Divatcsarnok, 1853 (1. évfolyam, 1-78. szám)

1853-03-17 / Mutatványlap

---—------------------------------------------------------------------------------—---------------­n *1* «V ** —•+» 5 ei~— A vetélytársak. — Beszély. — Mindig olyan volt az élő nemzedék, hogy bölcsebbnek és jobbnak tartotta magát elhunyt elődinél. Azt hiszi a mai, hogy hiú ábránd a valódi szerelem, s így neki nem való. Kik benne sínylődvén, miatta az élet örömeiről lemondanának, vagy nincsenek, vagy — őrültek ! Ez ítélete a mai világnak — közönségesen — az igaz szerelem­ről ! Szomorú bölcsesége a hideggé művelt kebelnek ! Részemről nem akarok osztozni e bölcseségben, s nem szerencséjében, mely legmennyeibb részét parlagítja el az érzelemvilágnak. Hiszek hatalmadban, a szerelem, s hiszem, hogy fölkeresed egykép a márványpalotákat s a szalmafedeles kalyibákat. Terem­tesz kínt és boldogságot a nagy és kis világban ! Ez előtt mintegy húsz évvel történt. Gyönyörű tavaszi alkony volt : a búcsúzó nap, bíborpalástot öltve a távol hegyek tetőin nyugvó fellegekből, kevés pillanat múlva tova enyészek a láthatárról. A jég enyhe volt , mert keresz­­tülrázogatók lankasztó melegét a nap kisérőiül szegődött szellők szárnyai. Szinte mozdulatlanul terült el a tó fényes tüköre, mely­ben az égő fellegek lángja tűzött meg ; de tánczra kel­nek a jegenyék lombai, s a kinyílt liliomok búcsúintőleg hajlongtak magas száraikon az elköltöző felé. Kedves, nyájas az ilyen est. Van neme a költőiségnek benne, mely képes felmagasztalni még azon kebleket is, melyek különben megszokták anyagi kincs után mérni a boldogságot. — Czeczil, ne menjünk a parkba? k­érdé leányát gróf Ardayné, miközben a kastély ablakából kinézve, meglepett szeme előtt a természet fenebbi csodája véghezmenőben volt. — A mint akarod, viszonzá Czeczil, a könyvet, melyből olvasott, betevén, s a violaszinű bársonynyal bevont könyőkéről könnyedén fölemelkedvén anyjához lépett. A grófné csengetett. Komornája a jövő pillanatban átnyujtá a gazdag bojtozatú ernyőket, s mindketten könnyű hasadért vetvén a nyakok közé, a kertbe siettek.

Next