Diósgyőri Munkás, 1984. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-07 / 32. szám

ins», augusztus 7. I Pályázat munkakörök betöltésére A Lenin Kohászati Művek pályázatot hirdet KUTATÁS GAZDASÁGI FŐM­UNKATÁRS munkakörre A pályázat elnyerése esetén a megbízás meghatározott időre, maximum 3 évre szól, mely megfelelő munkavégzés esetén meghosszabbítható. A munkakör betöltésének időpontja: 1984. szeptember 1. A kutatás gazdasági főmun­katárs fő feladatait a követke­zők képezik: a műszaki fej­lesztési alapot igénylő K-f­ F té­mák vállalati szinten történő összefogása, önálló gazdasági irányítása, a műszaki fejlesztési alap képzésére előterjesztés ké­szítése a felmért igények alap­ján. az éves operatív közép- és hosszú távú kutatás-fejlesztési tervektervek készítése, figyelem­be véve a megnövekedett mű­szaki gazdasági követelménye­ket és előírásokat, a K+F-ter­­vek készítése során a témák ki­választása és rangsorolása, azok egyeztetése a megvalósításban érdekelt és döntést hozó szer­vezetekkel. jóváhagyásra való előterjesztése, a MÜFA-val való gazdálkodás olyan szintű meg­valósítása, hogy a témákra fel­használt minden 1 Ft /év ráfor­dításnál 2 Ft év megtakarítás elérhető legyen. Külső szerződések megkötésé­nek előkészítése és lebonyolítá­sa, valamint ellenőrzése és pénz­ügyi elszámolása, a MÜFA-terv teljesítésének alakulásáról ne­gyedéves és éves beszámoló je­lentés készítése és ellenőrzése. A licencek, know-how-ok vásár­lásának előkészítésében és lebo­nyolításában való közreműkö­dés. A munkakör betöltésének alap­vető feltételei: kohómérnöki végzettség, legalább 10 éves szakmai gyakorlat, erkölcsi fedd­hetetlenség. FÉMTAXI KUTATÁSI FŐMUNK­AT­ÁRS munkakör A pályázat elnyerése esetén a megbízás meghatározott, időre, maximum 3 évre szól, mely megfelelő munkavégzés esetén meghosszabbítható. A munka­kör betöltésének időpontja: 1984. szeptember 1. A fémtani kutatási főmunka­­társ fő feladatait a következők képezik: a gyártásközi techno­lógiai és gyártmányfejlesztési témák anyagvizsgálatainál töre­kedni kell az önálló, saját el­képzeléseket tartalmazó megol­dásokra : a részére kiadott té­mákat vizsgálatokat és megbí­zatásokat köteles a lehető leg­rövidebb időn belül elkészíteni, illetve végrehajtani. Munkaköri tevékenysége ki­terjed a­­ vállalati gyártmány- és gyártástechnológia korszerűsíté­sével kapcsolatos anyagvizsgá­latok elvégzésére, valamint új javaslatok kezdeményezésére, és kidolgozására, szükség esetén részt kell vennie a külső vál­lalatok részéről felmerült rekla­mációkkal kapcsolatos anyag­vizsgálati problémák megoldá­sában, tisztázásában : felelős a rábízott anyagvizsgálatok rész­­munkálatainak megszervezésé­ért. A munkakör betöltésének alapvető feltételei: kohómérnöki végzettség legalább 10 éves szakmai gyakorlat, erkölcsi feddhetetlenség. FEJLESZTÉS GAZDASÁGI FŐMUNK­AT­ÁRS munkakör A pályázat elnyerése esetén a megbízás meghatározott időre, maximum 3 évre szól, mely megfelelő munkavégzés esetén meghosszabbítható. A munkakör betöltésének időpontja: 1984. szeptember 1. A fejlesztés gazdasági főmun­­katárs fő feladatait, a követke­zők képezik: a vállalati fej­lesztési irányelvek és koncepci­ók gazdasági vonatkozású ré­szeinek kidolgozása, illetve a kidolgozásban való közreműkö­dés; éves. közép- és hosszú tá­vú fejlesztési