után még élénken foglalkoztatják a közvéleményt. Példaként említhetném azokat a vitákat, amelyek a foglalkozásokon, az új közgazdasági szabályzat életbeléptetésével, az ár- és bérpolitikával, az életszínvonal társadalmi méretekben történő megtartásával, lehetőségeivel stb. kapcsolatban bontakoztak ki. Véleményem és tapasztalataim szerint eredményesen járulnak hozzá a párt politikájának, s általában a politikai munka további színvonalának növeléséhez, azokra köztudott, hogy napjainkban különösen nagy szükség van. Működésük megszervezésével párhuzamosan, az elmúlt 10 év során erre szervezettebb formában közvetítették és közvetítik e körök pártunk politikai munkáját. Segítik, hogy a résztvevők a tömegkommunikáció tájékoztatásait, híreit rendszerezzék, elemezzék, illetve kiegészítsék. — Milyen tematika alapján és rendszerességgel kerül sor a foglalkozásokra, egyáltalán van-e vita? — Köztudott, hogy a köröknek nincs előre meghatározott témája. A foglalkozások témáját a szüntelenül változó élet, a politikai szükségszerűség kínálja. Központilag kapunk anyagokat, s általában havonta egyszer kerül sor foglalkozásra. Az első években elsősorban a központi témákat dolgozták fel, de ma már egyre gyakoribb a napi kérdések napirendre tűzése is. Ez utóbbival kapcsolatban példának említem meg, hogy a vitakörökön foglalkoztak a résztvevők az anyag- és energiatakarékossággal, az exportterv teljesítésével, a munkaerő-problémákkal, a munkafegyelemmel, az anyagellátás kérdéseivel, az újításokkal stb. A vitakörök is bizonyítják, hogy kisebb csoportokban a dolgozók bátrabban és őszintébben nyilvánítanak véleményt, mint például egy nagyobb fórumon. Például azokon a foglalkozásokon, ahol 10—12 fő vesz részt, szinte mindenki hozzászól a vitatott kérdéshez. A nagyobb aktivitás a helyi problémák, hiányosságok és gondok megszüntetése érdekében volt megfigyelhető. Az a tapasztalatom, hogy az emberek létérdekeivel közvetlenül összefüggő kérdésekhez mindenkinek van valami mondanivalója. Az említett példákból az tűnik ki, hogy csak gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkoznak a vitakörök? — Eddig valóban ilyen példákat említettem. El kell mondanom, hogy a legnagyobb érdeklődés a gazdaságpolitikai kérdések iránt nyilvánul meg. A foglalkozások 2/3 részében ilyen témát dolgoznak fel, de emellett a vitakörökön a résztvevők igényének megfelelően sor került és kerül a nemzetközi élet eseményeivel, a szocialista országok jelenlegi belső helyzetével, a kommunista mozgalom kérdéseinek, a háborús veszély elhárításával kapcsolatos kérdések megbeszélésére is. Belpolitikai, illetve társadalompolitikai témákat is megtárgyalnak a foglalkozásokon. — A vitakörökön hallottak „továbbadásával" kapcsolatban milyen tapasztalatai vannak? — Lényegesnek tartom, hogy a foglalkozásokon hallottakat, a különböző kérdésekben kialakított országos állásfoglalásokat a részt vevők közvetlen környezetükkel, munkatársaikkal megismertessék, a beszélgetéseknél, a vitáknál felhasználják. Ma még probléma, hogy nem alakult ki a foglalkozásokon hallottak „továbbgyűrűztetésének” szervezett rendszere. Ennek ellenére azt mondom, hogy a vitakörökön megbeszéltek nem maradnak a „négy fal között". A kórok résztvevőinek egy része például pártcsoport- és brigádértekezleteken, munkahelyi szünetekben, baráti és különböző témájú beszélgetéseken, összejöveteleken stb. felhasználja a foglalkozásokon hallottakat. — Milyen feladatokat lát az elkövetkezendő időben, a vitakörök további működésével kapcsolatban? — Egy-egy