Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)

1855-04-05 / 19. szám

*«»• ~*n 36 6 «•— A M A K K H E T E 8. — Novella. — --------0^0—-----­ yönyörű volt a hajnal. Füred vendégei vidoran enyelegve hullámzottak a sétányon. A nők ízletes reggeli batu­sz-pongyolában, kecses fejeiken firenczes kalappal, karaikon harmatszerű nyári köpeny­kékkel, s kezeikben napernyőkkel ellátva, bájosan üdvözlék egymást. A férfiak is mind falusi nyári öltözetben érkeztek. A sima Balaton oly csöndesen nyugvók medrében, mint a ját­­­tékban kifáradt gyermek, ha álmát gondtalanul alussza. A zász­lókkal s vitorlákkal fölékesített „Kisfaludy“ gőzösön végre Sár­köz­y Feri hangászkara egyik darabot a másik után remeklő. A jelen fürdői évszakban ez volt az első társas kirándulás a Balatonon; a lovag­választás sorsra bízatott. Egy játék kártyát a hölgyek húztak ki, másikat pedig a férfiak. A hölgy megnevező­­ kártyáját, s a férfi, ki hasonlót húzott, karával kinálá meg sors ál­­­­tal kijelölt delnőjét. Mellettem kellemes külsejű ifjú állt. Öltözetét rövidke nyári kabát, szürke mellény, pongyolán kötött tarka selyem nyakken­­dőcske, és széles karimájú könnyű kalap tevék; kezén új hamuszín kesztyű feszült. — ■ Kihúzott kártyájára egy pillantást vetett, s ar­­t ezát harag borítá el. — Nem megyek , mormogá boszúsan. — Miért? kérdem. — A hetes számmal általában ellenszenvezek, s a makkhetest, azt épen gyűlölöm. Ha játékhoz ülök, s a makkhetes az első osztás­ban hozzám kerül, bizonyos előjel, hogy pénzemet elvesztendőm. — Mi köze annak ide? — Mi köze?... a makkhetest húztam! Fogadjunk, hogy a ki­nek lovagja leendek, púpos! — Ugyan hová beszél? hisz az egész társaságban egy sincs. — No hát legalább is egyik szemére vak. — De olyan sincs. — Úgy hát szentül valami felpiperézett vén kaczér lesz. Ez ellen nem szólhatok, mert ilyen mindenütt találkozik, hol mulatságról van szó. — Mi az ön kártyája ? kérdé szomszédom. Oda mutatom neki. p 4*1

Next