Divatcsarnok, 1854 (2. évfolyam, 1-72. szám)
1854-01-01 / Mutatványlap
g»~ —1»4 Azonban, hogy ez nemcsak hűlni nem fog, sőt az eddigi arányban növekedik majd, hitem és meggyőződésem. Mert, ha valamely magyar irodalmi vállalat jó, életrevaló, s megérdemli az istápolást, nem is nélkülözi azt; — ha pedig nem jó, nem életrevaló, nem érdemel pártfogást , ne részesüljön abban — veszszen el ! A DIVATCSARNOKnak, midőn e mai mutatványszámot postára adjuk, 312 előfizetője van, s hogy a kiállítási összes költségek födözve legyenek, szüksége van még 338. Kedvetlen bók volna a közönségre nézve, ha csak egy perczig is szabadna kételkedni azon, hogy e szám, annyi millió magyar közöl, csakhamar ki fog kerülni. Fogadja a t. közönség a DIVATCSARNOKot lelkes pártfogásába, mely, ha arányban állandó lap körül kifejtendő igyekezethez , a legbuzdítóbb s legféltékenyebben megőrzendő jutalom gyanánt fog tekintetni mind a szerkesztőség, mind a kiadó által. Friebeisz István.* A SZESZÉLYES HÖLGY. — Beszély. — Irta OBERNYIK KÁROLY -w\nATJ\fiAA vidéki kis város utczáján forró júliusi nap szóra szét lángoló nyilait, de belül a falak közt, kényelmes szobában , hűs légzaérséklet adott enyhet a vidék legszebb gyermekeinek. A legújabb divat szerint készült, drága zongora felnyitva állott. Jenny szenvedélylyel űzé a zenét, s gyakran, méla holdvilágos estéken, ábrándos lelkét lehelé a zengő hangokba. Ámde most némán állott a hangszer, s rajta szétszórva hevertek a különbféle hangjegyek , mintha dühöngő vihar zavarta volna egybe a könnyű papírdarabokat. Az előrészen dagadó pamlag mellett, kis asztalka volt helyezve, fölötte karcsú chinai virágtartóval, melyben tarka tömegben szorultak egybe Flóra kedves szülöttei, melyeket a nyár heve nem ellankasztott, de vidám életre hivott elé. A büszke piros rózsa a fehér liliom szűz színe mellett emelé föl királyi bíborát, s a hervatag sárga ibolya —M*