Dolgozó Nő, 1969 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1969-09-01 / 9. szám

26 NEM VÁRT VENDÉGEK Blaskó Júlia levelezőnk hívta fel a figyelmünket a következő esetre. Govorán volt kezelésen. Megis­merkedett két asszonnyal, akik felháborodva pana­szolták, milyen durva bánásmódban részesültek ide­­érkezésükkor. Reggel érkeztek,és délután négy óra­kor, amikor levelezőnk találkozott velük, még nem kaptak volt ebédet, sem szállást. Az elhelyező iroda főnöke durván elküldte őket, a turisztikai hivatal helyi kirendeltségénél azt mondták, nem az ő feladatuk az elhelyezés, a fürdővállalat igazgatója ráírta jegyük­re: helyhiány miatt visszautasítva. Felkeresték a helyi pártbizottság titkárát. Estére elrendezik a dolgot — ígérték. Este hét órakor az egyik nőt szakszervezeti nyaralóba, a másikat magánháznál helyezték el. A govorai fürdővállalat vezetőségétől megtudtuk, hogy Zambila lonysa bukaresti nyugdíjas és Sgirdea Cornelia temesvári kereskedelmi alkalmazott csak kettő volt a 83 nyaraló közül, aki aznap «terven felül» érkezett. Ha a fürdővállalat nehézségeit meg is értjük, de a durva, elutasító magatartással nem érthetünk egyet. Megkérdeztük a Carpaţi Turisztikai Hivatal buka- LAPUNK NYOMÁN Nem egyszer kaptunk levelet olvasóinktól, akik arra kértek, hogy küldjük el la­punk egyik vagy másik számát, mert a községben vagy a városban nem lehet már kapni. Ennek ellenére néhány városban a májusi számunkból elég sok nem kelt el. Ez késztetett arra, hogy Kolozsváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen megnéz­zük, hogyan történik lapunk terjesztése. A postahivatalok sajtóelosztó osztályán, a dohány-és újságárudákban ezt hallot­tuk: a Dolgozó Nő a legkeresettebb képeslapok közé tartozik. Vannak egységek, ahol már a megjelenéstől számított 10 napon belül elfogy a megrendelt mennyi­ség. Ezek meglepetésszerűen nem a városok központjában, hanem a gyárnegye­dekben, az új lakó­­negyedekben és a kereskedelmi egységek közelében vannak Ennek ellenére a sajtóelosztó osztály inkább a város központjában levő egysé­gekbe küldi a nagyobb mennyiséget, pedig, például a májusi számunkból, éppen ezek adták vissza a legtöbbet. Nagyváradon két jó módszert is megismertünk: a Készruhagyárban százalékos terjesztőt alkalmaztak, aki naponta beviszi az üzembe a sajtótermékeket. Hóna­ponként több mint 200 darab Dolgozó Nő­t ad el. A Solidaritatea cipőgyárban pedig újságstandot létesítettek. Itt a dolgozók előrefizetéssel biztosítják maguknak a többi sajtótermék mellett a lapunkat is. , Elbeszélgettünk néhány olvasónkkal is. Észrevételeiket, javaslataikat figyelem­be vesszük, hogy igényeiket egyre inkább kielégíthessük. ............ Ez úton mondunk köszönetet mindazoknak, akik lapunk népszerűsítését, ter­jesztését biztosítják. ÜZENETEK M.E.-nek Nagyváradra: Pályaválasztóknak, szülőknek februári és a júniusi számunkban közöltünk tanácsokat. Olvassa el a cikkeket, olvassák el gyermekei is. Levelével kapcsolatosan megjegyezzük: ne ragaszkodjék saját elképzelései­hez, gyermekei érdeklődési körének, a pedagógusok véleményének alapján mérlegeljék, hogy milyen pályát válasszanak, és ne csak anyagi oldaláról ítéljen meg egy-egy munkakört. «Kitartás» jeligére : Aki idegenvezető vagy tolmács szeretne lenni, annak nyelveket kell tanulnia. Az egyetemeken nincsen erre külön szak. Iratkozzék be a filológiára, tanuljon idegen nyelvet, s az államvizsga után jelentkezzék a meg­felelő intézeteknél. «Falusi asszony» jeligére: Forduljon mielőbb endokrinológus orvoshoz «Népi művészet» jeligére: A kolozsvári népművészeti iskolában román és magyar nyelven működik színjátszói szak. A felvételi vizsga szeptember 15—20 között lesz. A varsági előfizetőinknek: Nagyon sajnáljuk, de kérésüket nem teljesíthetjük. Nincs elég helyünk arra, hogy könnyűzene számokat is közölhessünk. Más ter­mészetű kérésüket szívesen teljesítjük. Minden kedves olvasónknak: Kérjük mindazokat, akik tanácsért fordulnak a szerkesztőséghez, küldjenek felbélyegzett és megcímzett