tervek gazdasági számításainak, gazdaságossági elemzésének készítése, a kidol­gozás koordinálása. Jelentősebb műszaki fejlesz­tési alapot igénylő témáról és tervezett fejlesztésről gazdasá­gossági számításon alapuló dön­tés előkészítő javaslat összeállí­tása, a fejlesztésekhez külső forrásból történő pénzügyi fe­dezet biztosítása, a szükséges pályázatok és hitelkérelmek gazdasági számításainak elké­szítése, a pályázatok és hitel­­kérelmek megadott irányelvek szerinti összeállításának koordi­nálása. Különféle fejlesztési tervekhez és hitelkérelmekhez a szükséges fejlesztési alapmérleg készítésé­nek irányítása és ellenőrzése; képződő fejlesztési alap; és ter­vezett fejlesztések vár­ható ered­ményességének meghatározása érdekében kapcsolattartás a terv- és közgazdasági főosztály­iyal és a számviteli és pénzügyi főosztállyal. Közlönyökben meg­jelenő, munkáját érintő rendel­kezéseket é­s szabályozó válto­zásokat figyelemmel kíséri, azo­kat gyakorlatban — hitelkérel­mek esetében az érintett bank­­szervekkel egyeztetve — alkal­mazza. A munkakör betöltésének alapvető feltételei: műszaki egyetemi, illetve gazdaságmér­nöki végzettség, legalább 10 éves szakmai gyakorlat, erkölcsi feddhetetlenség. KUTATÁSI FŐMUNKATÁRS munkakör A pályázat elnyerése esetén a megbízás meghatározott időre, max 1,­mndi 3 évre szól, mely me tlő munkavégzés esetén meghosszab­bítható. A munkakör betöltésének időpontja: 1984. szeptember 1. A kutatási főmunkatárs fő feladatait a következők képe­zik: élenjáró, korszerű gyártás­technológiák kikísérletezése, le­vezetése a folyékony metallur­gia területén, különös tekintet­tel a KA. lehetőségeinek jobb kihasználására, és termékeink alapanyag-minőségének javítá­sára. Vállalatunk által eddig még nem gyártott, új minőségi acél alapanyagok kutatása, kísérleti gyártásának megoldása, a ter­mékszerkezet korszerűsítése és versenyképességének fokozása érdekében, az anyag- és ener­giatakarékos gyártási eljárások kutatása, kísérleti bevezetése: a folyamatos acélöntéssel gyártha­tó termékek skálájának bővíté­se, az­ öntéstechnológia tovább­fejlesztése, a vállalati megtaka­rítások növelése és eredmény­­javítása érdekében. Az elektrosalakos átolvasztási gyártástechnológia kifejlesztése és bevezetése, a KGST Közleke­dési Állandó Bizottság Tudo­mányos Műszaki Tanácsa mun­kájában való aktív részvétel. A különféle kétoldalú műszaki-tu­dományos együttműködések so­rán szerzett technológiai ta­pasztalatok, információk válla­latunknál történő hasznosításá­ra irányuló tapasztalatok, infor­mációk vállalatunknál történő hasznosítására irányuló tevé­kenység koordinálása a nyers­vas- és acélgyártás, valamint az öntvény előállítása területén: vállalatunk technológiáit érintő szakirodalmak figyelemmel kí­sérése, az új tudományos ered­mények közreadása műszaki dolgozóink részér­e. A munkakör betöltésének alapvető feltételei: kohómérnöki végzettség, legalább 10 éves szakmai gyakorlat, erkölcsi feddhetetlenség. TUDOMÁNYOS KUTATÁSI FŐMUNK­AT­ÁRS munkakör A pályázat elnyerése esetén a megbízás meghatározott időre, maximum 3 évre szól, mely megfelelő munkavégzés esetén meghosszabbítható. A munkakör betöltésének időpontja: 1984. szeptember 1. A tudományos kutatási fő­munkatárs fő feladatait a kö­vetkezők képezik: részvétel az LKM-nél végzett vállalati és