Divatcsarnok, 1860 (8. évfolyam, 2-52. szám)
1860-10-23 / 43. szám
NŐI DIVAT- ÉS MŰTANCSARNOK. Mai divatképünk magyarázata. Ha a nyájas olvasónő mai divatképünk aláírását meg nem nézné, hanem csak most ezen leírásból tudná meg, hogy ezen divatkép szintén menyasszonyi öltözéket ábrázol, aligha azon gondolatra nem jönne, hogy az idei farsang nagyon egyhangú leend, mert a haladónők még farsang előtt mennek férjhez, nehogy minden fiatal ember Garibaldiner legyen, azaz csak úgy gondolatban. Hogy tehát ezen véleményre alkalmat ne adjunk, sietünk kijelenteni, hogy jelen divatképünk csak a múlt számbeli divatképnek kiegészítő része, minthogy a múlt számban csak a fényes ruhát mutattuk be mente nélkül, amennyiben a mente az egész derékot eltakarta volna. Örömest áldoztunk tehát tisztelt olvasónőink érdekében, hogy a mentét is külön képen mutassuk be. Nekünk ez alkalommal nagyon kevés bajunk van a leírással, minthogy rajzolónk az eredetit oly tökéletesen lemásolta, hogy legfelebb is csak azt kell mondanunk, hogy a kelme zöldselyem és a diszítmény ezüst sujtásból, ezüst csatlánczból és ezüst vitézkötésből áll. Ezen mente a fehér méllruhához különösen jól állott, főleg, ha a menyasszony piros arczát is hozzá gondoljuk. Ezen mentét szintén Bodroghy úr készíté és pedig úgy, mint a ruhát Alter Antal úr megrendelése folytán. Ha annyira ki nem fogytunk volna az időből, e két képet egyesítve adnék még egyszer, hogy az egész öltözék részletei egyenként lennének szemlélhetők , de mivel a prémes menték szüksége már a küszöbön van, jövő számunk már többé nem a menyasszonyé. Egyébiránt meg vagyunk győződve, hogy e két kép is elég arra, hogy tájékozásul szolgáljon, főleg, ha hozzáteszszük, hogy szükség esetében még bővebb felvilágosítást is adunk, ha netalán valamely menyasszony bizalmával felkeres bennünket. Honunkban a képesség és hajlam e térem sem hiányzanak. Ezt a nélkülözések daczára s gyakran nagy küzdelmek mellett új és új erővel felmerült reményteljes tehetségek művei eléggé tanúsítják, ámbár eddig csak egy intézet állott fenn honunkban, mely e szép tehetségeket korlátolt eszközeihez képest némi eredménynyel ápolható : a pesti műegylet. Ezen egylet, mely a művészet iránti szeretet ébresztésére több éven át gyakorolta befolyását, múlt közgyűlése alkalmával kizárólag hazafiúi érzelműi egyénekből alakult választmánya, által határozottabb irányt nyert s „magyar műregylet“-nek neveztetett. Egyszersmind főczéljául a hazai művészet fölsegélésére, nem különben a műlapok minél gondosabb, czélirányosabb és a közönség igényeit kielégítő kezelését tűzte ki. Rendeltetésének megfelelő ily szervezeténél fogva, egyedül a részvényesek száma határozand annak jövője fölött: nyilvánosan kell kijelentenünk tehát azon forró óhajtásunkat, hogy a honnak műkedvelői, sőt minden lelkes fia, kik a nemzet fensőbb érdekei iránt hazafiai kegyelettel viseltetnek, ez intézet gyámolitásában, minél jelentékenyebb részt vegyenek. Minél több részvényes lesz, az intézet annál inkább virágozand. Részjegyek, melyek mindegyikeután a műlapnak egy példánya évenkint kézbesittetik, 5 pint, vagyis 5 frt. 25 kr. rajpénz lefizetése mellett, az egylet ügynökeinél a vidéken, vagy az egyleti titkár, Ritter Sándor ur által Pesten, feldmnasor 8-dik szám alatt szerezhetők. B. A hazai művészet ügyében, Nemzetünk minden irányban halad s igyekszik, hogy mindennemű tehetségei felődjenek és virágozzanak. A gazdászat, ipar-és gyakorlati tudományok gyarapítására czélszerű intézetek alakultak, melyek anyagi jólétünk föltételeit