Divatcsarnok, 1854 (2. évfolyam, 1-72. szám)
1854-10-20 / 58. szám
inden igyekezet mellett is a társaság nem tud oly kedvre vergődni, mint hasonló estélyeknél várni lehetne. Ha a vicomte és Szemirámisz nincs, mind elalszik. Laurence és Antonio hallgatagsága, sir Falker és Coralie komolysága zsibbasztólag hatnak a könnyelmű kedélyekre is, és mintha levegőben lenne, némi rejtelmet érez mindegyik , hogy itt még valami váratlan dráma fog kifejlődni. Azért, midőn sir Falker felszólíta Coraliet, hogy váltsa be szavát, nem közönséges érdekkel tekintenek a tánczosnőre, kinek ragyogó szépsége ez estve új bájt kölcsönzött bizonyos búskomoly kifejezéstől, mely tekintetének villámait enyhité, s nem az érzékekre, hanem a szívre hatott. — Én igen rövid leszek, kezdő a tánczosnő ; de előre figyelmeztetem önöket, hogy elbeszélésem tárgya nem mulatságos. — Annál érdekesebb lesz ön szájából, mondá a vicomte, a szokatlan mindig új ingerrel bír. — És kit szerencséltet ön a közbeszólás jogával? kérdé a gróf. • DIVATCSARNOK. 58 *H~-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------— —— ESTÉLY. — Beszély. — — Vége. — IX. *1+