népgazdasági szempontból ki­emelt kutatási témákban, szak­mai tanácsadás a kutatással foglalkozó vállalati szervek ré­szére, tanácsadás jelleggel rész­vétel a nagyobb jelentőségű fej­lesztések előkészítésében és a fejlesztésekhez kapcsolódó do­kumentációk kidolgozásában. A felsőbb irányító hatóságok és országos hatáskörű szervek által készített tanulmányok, je­lentések, koncepciók, anyagok véleményezése, néhány nagyobb jelentőségű kutatási téma irá­nyítása, és azokban történő közvetlen részvétel. A nagyobb jelentőségű vállalati újítások, szabadalmak és találmányok vé­leményezése. a vállalati állás­­foglalás kialakításának előké­szítése. új acéltípusok kifejlesz­tésének fémtani, metallurgiai előkészítése, részvétel a gyártás­­technológia kidolgozásában. A vállalatnál a céltanácsadó iroda létrehozásának segítése megbízás alapj­án, annak mun­kájában történő részvétel, a vállalat érdekeinek képviselete, inform­­ációk beszerzése, és azok hasznosítására javaslat kidolgo­zása. Részvétel az LKM—ÖKü— DV közötti együttműködés mű­szaki tudományos feladatainak megoldásában. Kapcsolattartás néhány kiemelkedően fontos fel­használó vállalattal elsősorban új termékeink felhasználásának bő­vítése céljából. Szakmai tanácsadás jelleggel aktív bekapcsolódás a speciális gyártmányok, az üstmetallurgis, a folyamatos öntés, az acél ha­gyományos­ öntése, az acél kü­lönleges feldolgozási technológi­ája területén. A munkakör betöltésének alapvető feltételei: kohómérnöki végzettség, legalább 10 éves szakmai gyakorlat, erkölcsi feddhetetlenség. A pályázatnak az eddigi mun­kakörök, tevékenységek felso­rolását, részletes önéletrajzot, valamint a megpályázott mun­kakörel kapcsolatos tevékeny­ségre vonatkozó elképzeléseket kell tartalmaznia, melyet 1984. augusztus 15-ig a Lenin Kohá­szati Művek személyzeti és ok­tatási főosztály, Miskolc, 3540 címre kérik beküldeni. Külön biztosíthatók a kocsiban szállított értékei Ma már mindennapos, hogy a GELKA-szerelő, a maszek mű­szerész, vagy az orvos a foglal­kozásához szükséges, saját tu­lajdonában levő szerszámokat, műszereket személyi használa­tú vagyontárgyakat szállít gép­kocsijában. Jogos igényként jelentkezett az is, hogy a sok­szor több tízezer forintba ke­rülő rádiótelefonok, és a ko­csiban szállított egyéb értékes vagyontárgyak törés-, elemi és lopáskáraira is lehessen bizto­sítást kötni. Annál is inkább, mivel a poggyászkárként kifi­zetett 12 Q00 forintos felső határ ilyen esetekben csak töredéke a tu­lajdon­kép­peni kárnak. Er­re való tekintettel 1982. június 1-től ún. kiegészítő biztosítást lehet kötni az említett vagyon­tárgyakra. Csak közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a biztosító az 1980. szeptember 1. után kötött cas­co szerződések alapján a ko­csiba beépített — vagy be sem épített — rádiótelefonok és te­levíziók tulajdonosait a pogy­­gyászkárokra vonatkozó feltéte­lek szerint kártalanítja, na a lezárt gépjárműből — belföldön — ellopták az említett készülé­keket. Ez közelebbről azt je­lenti, hogy az ellopott poggyá­­szért, rádiótelefonért, illetve te­levízióért kifizetendő kártérítés összege káreseményenként együttesen nem haladhatja meg az 14 000 forintot. vagyontárgyak A kiegészítő szerződést azok az autósok vehetik igénybe, akiknek teljes körű casco bizto­sításuk van. A szállított