Diósgyőri Munkás, 1987. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-07 / 27. szám

2 UJ0ÁGTÖRI MUNKÁS Meghatározóbb szerepkörben Erőfeszítések és könnyítések AZ IPARBAN dolgozó nők helyzetéről volt szó azon az aktívaértekezleten, melyet szerdán tartottak a gépgyár ifjúsági- és brigádházában. A nagy meleg ellenére kö­zel félszáz párt és szakszer­vezeti nőfelelős jött el, hogy meghallgassa Kalóczkai Ist­vánná, a Magyar Nők Or­szágos Szövetsége elnökségi tagjának, a kohászat sze­mélyzeti- és szociális igaz­gatójának tájékoztatóját. Az előadó elsőként is be­jelentette, hogy a nőtanács ülésén elhangzottakról — ahol Kapolyi László ipari miniszter is részt vett — valamint az Ipari Miniszté­riumnak 1986-ban készített, az iparban dolgozó nők helyzetéről kiadott tájékoz­tatójában foglaltakról kíván beszélni az aktíváknak. — A nők alkotják a világ felnőtt népességének a felét és a hivatalosan számon tar­tott munkaerő egyharmadát — mondotta, bevezetőül Ka­lóczkai Istvánná. — Hazánk­ban a nők részvétele a tár­sadalmilag szervezett mun­kában csaknem teljes. 1985- ben az aktív keresők 46 szá­zaléka nő. A munkavállaló korú nők 82 százaléka mun­kaviszonyban áll. Az ipar­­­­ban foglalkoztatott nők részaránya az összlétszám­­ban közel 46 százalék, az or­szág aktív keresőinek pedig 25 százalékát jelentik. Mind­ez hangsúlyozottá teszi a nők életének és munkakö­rülményeinek rendszeres vizsgálatát, elemzését. Az iparban foglalkoztatott nők helyzetének megítélésénél és a további feladatok megha­tározásánál az MSZMP XIII. kongresszusának határozata a mérvadó, mely, többek kö­zött kimondja, hogy ,,A nők egyenjogúságának követke­zetes érvényesítése, további megfontolt intézkedéseket igényel. Fokoznunk kell az erőfeszítéseket, hogy társa­dalmi és gazdasági eszkö­zökkel könnyítsünk össze­tett gondjaikon, az anyaság­gal, a gyermekneveléssel, a háztartással, a munkaválla­lással, a családban elfoglalt szerepükkel és a közéletiség­­gel együttjáró terheiken. A nők egyenjogúságának megvalósulását szakképzett­ségük, politikai és általános műveltségük növelésével is elő kell segíteni". Az elmúlt években jelentős válozás következett be az ipar szer­kezetében, a műszaki szín­vonalban, a technológiá­ban. Az elkövetkező idő­szakban ez a tendencia fo­kozódik, a VII. ötéves terv­időszak végére több tízezer fiatal nő áll munkába. E ha­tások ismeretére szükség van az ipar fejlődése szem­pontjából. NEM ELHANYAGOLHA­TÓK iparpolitikánk megha­tározásánál, hogy az ipar dolgozóinak közel fele női munkavállaló, s ezen belül is jelentős a gépiparban fog­lalkoztatottak száma — mon­dotta Kalóczkai Istvánná. — Igaz, míg a férfiak kö­rében a gép mellett végzett és bonyolult kézi munka az uralkodó, addig a nők több­sége szalagszerű munkát és egyszerű kézi munkát végez a magyar iparban. A tanult szakma és a tényleges foglalkoztatás összevetésé­nél megállapítható, hogy a nők körében a szakmunkás képzettség kihasználása ala­csony, magas a pályát elha­gyók száma, mely visszave­zethető a kedvezőtlen mun­kakörülményekre, a mű­szakrendre, a bérkérdés problémáira és a gyermek­­nevelés gondjaira. Az iparban 88 ezer női munkavállaló veszi igény­be a gyermekgondozást. Várható az iparban foglal­koztatottaknál a magasabban kvalifikált munkaerő iránti igény emelkedése, a szak­munkások