kérdés kapcsán már említést tettem a feladatokról is. Így ezeket nem ismételném meg. Véleményem szerint annak ellenére, hogy bebizonyosodott ezen fórumok létjogosultsága, még korántsem használtuk ki a bennük rejlő lehetőségeket. Ebben előbbre kell lépnünk, egyrészt úgy, hogy a már működő körök munkájának minőségét javítani kell, másrészt úgy is, hogy ahol igény és lehetőség van, újabb köröket kell létrehozni. Frisovszki Tibor 1983. július 5. az üzemi politikai munka értékelést Megfelelő légkörben Egy pártszervezet akkor számíthat sikerre, ha az agitációban igyekszik a dolgozó emberek életének lényeiből kiindulni, ha figyelembe veszi az őket foglalkoztató kérdéseket, gondjaikat, törekvéseiket és ezekhez kapcsolódva magyarázza a párt politikáját. Ez az igazság jól érvényesül a gépgyári egység pártvezetőségének munkamódszerében is. Ahogy azt a párt-végrehajtó bizottság elé terjesztett jelentés róluk megállapította, olyan politikai, munkahelyi légkört igyekeznek fenntartani, ami nélkülözhetetlen feltétele az eredményes gazdasági munkának. Nem is tudnának ilyen alapállás nélkül jól dolgozni, hiszen ez a gyáregység a vállalaton belül — létszámát és termelési eszközeit tekintve — egyike a legnagyobbaknak. A hozzájuk tartozó két osztályon, öt meleg- és két hidegüzemükben 721-en dolgoznak. Nap mint nap hallat magáról 96 szocialista brigádjuk, a fiatalok jó kritikai érzékkel, fegyelmezetten dolgoznak. Hat pártalapszervezetük 180 tagja a politikai és agitációs munkában meghatározó szerepet tölt be, és mint a tények bizonyítják, nem eredménytelenül. Termelési feladatuk az 1970-es évektől évről évre emelkedik, a 80-as évekre megkétszereződött. Megvalósították a folyamatos, ütemes termelést, 10 éve egyetlen dekád sem maradt tervteljesítés nélkül — nyugtázta elismeréssel a testület. Természetesen e tények hátterét is mélyen elemezte a végrehajtó bizottság és azt is, hogyan tudják a politikai és gazdasági munkában elért színvonalat tartani, fejleszteni. A helyszínen tartott ülés sok tapasztalatot adott ehhez, hiszen az előzetes beszélgetések, tanulmányozások, a személyes meggyőzés jó alapot adott munkájuk tárgyilagos értékeléséhez. Nagyon fontos, hogy érezhető minden területen a vállalati terv iránti felelősség, rendszeresség érezhető minden területen, jól működnek a demokratikus fórumok, a brigádok úgy ismerik a feladatot, mint ahogyan azt a gyáregységvezető a termelési tanácskozásokon elmondja, de, ha hibák kerülnek felszínre, ha gondok vannak, aggódnak a gyáregység jövőjéért. A feladatokkal való egyetértés, azonosulás kialakítása közben szükség van a jó politikai, felvilágosító munkára. Olyanra, amely nap mint nap megvilágítja a gyakorlati,, életben előforduló problémák okát, megoldásának módját. Ebben is cselekvő egység van a pártszervezetek, a szakszervezet, a KISZ és a gazdasági vezetés között. Fontos feladatuk most az igények fokozása a tanulás, a művelődés, a sportélet irányába, ami még teljesebbé tehetné a róluk alkotott pozitív véleményt. Mindezt úgy szeretnék teljesebbé tenni, hogy a politikai munka még jobban igazodjon a napi követelményekhez. Előtérben a helyi viszonyok A tűzállóanyag és bánya gyáregység jelentősége igen nagy az LKM életében. Termékeikkel elsősorban a kohászati vertikum igényeit elégítik ki, a mészkő és a dolomit kivételével. Az általuk gyártott tűzállóanyag-féleségeket hosszú ideig el sem lehet képzelni más téglafajtákkal és külső vállalat által. Ezek 70 százalékát jelenleg az acélmű gyáregység használja fel. Fontos szerepük