Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)
1855-05-30 / 30. szám
»‡•* *~--------------------------------—-----------—------------------------------------ H* —*'» 582 «·■— „Champs“ drámai hatásában. Borage ajánlatára tett csekély változtatások után , az „Odeon“ színházban egész télen át minden estre rendkívüli sükerrel adatott. Most már ismét a színműírásra adta magát Sand, s az utolsó öt év alatt egymást követék: „Claudie“ — „Moliére“ — „Les vacances de Pandolphe“ — „Le mariage de Victorine“ — „Le chemin du foyer“ — „Le pressoir“ és „Mauprat.“ A költőnő azóta mindig berry-i kastélyában lakik, s a költői alakok, melyeket újabb műveiben találunk, e környezetben önként merülnek fel. Minden falusi regényének mellékszemélyes természet után rajzolt alakok, kiknek néha még nevök is meg van tartva. „Champi“ban Denis nagyon rosz néven vette, hogy halhatatlaníták, s igen keserűen fejezte ki neheztelését miatta. A többi parasztok büszkék, hogy jó barátnéjük könyveiben szerepelhetnek és Benoit, La Chatresban a „vörös ökör“ vendéglőse, örömest adna száz tallért érette, ha valamelyik regényben róla is történnék említés. Sand György, meghallván e dicsvágyat, teljesítette Benoit óhajtását, s neki a „Maitres Sonneurs“ben kis szerepet juttatott. Mennyire szereti Sand asszonyt a vidéki lakosság, arról csak annak lehet fogalma, aki tudja, hogy a híres nő mily nagy mér-tékben őrző angyala a szenvedő emberiségnek. Nem érdemlett szerencsétlenség hírét nem hallhatja anélkül, hogy segélyével közbe ne lépjen. Befolyása december 2-ika számos áldozatainak visszaszerezte szabadságát; jövedelmét nagyobbára jótékony adományozások emésztik föl; ajándékát többnyire úgy küldi, hogy ne tudják, kitől jó. Jótékonyságán kívül még több barátokat szerez magának jó tanácsával, s a segítséggel, melyet szükség idején személyesen nyújt. 1849-ben Sand asszony egész hónapot szentelt a cholerabetegek ápolására; a beteg nők mellett oly ápolási kötelességeket teljesített, a minőktől csak a legközelebbi rokonok nem rettennek vissza. Százakat ápolt, százakat mentett meg, és százakat fogott föl haldokolva karjai közé! Ő úgy érti a társalmiságot, mint az evangyéliom folytatását. Föl is tudja a szerencsétlen őt találni, s aki vigaszra szorult, az a nohauti kastély felé intézi lépteit. Egyik életírója, kinek nem lehet szemére vetni, hogy hősnéjét igen szép színben tüntetné elé, következő vonást közöl róla: „Egyszer sebekkel fedett nő folyamodott segélyéhez. ,Nézze, jó asszonyom , szólt az öreg, én nem tartózkodom öntől, nézze meg, mily állapotban vagyok.” Sand asszony a beteget szobájába vitette , sebeit bekötözgette, és ápolta, míg teljesen meggyógyult.“ A nohauti kastély a la chatresi napszámosoknak s a környékbeli parasztoknak mindig zárva áll. Ő ezen demokrát világot asztalánál fogadja, beszélget velük, vigasztalja, segíti szükségeikben. Élete Nohautban egyszerű, idejét írói foglalkozás, a szeren- ,csétlenek segélyzése, s két gyermekével társalgása közt osztja meg. --------------------------------------------------------1