Divatcsarnok, 1862 (10. évfolyam, 2-51. szám)

1862-09-16 / 37. szám

Színházi szemle. Nemzeti színház. Sept. 5. „A házasság rokkantja­i.“ Vigj. 3 felv. Szatmáriné, Felekiné, Szer­dahelyi, Feleki s Komáromy vitték a főszerepet s igy összevágó, egyöntetű s kerek volt az előadás. A vígjáték igen tetszett a közönségnek, bár morálja nem épen épületes. — 6. „A windsori vig nők.“ Opera. Jó előadás, kevés közönség. — 7. „A cikós.“ Népszínmű. Füredi és Bognár Vilma szépen énekeltek, Réthi a csikóst jól személyesité. — 8. A színház zárva. — 9. „Ilka. Opera. Dopplertől. — 10. „Paul Jones a kalóz.“ Dráma 5 felv. — 11. „De ni sur és n­ej­e.“ Vig opera 1 felv. Ezt megelőzé : „A n­ő n ö­v­e­ld­e.“ Operette 1 felv. Apró csemegék, melyek azonban a közönségnek mindig jól izlenek. Budai népszínház. Sept. 5. „Bányarém.“ Néprege. 3 felvonásban. — 6. „Szerelmes kántor.“ Operette. Ezzel: „Ádám és Éva.“ Vígjáték. 1 felv. — 7. „István király.“ Dráma 5 felv. — 8. A szinház zárva. — 9. „Dalo­s P­i­s­t­a.“ Vigj. 3 felv. — 10. „Molière élete és halála.“ Dráma 4 felv. A színmű híven festi a kezdő színészet akkori helyzetét, mikor még a színészt és színésznőt nem művészeknek, ha­nem a dologtól menekülni vágyó elkárhozott lelkeknek tekintették. Az előadás sikerült volt. Közönség , mint szokott, kevés. — 11. „Pünkösdi királyné.“ Népszínmű. 3 felv. A magyar irók segélyegylete. A magyar irók segélyegyletének igazgató-választmánya e­vó 9-ben leginkább az egylet által, az alaptőke növelésére, kiadandó évkönyvek ügyében tartott rendkívüli ülést. A választmány úgy vélekedett, hogy egyelőre egy évenkint kiadandó szépirodalmi album leg­inkább megfelel a kívánt czélnak, ezért határozatba ment, hogy ez album, ha lehet, még ka­­rácsonya megjelenjen. Mintegy 24 nyomott ívet fog tenni, nagy octáv alakban, mindig egy­­egy kitűnő hazafi vagy honleány arczképével diszítve. Az is elhatároztatott, hogy az egylet kivétel nélkül minden az albumban megjelenő művat díjazni fog ; a tiszteletdíj visszautasí­tása nem fogadtatik el, de természetesen szabadságában áll minden írónak növelni az egylet tőkéjét, mint alapító, évdíjas és egyszer mindenkorra segélyző, szóval, minden adomány csak e czímek alatt fogadtatik el, s nem mint visszaajándékozott tiszteletdíj. Addig is, míg az el­nök s az illető szerkesztő ez ügyben intézkednének, a választmány tisztelettel felszólítja a szépirodalmi írókat, hogy e vállalatot közremunkálásukkal támogatni szíveskedjenek. Pest, 1862. sept. 10-kén. GYULAI PÁL, ideiglenes titkár.

Next