számának növe­kedése. A szellemi foglalko­zásúaknál nem a struktúra­­változás az elsődleges, gya­kori a minőségi „alulfoglal­koztatás”. A VII. ötéves terv során a húzóágazatok­ban 4,9 százalékos létszám­­csökkentés szerepel. HALLHATTUNK arról is, hogy az ipar vállalatainál dolgozó fizikai és szellemi foglalkozásúak iskolázottsá­ga tovább emelkedett. Ez segítette hozzá a nőket ah­hoz, hogy a társadalmilag szervezett munkába való bevonásuk dinamikusabban fejlődött mint a férfiaké. A nőpolitikai határozatok meg­jelenése óta jelentős előre­lépés következett be a női munka elismerésébe, az in­dokolatlanul alacsonyan megállapított bértételek megváltoztatásában. Mégis a munkahelyi problémák közül egyik legsúlyosabb a bérezés, az érdekeltségi és ösztönzési rendszer ellent­mondása. Mind a fizikai, mind a szellemi dolgozók körében jellemzően alacso­nyabb a nők bére. Ezen be­lül is minél magasabb a szakképzettség, az elmara­dás relatíve annál maga­sabb. A férfiaknál a felső-, kö­zép- és alapfokú végzettsé­gűek között csaknem egyen­lő arányú a vezető-beosz­tott megoszlás, a nőknél ez­zel szemben a felsőfokú vég­zettségűeknek 25 százaléka dolgozik vezetői munkakör­ben. Ennek ellenére, ha lassan is, de egyre nő, a nők részvétele a vezetés­ben. A társadalmi-politikai életben is fokozódik szere­pük, elsősorban a napi — főleg operatív — feladato­kat vállalják. Még mindig terhelő té­nyező a zajártalom. Sok nő dolgozik környezeti ártalom­nak kitéve. A nők jelentős része váltóműszakba jár, s ezzel az ipar egyes terüle­tein a több műszakos, foly­tonos munkarend, a techno­lógiából adódó követel­mén­­­nyel — továbbra is számol­ni kell. A rugalmas munka­időrendek alkalmazása még nem hódított teret magának az iparban. A szellemi fog­lalkozásúak 14 százaléka, a fizikai drogozók 1 százaléka dolgozik csak így. A nőkre háruló csaaládi feladatok megkönnyítése szempontjából, a szolgálta­tások igénybevételi lehető­sége, elérhetősége az elmúlt években lényegesen nem ja­vult, sőt bizonyos vonatko­zásban inkább romlott. A nők kénytelenek lemonda­ni azon szolgáltatásokról, melyek otthoni munkavég­zéssel helyettesíthetők len­nének. (Az előadás további részében az iparban dolgozó nők helyze­tének javítását szolgáló felada­tokról szólt Kalóczkai Istvánné, melyről a következő lapszá­munkban írunk.} M­ielőtt Schmidt Lászlóval talál­koztam volna —, hogy írjak róla — bevallom érdeklődtem felőle. A kohászat polgári védelmi törzs parancsnokának szavai meg­nyugtattak. Schmidt László érdemes ember arra, hogy minél többen meg­ismerjék, mert a vélemény így szólt: Egyik legerősebb századparancsnok. A kapcsolatot rendszeresen tartja szakaszparancsnokaival, a kiképzései előkészítésében, a gyakorlati foglal­kozások ellenőrzésében mindig részt vesz. Az alapfegyelem mellett jó han­gulatot tud teremteni a beosztott ál­­lomány körében. Mindezeknek tudha­tó be, hogy a kiképzéseken a megje­lenés 90—95 százalékos, igazolatlan távollét évek óta nincs a században. S ami szintén nem elhanyagolható nyugodt, rendezett a családi háttér. Most itt ül velem szemben Schmidt László, akit „múltjáról” és jelenéről kérdezem: — A középiskola befejezése után 1955. július 7-én kerültem az LKM- be, ahol azóta sokféle beosztásban dolgoztam. Végigjártam a „létrát” én is. 1956-ban az acélműből elküldték egy hat