van azimport kiváltásában. Igen jelentős érdemük, hogy a gyáregység időben felismerte az új acélgyártási technológiák bevezetésével megnövekedett mennyiségi és minőségi igényeket, s megfelelő intézkedéseket tettek a termékstruktúra bővítésére, a tőkés import kiváltására. Ezeket az eredményeket, helytállásuk szép példáit, a nehézségek leküzdésében tanúsított fegyelmezett munkájukat értékelte a párt-végrehajtó bizottság abban a jelentésben, amely széles körűen tért ki az itt végzett gazdaságpolitikai és politikai munkára. Dicséretesnek minősítette a testület azt a tevékenységet, ahogy a gyáregység gazdasági és társadalmi vezetése kihasználja a mellékfoglalkozás lehetőségeit. Olyan komplex brigádok működnek területükön, amelyekben tűzállás, gépész, fizikai és műszaki dolgozók is részt vesznek, és jó eredménnyel készítik a különféle tűzálló anyagokat, a dugófejet, a csillagtéglát, a beöntőtéglát és az ingercsövet. Bármilyen nehézségekkel is küzdöttek meg eddig, vissza sohasem akartak esni, mindig előre kívántak lépni a vállalati célok teljesítése érdekében. A gyáregység dolgozói ismerik a felsőbb párthatározatokat, azokat helyi viszonyokra lebontva dolgoznak — állapítja meg róluk a 'brigádvizsgálat alapján készült jelentés. A párttagok rendszeresen képezik magukat, tőlük telhetően nevelik a hozzájuk kerülő új dolgozókat. Igyekeznek bizonyítani, hogy az emberek akkor érhetik el leggyorsabban egyéni céljaikat, ha maguk is eredményesen munkálkodnak, segítik a gazdasági vezetést. A rendkívül nagy fluktuáció ellenére is tud élni náluk minden jó érv és nézet, hiszen 4—5 éve rendszeresen teljesítik a tervet, amiért tisztelettel van irántuk a vállalat vezetősége. A korábbinál sokkal jobban figyeltek és figyelnek helyi viszonyaikra, ahhoz alkalmazkodnak ami van, azt becsülik meg, ami rendelkezésre áll — mind emberben, mind pedig technikában —, ezért tudtak talpon maradni. Az ő munkájuk értékelése is bizonyítja, hogy ott, ahol a pártvezetőség, az alapszervezetek, a tömegszervezetek és a gazdasági vezetés kapcsolata jó, ott a termelés is eredményes. A magasabb szintű termelés nyomán egyenletes, elfogadhatóbb a kereset, ami kedvezően befolyásolja a politikai, a munkahelyi hangulatot, erősíti a vezetés iránti bizalmat. Mindez nagyon lényeges ahhoz, hogy hosszú távú, fontos szerepüknek a jövőben is jól feleljenek meg. Sz. M. A véletlennek rendkívül nagy szerepe van az életünkben; hoz rosszat is, jót is, milliószor felborítja terveinket. Ahogy megajándékozhat bennünket a szerelemmel, a boldogsággal, úgy elveheti tőlünk a legkedvesebbet, üressé teheti az életünket. Gábor András és felesége életében ugyancsak főszerephez jutott a véletlen. Úgy négy évvel ezelőtt adva volt ez a két ember, de a férfi egy budapesti cégnél, a Villanyszerelő-ipari Vállalat sajóbábonyi részlegében dolgozott, mint hegesztő. Az asszony az általános ápolói és általános asszisztensi képzés után kórházban dolgozott. Aztán egy véletlen folytán összeismerkedtek a miskolci tisztiklubban, s az ismeretségből hamarosan, rövid együttjárás után házasság lett. Közben az asszonyka az ottani Ifjú Gárda tagja lett, majd a gépgyárié, s végül a gépgyár dolgozója is, a tan Kiúhelyi elsősegélynyújtó helyen. Az ifjú férj is munkahelyet változtatott, hogy közelebb legyenek egymáshoz, ő is a gépgyárban vállalt munkát, ma a Hegység minősített hegesztője, és természetesen tagja, sőt az ifjúgárdisták századparancsnoka. A Gábor házaspár a férj szüleinél lakik, ha kényelemben renn is, de legalább nagy megértésben a