va­gyontárgyakra a lakókocsi- és utánfutó-biztosításhoz is lehet kiegészítő szerződést kötni. Ez azért lényeges, mert a lakóko­csi- és utánfutó-biztosítás az eredeti gyári berendezésű jár­műre vonatkozik, a pluszfelsze­relésre — végletes példa —, mondjuk egy Hi-P­i toronyra ugyancsak kiegészítő biztosítást kell kötni, ha törés-, elemi, lo­pás- és poggyászkárok ellen megfelelő védelmet szeretnénk. A kiegészítő biztosítás csak Magyarország területére érvé­nyes. Megköthető határozott és határozatlan időtartamra egy­aránt. A díj minden esetben a biztosított vagyontárgy­­ értéké­től függ. Határozatlan időre kö­tött szerződésnél 25 000 Ft-os­­ért 600 Ft-ot. 50 000 Ft-os-ért 1200 Ft-ot. 100 000 Ft-os-ért 2400 Ft-ot kell biztosítási díjként fi­zetni. Ha valaki, mondjuk meghatá­rozott időre, tehát 15 napra ké­ri a biztosítást, akkor a díjak a következőképpen alakulnak: 25 000 Ft-ig 80 Ft.­ 50 000 Ft-ig 150 Ft, 100 000 Ft-ig 300 Ft. (Ezek a díjak az alap cascón felül értendők.) Önrészesedés­ként a szerződés alapján nem von le a biztosító. DIÓSGYŐRI WTTVKAS Nyugdíjasok és jubilánsok Fontos határkő az ember életében „ ... A halánték deres im­már, a haj őszijt koponyá­mon, / fiatalságom elillant..." Radnóti Miklósnak ezek a verssorai jutottak­ eszembe július 31. délutánján az LKM ifjúsági klubházában meg­rendezett ünnepségen. Deres halántékú, őszült hajú, idős emberek foglaltak helyet a klubház tanácskozótermének asztalainál. Búcsúzó nyugdí­jasok és­ azok a jubiláns dol­gozók, akik negyven eszten­dőt töltöttek munkában az életükből, de még nem gon­dolnak a búcsú perceire, ha­nem helyükön maradva dol­goznak tovább. * A Lenin Kohászati Művek politikai és műszaki-gazdasá­gi vezetése nevében Rábai István, szociális és személy­zeti igazgató mondott ünne­pi beszédet: — A nyugdíjazás és a munkában töltött negyven esztendő jubileuma fontos határkő az ember életében. Azzal a biztos tudattal áll­hatnak e fontos határkőnél, hogy életükben értelmesen, hasznosan dolgoztak. Köszö­nettel tartozunk mindezekért. Mindenkor nagy tisztelettel gondolunk a nyugdíjasokra és a jubilánsokra. Köszönet mindnyájuknak helytállásu­kért, a példamutatásért, a szakmai utódok neveléséért! * A jubileumi jutalmak és az emlékplakett-ajándékok átadása következett az ünne­pi beszéd elhangzása után. Elsőként vehettek át ju­talmakat és ajándékokat az 50 éves munkaviszony után nyugdíjba távozók: Hegedűs László, a műszaki igazgató­ság ügyintézője; Fegyverne­­ki Gyula, a rakodó és szál­lító gyárrészleg csoportveze­tője, a karbantartó és üze­meltető gyárrészlegtől Hor­­­váth Ferenc, csoportvezető és Gőz József, lakatos mű­vezető. Negyvenéves­­ munkavi­szonnyal a háta mögött tá­vozott nyugdíjba, s kapta meg jubileumi jutalmat és az emlékplakett-ajándékot: Újvári Árpád, a kohászati termelési főmérnökség mű­szaki-gazdasági főmunka­­­társa; Lalik Árpád, a keres­kedelmi igazgatóság szakrak­tárosa; Tóth László, az acél­mű gyárrészleg csoportvezető üszfalazxj kemencekőművese;­­Nagy József darukötöző; La­­­katos Péter, tévéző és Ká­dár János darukötöző, a hen­germű gyárrészleg dolgozói; Sinka Károly, kovács-fogós (kovácsoló gyárrészleg); Ma­­tiscsák Menyhért, a csavart és húzo­tt áru gyárrészleg üzemvezetője; Molnár Pál lakatos, Pongó András öntő­­darus és Tóth Károly esz­­­tergályos, a karbantartó