Dolgozó Nő, 1964 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Nemes lééa, művésznő nemrég jött vissza Csehszlovákiából, öt hetet töltött egy népes aranképzőművész-küldöttség tagjakén­t. — EmlékekWST megrakódottan érkeztem haza Marosvásár de még nem fogtam hozzá vászonra rögzítésükhöz. Be kellett fejeznem félbemaradt munkáimat a tartományi tárlatra A festőállványon freskószerű, többalakos kompozíció látható. Nemes Irén e képen ősei négy asszonynemzedékének életét vázolta fel. Érdeklődéssel várjuk a képet, amely a művésznő egyik legszebb alkotásának ígérkezik ági főkutatót íróasztalon rendezett tasakok. A falon statisztikai kimutatások. A földön "lepergett árpaszemek, egy kisebb asztalon az árpaszemek „életrajzi adatai". Ilyen Lya Mlesniţa mezőgazdasági főkutató dolgozószobája. Alacsony termetű fiatalasszony. Szabadkozva húzódik a tágas ablak mellé állított íróasztal mögé. Nem szeret szerepelni. Saját bevallása szerint vizsgázni is remegő térdekkel indult diákkorában. Beszélgetésünk elején nem akar eltűnni az izgalom okozta pír arcáról. Egy­re azt hajtogatja, hogy máshoz kellene fordulnom. Ő igazán nem akar „bekerülni az újságba". Mért éppen őt választottam? Hogy miért? Mert a laboratóriumban dolgozó kollégái egyöntetűen „rá sza­vaztak". Megbecsüléssel beszéltek szenvedélyes munkásságáról. Mint munkatár­sat is nagyon szeretik, közvetlen, meleg szívű embernek tartják. Tanárai még diákkorában javasolták a kolozsvári Mezőgazdasági Intézet Kísérleti Állomá­sához. Kérdésére kérdéssel válaszolok. — Miért éppen ezt a pályát választotta? — Volt egy kedves falusi nagyanyám. Szünidőben mindig haza hívott a faluba. Megismertem a mezőgazdasági munkákat. Ő tanított meg aratni. Ő szerettette meg velem a virágokat, növényeket. Úgy tudott beszélni egy szál búzához, mintha érző, értelmes lényhez beszélt volna. Először a biológiai fakul­tásra készültem. Később mégis a mezőgazdasági főiskolára iratkoztam. Ott ismer­kedtem meg a férjemmel is, még diákkoromban. Harmadéves voltam, amikor vizsgaszesszió után megszültem a fiamat. Látszik, hogy vizsga utáni gyermek, mert nagyon okos — büszkélkedik az ötödik osztályba járó fiával. — Mióta dolgozik a kutatóintézetben? — Tíz éve. Bizony nem vagyok már fiatal. Megint elpirul. Pedig nincs mért pirulnia azért a harmincnégy évéért. — Mikor az intézetbe kerültem, a gyógynövények laboratóriumában kezd­tem a pályám. A mákfajták nemesítésével foglalkoztam. Két új „mákvonalat" nemesítettünk, egy fehér és egy pirosvirágút. Ezeknek nem nagyobb a termő­­képességük, de gazdagabb a morfin-tartalmuk. Ezenkívül nagyobb az ellenál­lóképességük a betegségekkel szemben. Nyolc évig figyelte a „mákszemnyi" magokat. Hányszor érte a kora reggeli első napsugár a szirmukat bontogató virágok között ezt a szőke hajú, lelkes kuta­tó agronómust! — Most mit dolgozik? — kérdem a tasakokra pillantva. — Jelenleg egy tavaszi és egy őszi árpafajta nemesítésével kísérletezem La­zányi Endre professzor vezetésével. Célunk: egy minél nagyobb fehérje tartalmú árpa létrehozása. Ez döntő fontosságú tényező az állattenyésztésben. Ezenkívül szeretnénk létrehozni olyan erősebb szálú gabonaféléket, amik nem dőlnek meg. Ezek nagyobb termést biztosítanak. Már átadtunk egy kikísérletezett búzafaj­tát az egyik állami gazdaságnak. Reméljük, hogy árpa­kísérleteink is bevál­nak, és nyomban szétküldhetjük a kollektív gazdaságokba az új fajtát. Jelen­leg 3500 különféle „vonalú" őszi árpa maggal kísérletezünk. Előveszi a kereszteződésekről készült nyilvántartásokat. Lelkesen magyaráz­za, hogy melyik termést mikor, milyen módszerrel érték el. Van­ olyan árpaszem, amelynek az „ősét" három évvel ezelőtt ültették el, és még most is megfigyelés alatt áll. — Sajnálom, hogy nem a nyáron jött. Megmutattam volna az árpaveté­seket. Apró kockákba vetettünk pár szem magot, és olyan gonddal figyeltük a fejlődésüket, mint szülő a gyermekéét. Nekem legalább annyi gondot jelent a munkám, mint a fiam nevelése. Hogy megered a nyelve, milyen meleg fény önti el a szemét, ahogy a fiára terelődik a beszélgetés. Feltörnek belőle az édesanya örömei, gondjai. Mert Lya Mlesniţa a kutatói munka mellett gondos háziasszony és jó fele­ség is. Egyedül végzi az otthoni munkáját. Főz, takarít, rendszeresen kikérdezi fiától a felhagyott leckét. Este pedig, pihentetőnek, zenét hallgat. Nagyon szereti a zenét. — Dehát őt mindig zene kíséri. Tavasztól őszig zizegő búza- meg árpatáblák muzsikálnak körülötte, felette madarak csattognak, ősszel és télen pedig hegedülő kisfiát hallgatja. HORVÁTH ARANY ■ V5 * 1

Next