Divatcsarnok, 1858 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-20 / 16. szám

m ■••il 242 -bely kocsiba fogatta, s egyenesen Ehrenreich úr jószágára haj­tatott. Úgy akart ott megjelenni, mint választékos utazó, azért úti­készletei kifogástalanok valának , s maga is a legcsinosabban kiöl­tözvén, cselédei pedig a legújabb bérruhákban lévén öltözve : nem lehetett semmi kétsége a nagy hatás felől, melyet a dúsgazdag új nagy úrra s annak szeretetreméltó két hajadonára teend. Bemutatásra nem volt szüksége; mivel Ehrenreich úrral meg­ismerkedvén Pozsonyban, annak Bandi négy lakója megtetszett s féligmeddig alkuban is valának áruk iránt. Ehrenreich és családja az ifjat igen szívesen fogadták, jól tartották, s a gazdag úr lovait is megvette, mégpedig igen jó áron, úgy, hogy Bandi ezúttal nyert legelőbb lóeladásban. Hanem egy másik vásár — sehogy sem akart sükerülni. Volt — miként tudjuk — Ehrenreich úrnak is két darab — okkal-móddal nagyon eladó — portékája, két szép kisasszonykája ; de bármit beszélt is a világ a gazdag úr titkos sóvárgásairól ma­gyar nemes vőre ; s bár­mennyire hitte Bandi, hogy e magyar vő alig lehet más, mint épen ő:a kisasszonyok udvariasságát és Ehren­reich úr nyájasságát igen nagyúrinak s egy általában nem előző­nek, s érdemeihez illőnek találta; annyira, hogy midőn a jó tokaji­tól és ménesitől felhevülve, délután a parkban pipázgatott az öreg úrral, sehogy sem tudott magának annyi bátorságot venni, hogy annak egyik leányát megkérje. Ehrenreich úr, miután a lovak árát az ifjú vendégtől megtud­ta, azonnal beegyezett abba, csak arra kérte Bandit, hogy engedje át neki kocsisát is. Mivel még ekkor a leánykérésről nem volt szó , Bandi azonnal beegyezett ebbe is, ha t. i. kocsisa nem ellenkezik , hanem arra ke­zet adott, hogy ezen utóbbi esetben is pár hétig az eladott lovak mellett hagyja őt. Ez tisztában lévén, a két pipázó úr közt a következő párbe­széd vette kezdetét. — Gyönyörű kert ! felséges fák ! — kiáltott fel Bandi, a kis tarka ebre nézvén, mely Ehrenreich urat a kertbe kisérte. — Bizony, uram, felelt a házigazda, ez mind az én terem­tésem. Bandi most tekintett föl a magas hársfára, melynek árnyas koronája egész baldachint képezett a sétálgatók feje fölött, s aka­rata ellen epigrammot csinált Ehrenreich úr teremtésére — mond­ván: mily öreg fa! ez több lehet száz évesnél? — Nézze ön, uram, szólt most a gazda, jókora füstöt eresztvén pipájából, ama hattyúkat azon a szép tavon, alig két hónapja, hogy Bécsből ideérkeztek. Nincs nap, hogy valami újat ki ne gondoljak. **+■--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Next