és­ üzemeltető gyárrészleg dol­gozói. Jubileumi jutalomban ré­szesítették a negyvenéves munkaviszony után nyugdíj­ba távozó Csizmánk Lász­lót, az öntöde gyárrészleg öntvénytisztító csoportvezető­jét. A negyvenéves munkavi­szony után továbbra is dol­­­gozó jubileumi jutalma vol­tak a következők: Hevesi István, kőbányai előmunkás (tűzállóanyag­­ és bánya); Kiss Barnabás, tűz­­­védelmi előadó, Szal­ó­né, tmk csoportvezető, Luj­­dort János, esztergályos cso­portvezető és Molnár József, lakatos csoportvezető, a kar­bantartó és üzemeltető gyár­s­­részleg dolgozói. A nyugdíjasokat búcsúzta­­­tó és a jubilánsokat köszön­tő ünnepség a Miskolci Nem­zeti Színház művészeinek­ műsorával zárult­.­ (p. d.) A búcsúzó nyugdíjasok csoportja (Fotó: Mészáros Lászlóné) Harmincnyolc éve a kohászatban Szolgálat­teremtés Kiss Sándorral, a rakodó- és szállítógyárrészleg vezető­jével többszöri megbeszélt találkozásunk hiúsult már meg, halaszthatatlan dolga­ink közbejötte miatt. De vég­re sikerült egy vezérigazga­tói megbeszélés és értekezlet között egy kurta félórát el­rabolnom idejéből, hogy a gyárba kerüléséről, életéről, mindennapjairól kicsit ki­faggassam. Őszintén beval­lom, hogy így arra is jutott időm, hogy régi és új mun­katársaitól érdeklődjem fe­lőle, milyen ember riport­alanyom. A legjobb vélemé­nyeket hallottam: dicsérték emberségét, szaktudását, gyárismeretét. Beszélgetésünk nem hozott csalódást — jel­lemzését én is igaznak talál­tam. Irodájában ülve még alig kért elnézést, hogy mindeddig nem sikerült ta­lálkoznunk, mikor megszó­lalt a telefon, s aztán ötper­cenként újra­ tanácsot adott, kért, utasított, jegyzett, vis­­­szahívást kért, s mind­ezt ha­tározott kedvességgel, nagyon szimpatikusan. — Mettől meddig tart hi­vatalosan a munkaideje? — kérdezem Kiss Sándortól, lát­va idejének lekötöttségét. — Hat óra negyven perc­től délután háromig volna, de általában korábban jövök, később megyek. — Mikor került a kohá­szatba dolgozni? — 1946-ban kerültem a gyárba ipari tanulónak, s 1949-ben szabadultam, há­rom hónappal a tanulóidő lejárta előtt, mint mintaké­szítő segéd. 1952-ben kiemel­tek igazgatási ellenőrnek, majd rá két évre a­ terme­lési főmérnökségen progra­­mosként, kapacitásvizsgáló­­ként dolgoztam. Három év múlva a vállalati diszpécser­­szolgálatnál voltam diszpé­cser, 1964-től műszakvezető diszpécser, majd 1965-től a vállalat fődiszpécsere let­tem. 1978-ban kineveztek a közlekedési gyárrészleg ve­zetőjének, rá egy évre pe­dig az alapanyag- és a köz­lekedési gyáregységből ala­kult rakodó- és szállítógyár­részlegnek lettem a vezető­je, ahol ma is vagyok. — Gondolom, mindez nem ment ilyen simán, fáradtság nélkül a mindennapokban, mint ahogy most elsorolja, hiszen közben tanult és csa­ládot is alapított. — Hát igen. A segédlevél megszerzése után három év­re beiratkoztam a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem esti tagozatára, s 1959-ben diplomáztam a kohómérnöki szakon. Később elvégeztem a marxista egyetemet is. — Közben megnősültem, ma már van egy férjezett lányom, egy nős fiam, s a két családból két kis unoka boldog nagypapájának tud­hatom magamat. Elszaladt az idő. Házunk körül nagy kert van, sok gyümölcsfával, konyhakerttel, úgy hogy megtalálom benne a kikap­csolódást. S boldogságot nyújt a kisunokák napi újabb és