Divatcsarnok, 1858 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1858-01-05 / 1. szám
RÉGI GONDOLATOK IÍJÉV NAPJÁRA. —Stufest, 1857. december 31. az óra még, s az év — a végtelen időnek általunk ko- frülirt e pillanata — véget ér, hogy a kör újabb pontjavagy vonalánál kezdjen tovább forogni, enyészni! — Mily komoly, mily megható, mennyire szomorú ez az enyészet eszméje! S én, bár tudom, hogy újévkor vidámak szoktak és szeretnek lenni az emberek , mégis ily szomorú eszmével lépek t. olvasóim elé! Igen , mert hát van-e, lehet-e szebb, érdemesebb tárgy, melylyel e komolyan ünnepies pillanatban t. olvasóim elé léphetnék, mint irodalmunk — ezen szent oltár, melyen nyelvünk, s igy nemzetiségünk életlangja ég?! . . . De enyészet és irodalom ? ! — Hogy is tűnhetnek föl igy egyszerre lelki szemeim előtt? Egyszerű, természetes dolog ; elmondom ezennel. Eszembe jut, kivált e napon, szeretett hazám és nemzetem, melynek elviharzott régi múltjában a nagyság, fény és dicsőség mellett, oly ritka, oly kevés örömnapokat tüntet föl a történet: míg a borúnak, gyásznak és gyötrelemnek százakra menő évei vonulnak el visszapillantó sze- r a# ________________________________________________________—:---------