hónapos tanfolyamra kokilla hegesztést tanulni. Ez új dolog volt, egy nagy értékű újítás révén szüle­tett. Nemsokára behívtak a határőr­séghez katonának, s mikor leszerel­tem, az acélmű­­ után a tüzeléstech­nikán dolgoztam egy ideig, majd a durvahengermű hengersorán segéd­művezető,­­ műszakos művezető, ké­sőbb kemenceüzemeltető művezető voltam, 1977-ig. Sok szép, új dolog­ban volt részem, például amikor a pakuratüzelésről földgáztüzelésre áll­tunk át, vagy amikor a durvahen­germű mély kemencepark teljes át­építésében részt vet­tem. Most is sze­retettel gondolok vissza az ott töltött időkre. Utána a vállalat termelési osztályán, a gyártóeszköz-csoportban dolgoztam, három éve pedig a vas­öntödei gyártásprogram készítését végzem. — Milyen elismerésben volt már része? — Eddigi munkámért kaptam ki­váló dolgozó kitüntetést, s többször elismerték tevékenységemet pénzju­talommal is. — Mozgalmi munkájáról hallhat­nánk? — Voltam KISZ-tag, KISZ-tag, KISZ-vezetőségi tag. Egyévi tagje­löltség után 1961-től az MSZMP tag­ja lehetek. Huszonötéves párttagságo­mért megkaptam azt az emléklapot, melyet Kádár János írt alá. Most szakszervezeti és szocialista brigád tagja vagyok, s 1977-től a polgári védelem egészségügyi századparancs­noka. — Beszéljen e munkájáról. — Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, s emellett nagyon sze­rencsés is vagyok. Aktív, fegyelme­zett a rám bízott század, komolyan veszik a pr-munkát. Szakaszparancs­nokaim jól felkészült előadásokat szoktak tartani. A vállalat a foglal­kozások tematikájához segédeszkö­zökkel segít bennünket, de biztosít­va vannak a tárgyi feltételek is. Elsősegélynyújtó csapatunk igen eredményes. Kiemelkedő volt a cen­tenáriumi verseny alkalmával is, amikor az LKM-ben első lett, de győztesként került ki a városi és me­gyei középdöntőből is. Az országos versenyen 6. helyezést értek el. Ek­kor az Országos Béketanács — a sza­kasz tevékenységéért — elismerő ok­levélben részesítette az alegységet. Nemrég jelent meg a pr-újságban egy országos versenyfelhívás a pol­gári védelem 40. évfordulója tisztele­tére. Beneveztünk. Bízunk felkészült­ségünkben, tudásunkban — bízom az elsősegélynyújtó csapatunkban. Re­mélem itt is jól fogunk szerepelni, dicsőséget szerezve a kohászatnak is. Drenkó Éva Egészségügyi századparancsnok 1987. júlus 7. Az innovációs negyedév programjából A sza­iai * mm Val Marion Munkaértekezlettel folyta­­tódik 13-án, hétfőn az inno­vációs negyedév programso­rozata. Az LKM vezérigaz­gatói tanácstermében arról vitatkoznak majd Kelet- és Észak-Magyarország üzemei­nek, termelőszövetkezeteinek küldöttei, hogy hogyan való­síthatnák meg gyorsabban és hatékonyabban a hulladék­anyagok felhasználásának és értékesítésének programját. A szakmai vita egyik előadó­ja Valkó Márton, a kohászat egykori nyugalmazott vezér­­igazgatója lesz. Az elvárásoknak megfelelő aktivitás és munka . A 7. éves terv első féléves fla­datainak teljesítéséről és a­­ fél év fő célkitűzései­re tájékoztatta a szakszer­ve­zti bizottságot a július 2- i­i­lésen Csathó Géza gaz­da­sgi igazgató és Móri La­jos a vszb-titkár. E l­t követően a kollektív sze­rződés mellékleteként ki­ad­­t, 1987. évi munkaköri pén­ztárra tett javaslatot is­­mé­tette a gazdasági igaz­­ga­t, majd Lukács Gyula, a szervezési bizottság veze­tője