újabb produkciója. Máskü­lönben „uraljuk a gyárat”, ide ezt le ne írja­, feleségem, lányom, fiam, vejem, me­nyem is itt dolgozik a kohá­szatban. — Térjünk vissza akkor újra a munkahelyre. Tanu­lás, család mellett jutott idő mozgalmi munkára is? — 1947-től párttag és szak­szervezeti tag vagyok. Hos­­­szú ideig voltam KISZ-titkár is. Utána pártalapszervezeti vezetőségi tag. 1959-ben let­tem munkásőr, s öt éve, húsz évi szolgálat után men­tem tartalékos állományba, s bizony már tizenötödik éve a polgári védelemnek is tagja vagyok. Kiss Sándor, aki a Kohá­szat Kiváló Dolgozója, a Ki­váló Újító ezüst fokozat, a Szolgálati Emlékérem kitün­tetés tulajdonosa, hatszoros kiváló dolgozó, hogy mire nagyon büszke, erről így vall: — Kétszer nyertük el a Kiváló Gyárrészleg kitüntető címet, de az elmúlt évire va­gyok a legbüszkébb, ezért kellett a legtöbbet tenni. A létszámgondok ellenére a ko­hászat fellendülése érdeké­ben dolgozóink segítségével gyárrészlegünk felülmúlta önmagát, s örömmel tölt el, hogy már ez a fél év is sok szép eredményt hozott. Szűkre szabott időnk ha­mar elszaladt, de talán így is képet kaphattunk Kiss Sándor gyárrészlegvezető életút­járól, mely egy erős akarattal, szorgalommal teli munkás hétköznapokat takar. Kiss Sándorról, akinek mun­kakönyvében egyetlen egy munkahely szerepel, s az a Lenin Kohászati Művek. Drenkó Éva Elektro­kohászat A speciális elektrokohászatban* alkalmazott elveiben új, úgyne­vezett, gőzfázisú technológiáival beszélt a Szovjet Tudományos­­ Akadémia elnökségi ülésén a Lenin-djas Borisz Movcsan aka­démikus, a kijevi Paton Villa­­moshegesztési intézet egyik leg­­­nagyobb osztályának vezetője. Az intézetben több úttörő je­lentőségű kutatást hajtottak­­ végre, melyek bebizonyították,­­ hogy lehetőség van az elekt­­ronsugár felhasználására váku­­­­umban, s elektronsugaras ol­­­vasztással különleges tisztaságú­ fémeket és ötvözeteket állítot­tak elő. Borisz Movcsan osztályának­ első gyakorlati­­ feladatai a kit­­'TöttTegés 'fontosságú gépalkatré­szek védőbevonatainak vákuum­ban történő felvitelével voltak kapcsolatosak. Többek között a gázturbinás motorok lapátjai­nak védőbevonatával foglalkozó­tak, ami 3—5-szörösére növelte­ azok élettartamát. Ezenkívül je­lentős megtakarításokat is ered­­­­ményezett: a gázkompresszor­telepeken működő minden egyes nagy teljesítményű turbina ese­tében több mint egymillió dol­lárt. A védőbevonat típusát a tur­bina üzemeltetési feltételeinek , és egy sor más tényezőnek a­­ figyelembevételével választják ki. Ezek függvényében határoz­zák meg a később gőz állapot­­­­ban összekeverendő komponen­­­­sek részarányát, melyekből a védőbevonat készül. A felületre kicsapódott bevonatok hosszúi időtartamú hő- és korrózióálló­­ságát az magyarázza, hogy ezek vegyi összetétele egyáltalán nem függ a védendő ötvözetek ös­­­­szetételétől. A gőzfázisú tech­nológia hulladék nélküli és ve­szélytelen. A nagy vákuum, amiben végbemennek ezek a folyamatok, garantálja a steri­litást. Ezekben a folyamatok­ban a periódusos tábla vala­mennyi eleme részt vehet, ám egyetlen ártalmas elem sem szennyezi sem a vizet, sem pe­dig a levegőt. A folyamat során semmilyen hulladék sem kelet­kezik. A vizet csupán hűtőkö­zegként használjuk, abba sem­milyen a technológiai folyamat során keletkező anyag nem kerül.

Next