befogadókkal. Szükségük is van rá, hiszen váltott műszakban dolgoznak, a férjnek elég sok a túlórája, az asszonykának pedig annyi a társadalmi megbízatása, s munkakörén belül a helyettesítés, hogy néha alig tudja hol is van a munkahelye. Mert fiatal, KISZ- tag, s mert az, így lett ifjúgárdista is, s mert ifjúgárdista, természetszerűen lett az MHSZ tagja, s az itteni tevékenység irányította a figyelmét a Munkásőrség felé, ami egyúttal a pát munkája is. E sok-sok elfoglaltság tükröződik az előjegyzési naptárának lapjain, amely szerint a legkülönbözőbb társadalmi megbízatások gondoskodnak arról, hogy a szabadideje nehogy unalomba fulladjon. S a felsorolásból még mindig kimaradt egy dolog: munkahelyi feladataiból adódóan a vöröskeresztes szervezet aktív tagja. Hogy, hogy bírja? Azt mondja nem olyan nagyon leterhelő a munkája, bár az is előfordul, hogy mondjuk a harminc injekciózás, a gyógyszerezés után még vagy harminc kötözés is vár rá egy műszak alatt. Attól függ, éppen melyik területen teljesít szolgálatot. Hogy hogyan bírják? Nemrég például, amikor az Ifjú Gárda városi versenyére készültek, ellentétes műszakba is jártak, így aztán egy hétig nem találkoztak. Nemsokára következik az országos verseny, s a helyzet valószínűleg ugyanez, lesz. Szerencse, hogy még nincs gyerek. Igaz, addig nem is lehet, amíg a háromszor három méteres szobában élnek, s még ezt is a szülőknek köszönhetik. Majd! A tanácson is, a gyárban is ott az igenlésük, egyszer csak-csak sorra kerülnek. Képtelenség a társadalmi megbízatásokat egy vegleben felsorolni. Az asszonyka például végzi a tisztiklub ifjúsági klubtitkári feladatait is. S éppen ez a sok megbízatás az, ami néhanapján téma a munkahelyen. Persze, ahogy ez lenni szokott, éppen az az ember tesz megjegyzést, aki ha problémája van, akkor a fiatal, jószívű, gyermektelen asszonykára gondol, őt kéri meg a helyettesítésre, sokszor az utolsó pillanatban, nem törődve azzal, hogy a fiatalasszony étlen-szomjan dolgozhat esetleg reggel hattól este tízig, s délben hiába várja otthon a család, ilyen az élete hát a fotón mosolygó munkásőr házaspárnak. Változást majd az önálló lakás hozza meg, amely lehetővé teszi a családalapítást, majd akkor jöhet a betervezett három lurkó, akik aztán annyi munkát adnak a ma márnak, hogy a társadalmi feladatokról egy ideig szó sem lehet. Állandó ügyeleti szolgálatuk akkortól kezdve otthon lesz. Túry Ibolya Az ügyeletesek Kiemelkedő helyen Már a májusi tervteljesítésekkel foglalkozva is megállapították a gépgyárban, hogy legeredményesebb gyáregységük a vasútikerékpár-gyártó egység. Most a fél év lejártával sikerült-e megtartaniuk kiemelkedő helyüket — erre voltunk kíváncsiak. Hernádi Ferenc, a gyáregység vezetője örömmel adott információt, hiszen sikerről számolhatott be. A vasútikerékpár-gyártó egység kollektívája elvárási szinten tudta teljesíteni az első fél év tervfeladatait. Legnagyobb eredményük, ami hosszú évekre visszamenően is rekord a területükön, hogy a termelési értékük 60 százalékát tőkés exportból, dollárból hozták. Különböző fajta kerékpárokat adtak el tőkés cégeknek, pontosabban 2915 darabot. Ezt, a szinte hihetetlen eredményt — amit egyébként magyaráz az energiaválság, a szállítások újbóli vasútra terelése — úgy tudták elérni, hogy teljesítették a belföldi igényeket is, elsősorban a legnagyobb vásárlópartner, a Ganz-MÁVAG rendelési igényeit is. Június utolsó napján a vasútikerékpár-gyártó egység vezetője büszkén mondta el, az éves tervüket 52 százalékra időarányosan teljesítették.