Divatcsarnok, 1853 (1. évfolyam, 1-78. szám)

1853-10-27 / 60. szám

*( BÚCSEEBÉS) ÉS SZÜRETI KÉP. — Naplómból. — Magát lopja meg, ki mélyen érzi a bajt; ki a bajt neveti , meglopja a tolvajt. SHAKESPEARE. —JöHáSSW*— •szhó 12. — Családommal! búcsuebéd. Mondanom sem kell, hogy ily érzékeny alkalommal a búcsúzó szere­tett gyermek elé iskolaévi legkedvesb étreminiscentiákat tá­lal — s pedig ázsiai bőségben — az édesanyai szivélyesség. A hetedhét országra szóló kolosvári mama konyhai ta­lentuma , s a gazdag alföld ízletes gourman-czikkei rózsa­szín-tepertős köntösökben jelentenek vala meg hattyúlakomámra. Édes magyarem­­­ber igazán írja rólad a földtekét összevissza barangolt angol : „Hogy a műveit és nemműveit világ egyetemé­nek minden zegétzugát felkutatom, de a magyar nemzetnek párját sem másolatban, sem eredetileg nem találtam.“ (Lásd : Perviaveni utazását az Előszóban). S ha eredetiségedben páratlannak czimez az utazó világ : lel­­kemből óhajtom, hogy valaha műveltséged és szellemi nagysá­godban is példányképül csodáltassál! A búcsuebéd tejfölös drágaságai elpárolognak . . . a rakott asztaltető ürülni kezd... a családtagok kedélye el-elborul. DIVATCSARNOK. cn ifX

Next