Divatcsarnok, 1860 (8. évfolyam, 2-52. szám)
1860-01-10 / 2. szám
Levelezések. * * * Erdélyben ‘). Örömmel üdvözlöm a „Divatcsarnok“ azon nyilatkozatát, „hogy magyar divatképeket fog adni,“ — remélve, hogy azok eredeti magyar öltözetek leendnek. Megérkeztek az óhajtva várt képek. Adott ön magyar felsőöltönyöket és főkötőket, továbbá ruhává zsinórzás által idomított Überrockot és köntöst. — Illyeneket ősanyáink nem viseltek. Nem tudom az okát feltalálni, miért viseljünk mi nők ily travestált ruhákat, ha férjeink, fivéreink és fiaink eredeti magyar öltözetet viselnek. — Gazdasági szempontból nem szükséges, mert ki eddigelé sokat költött öltözetére, teheti azt most is, — örömestebb , ki az egyszerűséghez szokott, annak pedig valóságos jótétemény. Az eredeti magyar női öltözetnek egy nélkülözhetlen tárgya a kötő, — (erdélyiestű előruha) s ezt egy divatképen sem láttam *). Nem hihetem, hogy ennek viseletétől magyar hölgy irtóznék , minthogy ez a háziasság jelképe. Ősanyáink gazdasszonyok voltak, és most is az minden igaz magyar nő. — Ha ő salonjában háziasan találja is magát, ha művészetnek és szépirodalomnak szenteli is idejének egy részét, mégis reggelenkint bepillantván a jó háziasszonyhoz , őt háza elrendelésével elfoglalva találandjuk. — Igenis, vannak most is örömünkre magyar főbb rangú és gazdag hölgyeink között jó gazdasszonyok. — Ha tehát magyarosan akarunk öltözködni, kutassuk fel, hol léteznek régi magyar vállak, és fehér bugyos ujjak, női dolmányok, párták és kötők, s utánozzuk , bárki birtokában legyen is, — a szerkesztőség felszólitására) remélhetőleg szívesen mintául kölcsön adandja. Közle látott gyermekkorában egy apró, darabos keleti gyöngyökből, vékony sodronyra fűzött bogláros pártát, mely igen szép volt. Emlékeze utáni rajzát mellékelve küldik egy erdélyi hölgy. Mélyes alkalmakkal vétettek elő, más időkben tiszta és egyszerű öltözetben jártak. A becsületesség és a hazafias működések által kívántak apáink és anyáink a hajdankorban kiragyogni. Hiú fényűzés miatt nem tették tönkre magukat és családjaikat. A magyarnak ha valaha, most kell visszatérni az ősi egyszerűséghez. Elég alap van a múltban, melyre támaszkodva, büszkék lehetünk, s mások felett kiragyoghatunk. — Csakhogy hevüljünk a múlt erkölcseiért és elveiért hiven és igazán. A cselekvő erény legszebb koszorú a honfiak és honleányok homlokán. E tekintetben ez az elmúlt év nem kis vigasztalást öntött a nemesebben érző szivekbe. A fenn említetteken kívül, nagyszerű áldozatok folytak be a nevelés oltárára. Maga a kis Deézs várossá 1,000 pontot áldozott egy magyar reáliskola megalapítására. Gsikban, Háromszéken algymnasium alapult csupa hazafias áldozatokból Gazdasági országos egyletünk fiókegyletekkel nevekedett, melyek mint megannyi megyék a központtal érintkeznek s erőt visznek és merítenek. Casinó-egyleteink az országban szaporodtak, a meglevők népesültek,és az egyet nem értők mindenünnen kiküszöbölve. Íróink szaporodnak, a régiek hallgatásukat megszakították, s újra működni kezdettek. Szellemi nyüzsgés jött létre kisded hazánkban. Mindezek oda mutatnak, hogy a nemzet élni akar s van erő benne, hogy éljen. És ez nem elég áldás-e a múlt esztendőből? Nem hasonló-e ez az elmúlt esztendő a gazdag vetéshez jó és termékeny földben, amelyből aranykalászok kelnek s az aratás napján a gazda lelke eltelik boldogsággal. Bizton nézünk ilyen esztendő után a jövő elébe. Ha ez kivitte hírnevünket e nagy világba, a jövő miatt sem lesz okunk szégyelleni magunkat. Csak törhetetlen egyesség, szilárd kitartás, buzgalom minden szép, nemes és szent iránt mint eddig, s Erdély a kis testvérháza is el fogja érni nagyobb testvérével szellemi képzettségben, műveltségi fejlődésben a nemzetek sorában azon tiszteletreméltó állást, melyért