és Dudás György, az oktatási albizottság vezetője szólt az 1986—87. évi tö­megoktatás és tisztségviselő­­képzés tapasztalatiról, ja­vaslatot tettek a következő év oktatási és képzési fel­adataira. Elmondták, hogy az ok­tatási év során a fő figyel­met a párt politikájának és a szakszervezeti mozgalom feladatainak megismerteté­sére, a­ cselekvő részvétel kibontakoztatására, a dolgo­zók munkáért, munkahe­lyükért érzett felelősségének fokozására irányították. Az elmúlt oktatási évben a politikai tömegoktatás, a nevelési célok és a tagság érdeklődésének figyelembe­vételével három formában — szakszervezeti iskola, idő­szerű kérdések tanfolyama, szakszervezeti vitakör — indult be. A szakszervezeti iskola csak az öntöde gyárrészleg területén indult be, de a tagság lemorzsolódása és a propagandista megbetegedé­se miatt itt sem fejeződött be a tanfolyam. A legnép­szerűbb oktatási forma a vállalatnál továbbra is az időszerű kérdések tanfolya­ma. Erre 205 csoportban csaknem 4500 tag szervező­dött. Az ellenőrzések alap­­ján megállapítható, hogy ez az oktatási forma megfelel az elvárásoknak. Jó lehető­séget biztosít a hallgatóknak az országos és helyi poli­tikai, gazdasági kérdések megvitatásához, megértésé­hez. Négy csoportban kilenc­venöten vettek részt a szak­­szervezeti vitakör foglalko­zásain. Az idei beiskolázott hallgatók társadalompoliti­kai kérdések megtárgyalá­sával bővítették ismeretei­ket. A hiányosságok között említették meg az előadók a kis létszámot, a vitakö­rök módszertani negatívu­mait, külső, a témában jár­tas előadók hiányát. A pozi­tívumokhoz sorolható, hogy akik véleményt mondtak, vitatkoztak, felkészülten, el­kötelezetten tették. A szakszervezeti oktatásra vonatkozó általános tapasz­talat, hogy az utóbbi évek nagyfokú gazdasági leter­heltsége, az életszínvonal megtartására irányuló túl­­munkavállalás miatt nehe­zebbé vált a dolgozók beis­kolázása. Ennek ellenére tanévkezdéskor az előző évi­hez képest emelkedett a résztvevők száma, a válla­lati létszám csökkenése mi­att azonban sajnos az év zárására ez visszaesett. A korábbiakhoz képest nőtt a párttagok, a 30 éven aluliak száma, arányában emelkedett a fizikai dolgo­zók és a szocialista brigád­tagok részvétele. A szakszervezeti propa­gandisták az elvárásoknak megfelelően eleget tettek megbízatásuknak. Eredmé­nyes munkájuk elismerése­ként a propagandisták napi­ján ketten SZOT Oklevél ki­tüntetésben részesültek, egy tag Propagandista Munká­ltáért emléklapot kapott, ti­zennyolcan pénzjutalomban részesültek. Az oktatási év végén az OSZB javaslatai alapján 46 prop­agandistának köszönték meg a munkát. Marczin Eszter A Drótművek és a Digép közös rendelése Városi szintű FMKI-vetélkedő A December 4. Drótművek és a Diósgyőri Gépgyár KISZ- és FMKT-vezetői nemrég találkoztak a gépgyár ifjúsági há­zában, hogy megbeszéljék a közösen megtartandó, erőfelmé­rő verseny lebonyolítását, programját. A városi szintű FMKT vetélkedő, a December 4. Drótmű­vek fennállásának 70. évfordulója tiszteletére kerül majd megrendezésre szeptember 4-én, a Drótművekben A fiata­lok, e nemes vetélkedésre olyan megyén kívüli vállalatokat is terveznek meghívni, amellyel a két vállalatnak kapcsola­ta van. Az FMKT-vetélkedő kérdései túlnyomórészt szak­mai, kevesebb része politikai és egyéb jellegűek lesznek.

Next