Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)

1855-10-10 / 56. szám

Nemzeti irodalom. — Egy parlagi olvasó elmélkedései. — N­­­étségtelen, hogy a mely iró műveiben kortársai ízlését figyelembe nem veszi s nem követi, vagy, mi ép annyit tesz, kora divatszellemének nem hódol, az ugyan nem számíthat tapsokra, dicsőítésekre, vagy, mikép nálunk mondani szokás, a közvélemény fölkarolására; de azért még ne essék kétségbe a jövő kor elismerése fölött: ha oly művet hagy maga után, mely önmagában viselve a teremtő szel­lem erejét, művészi szempontból jeles, és életreméltó, így a tüné­keny tapsok, a könnyen hervadó koszorúk és bokréták pillanatnyi gyönyörét nem élvezi ugyan, de része lesz azok helyett fénye­sebb, maradandóbb emlékben. Ritka író és művész bír, kivált napjainkban, oly nagy lelki erővel, hogy a tömjént, melynek illata oly kellemesen szédítő, nél­külözni tudná! Sokan pedig kényszerülve vannak a „közelisme-DIVATCSARNOK. 56

Next