Divatcsarnok, 1858 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1858-01-26 / 4. szám
A TENGEREN. — Novella. — írta „ESZTHER“ sat. szerzője, Olof leggyakrabban kezelte a látcsövet, azután viszszaadta azt, és szótlan merengve vonult a hajó valamelyik szögletébe, vagy bújt meleg zsákjába. A munkában alig vett részt; ha szólítottam, vállonított. Ha kérdeztem, nem felelt, vagy röviden s valami sátáni gúnyorral monda: — egy nappal több vagy kevesebb — mit bánom én ! — De ennem adj, Björnson, ha ide csaltál, mert ha egyszer éhezni kezdek-----------. Yolof be nem végezte mondatát, s újra azon csüggedésbe sülyedt, mely valami félelmes, idegmeresztő hatást gyakorolt mindnyájunkra. Újra egy hét! Semmi remény, semmi változás! A két hajó mindig szemközt — néma amaz — bús és hallgatag ez. Egy reggel arra a gondolatra jöttem, hogy jó volna kisebb ladikánkat a jégre ereszteni s kitapogatni, minő erős ez, és ha bir-e. — Folytatás. —