Divatcsarnok, 1854 (2. évfolyam, 1-72. szám)

1854-06-15 / 33. szám

A büszke bátor Undnak öldöklő sergei A nagy, vitéz tábornak legelső hősei ; Köztök fiát láthatni, a szép és hős­ötét, Mint egy félisten üli szökdelő szép perét. A fejdelem dandára jő most, mint hadderék , Előtte fia, Árpád, mint csillag feltünék ; Kezében kurta nyélen érczgombos buzogány , Vállán, arany kapocscsal, párduczbőr kaczagány. Dandára közepében vitorla lengedez, A nemzet lobogója, arany rojttal hímes, Selyemből készitették s himzették szép kezek, Reá virág s szalagból bokrétát tűzzenek. Czimer gyanánt kivarrva van rá két oldalul kiterjesztett szárnyakkal egy repülő turul ; A hatalom s dicsőség s a hírnek képjele, Melyet vitéz zászlaján viselt nagy Etele. Vivője, hosszú szálfán, szép szálas dalia , A termetéről ékes , vitéz Bulcsú vala ; Mellette óriási kürtével hős Lehet, A diadal szomjának szent vágyit kelti fel. Következők utánok Lehelnek apja, Tas, Dandára törhetetlen , erős, zord , mint a vas . Az öldöklő oroszlánt, melyet vállán visel, A sivatag pusztáján maga ejtette el. Zárják a hosszú tábort Hubának ezrei, S a szörnyű Tukutumnak hatalmas sergei . A hét dandár erőben és számban egyező, Harminczezernyi főre dandáronkint menő. Ekép vonult el a had, egy óriáskígyó , Kétszáz hetvenezer fő , mind munká- s harczbiró , Mely szélben és hosszában nagyvéghetetlenűl Tarkán a nap szinében a téren elterül. Utánok még ezernyi csapatban nagy sereg Aggok jövének, és nők, s serdülő gyermekek. S marhákban és javakban az útf eleség, Szolgák s örök csapatja, egy új hadra elég.

Next