Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)

1855-07-05 / 37. szám

—n 724 h~— És mivel részünkről e példát épen nem akarjuk követni, ha­nem inkább az előhaladásra segédkezet kívánunk nyújtani, azért — félretevőn minden sértési vagy gyanusitási szándékot — jövő el­­mélkedésünkben elveket hozandunk föl, melyeket kiki tetszése sze­rint fölhasználhat; — részünkről igen-igen fogván örvendeni, ha azokra szüksége senkinek sincs! B­ill - ——— ;lrt '‘iCifrri-• »1 ;; A­LKONY o­lyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok , Bús mosolylyal hullnak róla szét. Néma, csöndes a világ körülem, Távol szól csak egy kis estharang; Távol s szépen, mintha égből jőne, Vagy egy édes álomból e hang. Ohi is lár mi, Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez Ábrándos hang jól esik nekem ; Tudj’ Isten, mit érzek, mit nem érzek , Tudja Isten, hol jár az eszem ! PETŐFI SÁNDOR: d­i-Hulló csillagok.­­.. — A bissziniai FIT ARABI aranymondatiból. Valahányszor arra gondolunk , hogy feledjük a keserű múltat: feledés helyett újra fölélesztjük annak emlékezetét. Az ember mindent tud gyalázni, csak akarja; ha a napot kívánja gya­­lázni, azt adja okául, hogy igen fénylő és világos. A­mit mi akaratnak nevezünk , nem egyéb azon szabadságnál , melyet a szolga akkor élvez , ha ura nem akar neki parancsolni. • ti -M* ttt-z •M.v

Next