megalapítván, egyszersmind a közélet és nemzetiség eszméinek gyámolítói lőnek. Az irodalom és költészet iránti részvét mindinkább terjedni kezd ; akadémia, Kisfaludy-Társaság közpártolás tárgyai. A tudományok ápolására áldozatkész lelkesültség mutatkozik mindenfelé. Bizton remélhetjük tehát, hogy az akadémia nagyszerű megalapításának , a tudomány gyors fölvirágzása, a literatura, és az alsóbb osztályokat is átható átalános műveltség emelkedése, leendő közvetlen eredménye. Igen óhajtandó, hogy e czélra minden eszköz fölhasználtassék, s a tudomány és irodalom fejlettsége mellett az anyagi és lelki szépségnek képviselője, az érzelmek nemességének egyik nagy eszköze és ápolója: a képzőművészet is részesüljön ama közfigyelemben, melyet annak méltósága és közös czélunkat illető jelentékenysége igényel. A hajdan, közép- és jelenkor történelmei egyaránt bizonyítják, miként a képzőművészet mindenkor szoros kapcsolatban állott az átalános műveltség haladásával. A középkor nemzedékeit átható vallás iránti kegyelet, harczias szellem, az igazság és erény eszméletei, szóval az emberi érzelem benső életének különnemű tényezői a költészetben és a képzőművészetben találák legélénkebb kifejezésüket. Míg az eszméletekben gazdagabb, s terjedelmesebb költészet a képzelet közbenjárásával szól kedélyünkhöz, a képzőművészet idomok, alakok és tárgyak élénk előállításával gyakorolja közvetlenebb hatását, a természet alkotmányainak csodabetűivel gyakran a legrejtélyesebb, szóval érinthetlen vonalakban értelmezvén a gondviselés nagy eszméit, s ekként lényegében a költészettel megegyezve, annak mellőzhetlen kiegészítő részét képezi. Levelezések. Abony, sept. 8-án 1860. Tisztelt szerkesztő úr! A casinó termeiben tegnap tartott, hangversenyre oly vendégsereg gyűlt egybe, melyet nemcsak a vidéken, de a fővárosban is szemenszedettnek szabadna nevezni; mi a szépséget s értelmiséget illeti, lehetett volna abból egy kis képtárt s miniatűr academiát kiállítani. Bognár Vilmo s Etelka kisaszonyok, kik eléggé el nem ismerhető szívességgel jöttek le hozzánk, leginkább járultak a műsorrozat érdekesbitéséhez, melynek öszeállítása ép oly finom tapintatot, mint jó ízlést árul el. Miután helybeli dalárdánk, mely közszeretetben álló kántorunk Reitter M. ur vezetése alatt áll, a veséig ható „Szózatot“ zengő elviharzó tapsok között, a rendezők egyike Kecskeméty ur Petőfitől a „Magyarok Istenét“ szavaló elragadó tűzzel. Utána Várkonyi Paulina urhölgy ült zongorához, finom színezéssel s szokatlan tisztasággal játszva el Willmersnek a ,,fóti dalra“ írt változatait. A harsány „éljenek“, melyek a programm e számát jutalmazák Gaál Vilma k. a. fölléptével szűntek meg, de csak azért, hogy annál nagyobb dörgéssel újúljanak meg ismét, mert a tisztelt hölgy a „magyar leányt“ oly vitézül s gyöngéden, oly magyaros bátorsággal s igaz kifejezéssel mondá el, melyre bár szépre voltunk elkészülve, jóizű meglepetéssel néztünk össze. Hogy a kedves honleány ily utánzatra buzdító példát mutatott városunk fiatal hölgyeinek, hinnünk engedi, miszerint a télre tervezett, de még egy csöppet sem szervezett „műkedvelői előadás“ nem lesz lehetlenség Abonyban. Mentől ellőbbre haladt a hangverseny, annál élvezetesbé jön az ránk nézve. A fokozatos tetszésnyilatkozatok tetőpontot értek el, midőn atyjától kisérve Bognár Vilma kisasszony kezdé rá a bűbájos magyar nótákat oly váratlan szépséggel s ellenállhatlan eredetiséggel, oly magyaros édes zamattal, hogy a casinó ablakai, ha kevesebb függetlenségi viszketeggel lógnának is rész alkotmányu sarkaikban.