minden honfi és honleány lelke eleven lángban ég. Isten áldása a hazán és a nemzeten! Zömlén. Hangok Erdélyből. IV. Deczember 31. Több év után ez volt a legtermékenyebb év szellemi értelemben. A többiek üres kalászok valának, melyek anélkül hogy magot hagytak volna hátra a lélekben, csak szúrták azt, s emlékük puszta és kellemetlen. Ez meghozta gyümölcseit, s lelkünk újból kezd élni, mert ezen eltelt esztendő a hitnek, reménynek és szeretetnek záloga. A Magyarhonban megpendült s életre hozott eszmék Erdélyre és áldásdúsan hullottak. A Kazinczy-ünnepet mi is megtartottuk, s még több helyt ezután is szándékozunk megtartani a Kazinczy-alapot emelendők. Erdélyi magyar múzeumunk szerencsésen megalapult. A magyar tudós társaság működései minket is részeltetnek a tudomány és művészet áldásaiban. Közölünk is választott az akadémia levelező tagokat. Ámbár megvan az a kedvetlenségünk, hogy épen azok maradtak ki, kik a nemzetre a történelem, hírlapi és egyházi irodalom terén a forradalom után legtöbbet és legsikeresebben hatottak. Meglehet ugyan, hogy ezeket a jelen időkben ne nyúlj hozzám virágoknak tartotta az akadémia — egynémely kevésbbé ismert egyéniségben biztosabb elnézést vélt találhatni, — de reméljük, hogy előbb-utóbb a haza minden érdemes fia koszorúra számíthat. Ez az év hozta divatba Erdélyben is a nemzeties viseletét, s a nemzeti viselettel új lendületet nyert a hazafias szellem is. Vajha őseink szigorú erkölcsét követnék, midőn ruháikat ismét magunkra ölték. Náluk megvolt az úgy nevezett vestis praecipsa — diszöltöny , mely az apákról és anyákról az unokákra lemaradt, és csakis ünnePozsony, 1859. Telelő 30. Tisztelt szerkesztő ur ! Hazafiúi kötelességemnek tartom, kegyedet a pozsonyi reáltanulók által megtartott Kazinczy-ünnepély lefolyásáról tudósítani. Oszkó 29-kén tartatott az a városon kivűl nagyszámú közönség jelenlétében s vette kezdetét este 5 órakor. A terem bár egyszerűen, de igen csinosan fel volt ékesítve nemzeti színekkel és a halhatatlan arczképével. Az egész ünnepély főigazgatói Dobsa János és Szerdahelyi Gusztáv Adolf voltak, kik is azért dicsérendők, mivel német tanáraink közöl természetesen egy sem pártoló az ünnepélyt, ami már abból is kisült, hogy bár a tanárok mind híva voltak, csak Schröer (a német nyelv tanára), Matics Imre (a magyar nyelv „rendkívüli“ tanára, kinek a későbbi rend is köszönhető), és Samarjay Károly (a mennyiség- és betűszámtan tanára) jelentek meg. Az előforduló darabok következők voltak: 1. Beszéd. Szerdahelyi Gusztáv Adolfit ; jóforma sikerrel elolvasta a szerző. 2. Samarjay gyönyörű költeményét szépen szavalta Karkoványi Ákos. 3. Ereszkedik le a felhő .... népdal, gyönyörű bass-hangjával éneklé Dobsa, János, és igazán pompás előadása által élénk tapsokat aratott. 4. Aigner Lajos német költeményét, magyar fordításban, Matics Imrétől, szavalta Rágyka Ferencz. 5. Kazinczy „Tusakodás“-át igen helyesen szavalta Hetyei. 6. Kardal: Végig mentem az ormodi temetőn .... népdal, pompásan énekeltetett. 7. Kazinczy „Fény és homály “-át Bánóczy Ádám helyesen szavalta. 8. Hymnus Kölcseytől, a társaság legnagyobb részétől énekel- tetett, és pedig nagyon helyesen. Ezután tartatott a vacsora, de közben-közben vagy dal, vagy szavalat adatott elő, úgy p. o. Hetyei igen helyesen szavalta Ozoray költeményét: „A haldokló huszár“ (bár igen rövidítve) ; ') Örömmel engedünk a helyes észrevételeknek helyet lapunkban és kérjük is t. hölgyeinket, hogy ha egy vagy más tárgyban van észrevételük , velünk közölni szíveskedjenek. Szerk. *) Türelmet kérünk. Egyik jövőképünkkel adunk kötényt is. A magyar divat gyors fejlődése nem engedi, hogy minden részletet egyszerre adhassunk. Szerk. *) Ezennel teljesítjük. Szerk. *) Közelebbi mintarajzunk hazandja. Szerk.