válaszborítékot. MELINDA - MARIA TÍZ HÓNAPOT TÖLTÖTT Úgy tűnik, mintha csak most történt volna az egész, de már tíz hónap telt el azóta, hogy a leg­nagyobb kétségbeesést remény váltotta fel. Szinte nem hittem a szememnek, hogy karjaim közt látom a szépen alvó Melindát, és mellettem legyengült, de erős akaratú és élni vágyó feleségemet. ...Akkor este sürgősen hívatott a telefonhoz fele­ségem kezelő orvosa A kórházba siettem. Feleségem élete veszélyben volt, azonnal műteni kellett. — Nem lehetne elodázni? Még csak két hét van hátra... — Nem! — hangzott a válasz — a daganatos vesék működése hirtelen lecsökkent, rövidesen felmond­ják a szolgálatot. Reggelig már nem tudjuk életben tartani. Azonnal át kell vinni a szülészetre... — Talán... — A gyermekre vag­y az anyára tetszik érteni? — Mindkettőre! — Útközben a feleségemmel be­szélgettünk. — Nem félsz a műtéttől? — Kicsit. Ezt már akkor vállaltam a gyermekért, amikor nem egyeztem bele a megszakításba. — Bízol? — Igen...! — Nem sajnálod a kórházban eltöltött hónapokat? — A gyermekért még többet is vállalnék... Tolan Ionel szülész-főorvos vállalta a mutatót, mely nehéz volt, de csodálatosan eredményes. Éj­félkor a gyermek sírására dobbant nagyot a szívem. El! Tónk Emil főorvos szívesen kelt fel álmából, és jött be a kórházba, hogy gyermekünk életben marad­jon. Izgatottan vártam a műtét befejezését, ami kitűnően sikerült. Joggal mondhatom: nem csalód­tunk az orvostudományban, sem az orvosok felelős­ségtudatában. Elgondolkoztam feleségem erős, elhatározott ki­tartásán is. Nem rendítette meg a két évvel ezelőtti szülés (a gyermeket nem sikerül megmenteni), sem az előző két műtét. Büszke vagyok feleségemre, aki előtt sok asszony is meghajolhat... TÓFALVI IMRE tanár, Kápolnásfalu TISZTELETTÁBLA Nemrég levelet kaptunk Balázs Erzsébettől, a gyergyó­­szentmiklósi Lenfonó Üzem nőbizottságának elnökétől, melyben azt írta, hogy üzemükben megbecsülik a nőket, sokan kaptak élmunkásjelvényt, munkaérmet. A levélhez Benedek Ágnes, Kovács Éva és Zsigmond Viktória fény­képét is mellékelte. Mindhárom fonónő kommunista és többszörös élmunkás, akik a fényképekhez mellékelt so­raikban munkájukról, törekvéseikről vallottak. További sok sikert kívánunk mindhárom élmunkásnőnek, valamint a gyár minden dolgozójának. SZÓVÁ TESSZÜK resti Központjától: Kit terhel a felelősség? Elismer­ték a hibát,és közölték, hogy megbüntették azokat az alkalmazottakat, akik több jegyet adtak el a ter­vezettnél. Intézkedtek, hogy hasonló eset ne fordul­hasson elő. A panaszok nyomán bevezették a hely­jegyrendszert, amely teljesen kizárja az utasítások megszegésének lehetőségeit. Reméljük, az intézkedések nem maradnak csak papíron. A beutaltak pihenni fognak, nem bosszan­kodni. SÜTÖDÉT SZERETNÉNEK Öt éve már, hogy a ghirisai (Szatmár megye) asz­­szonyok kérik egy sütöde létesítését — értesültünk Horváth Ilona leveléből — ezzel nagyon sokat könnyí­­tenének a nők munkáján. Az asszonyok szívesen segítenének az építkezésnél, csak mielőbb elkészül­jön a pékség. Reméljük, ez alkalommal meghallgatják kérésüket. KÉSIK A VÁLASZ Sutka Irén felsővisói olvasónk ez év áprilisában vásárolt Satu Mare típusú kombinált szobabútort Amikor otthon kibontotta a csomagolást, észrevette, hogy a szekrény fényezése hibás. Panaszszóval jelent­kezett az üzletben, ahol azt mondták, forduljon a nagykárolyi Crasna vállalathoz, mert a bútor ott készült. Április 4-én a 2463-as számú ajánlott levél­ben írt a vállalatnak, a mai napig sem kapott választ. Miért? A választ mi is várjuk! ELVESZETT LEVÉ­l Nem Caragiale híres színdarabjáról van szó, hanem egy Besztercén feladott ajánlott levélről, amely egy szemüvegreceptet tartalmazott, s amely Beszterce és Egeres között «elveszett». A körülményekről nem tájékoztatott a besztercei postahivatal, csak annyit közölt, hogy a reklamáló megkapta a hivatalos kárté­rítést,és elégedett (ezt különben velünk is közölte a panaszos). Mégis szóvá tesszük az esetet, mert sze­rintünk egyetlen ajánlott levélnek sem szabad el­vesznie!

Next