Divatcsarnok, 1858 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1858-08-24 / 34. szám
**+ —+* 546 «— csata hajnaltól fogva esteli kilenc óráig tartott vala, a német sereg tökéletes vereséget szenvedett, Makrinusz elesik, Theodorik sebesülten lóra pattan és a sebében levő nyíllal egészen Rómáig fut, hol a tanácsban csatavesztését jelenti, miért is a magyar népdalokban „halhatatlan Detré“nek neveztetik. A hunok közöl 40,000 hullott el a cazumauri térségen, közöttök : Béla, Kadocsa és Reva főnökök közöl csak A 1f1a és Buda maradt életben, Attila királylyá kiáltatik ki, testvérét azonban királytársul fogadja, és rábízza a Tisza keleti részeiben elő földeken való uralmat , magának tartva fenn a nyugaton meghódított vagy meghódítandó valamennyi vidéket. Székhelyét Szikambriában állítja fel és azt akarja, hogy e város ezután az ő nevét viselje. Germániának a csatavesztés óta megrettent fejedelmei hódolni jönnek neki, s Theodorik őket megelőzve, vazalljává nyilatkoztatja ki magát. Ez, színlelt barátság mögé rejtve gyűlöletét, az új királyt kalandos hadjáratokra ösztönzi, azt remélvén, hogy e közben majd elesik és fejébe veri Európa valamennyi királyságának leigázását. A dölyfös hódító : „Hunok királya és Mimród fia“ címéhez hozzáadja még ez újabbakat is : „Isten ostora“ és „világ kalapácsa (flagellum Dei, malleus orbis).“ Egyébiránt a magyar Attila úgy van alakítva nagyobbrészint, mint a történelmi Attila, csakhogy hosszú, sűrű szakált visel, mint a fejér húnok és törökök, míg a történelmi Attila voltakép csaknem egészen szakálatlan, mint a finn húnok és mongolok. A mondában nem is bír a történelem ama büszke egyszerűségével, mely őt kelet valamennyi barbárja fölött kitünteté. Török kánhoz hasonlag, hallatlan pompa és keleti tündérzet veszi őt körül. Minden csupa aranytól, bíbor- és selyemtől duzzadoz : sátora, ágya, asztala, asztali és konyha edényei, istálói tele vannak a legnemesebb lovakkal, szerszámaik és nyergeik aranynyal és gyémánttal rakvák ki. Címerül „koronás karvalyt“ visel. E madár, mely régi magyar nyelven „turul“nak neveztetik, rá volt festve pajzsára is és kihímezve zászlójára ; e madár ékesité a magyarok zászlóit még sz. István korában is. A karvaly vagy turul az ó-magyar költészetben jelvénye Attilának, ősunokája pedig Almos „Turul fiának“ neveztetik. Theodorik tanácsára Attila átkel a Rajnán és meghódítja Galliát. Itt újra feltaláljuk a latinok legendáit, csakhogy minden a húnok dicsőségét leheli azokban. Attila győztes mindenütt, még a katalauni mezőkön is, melyek azonban Champagnéból Katalóniába vannak áthelyezve. Itt mindazáltal a dún sereg egy harmada Spanyolország és Marokkó meghódítására elszakad, míg a két harmad rész Galliát pusztítja, Frizlandot, Dániát, Svéciát bebarangolja, s Thüringián keresztül újra a Dunához vergődik. Attila visszatérte, közte és testvére között előidézi azon véres drámát, mely egykép hozzá tartozik, mind a történelemhez, mind a szóhagyományhoz. Buda, lassú gyűlölség által lelkesítve, birtokai határszéleit tovább terjesztette , továbbá testvére parancsát, ki Szikambriát magáról akarta neveztetni, megvetette, s azt „Budavár“nak neveztette el. Felbőszülve Atfia ezen engedetlenségen, úgy bánik Budával, mint lázadóval és agyonüti őt. A megret -Hite! —-H#