Dolgozó Nő, 1973 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Folytassuk a nemrég — és mégis egy esztendeje... — félbehagyott beszélgetést, kedves Olvasó, azzal, hogy boldog, sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk egymásnak most, 1973 elején. Ilyenkor, akár gondolatai csendes magányában, akár fennhangon, ki-ki elhatározza, hogy ezentúl másként lesz, másként cselekszik, egyszóval: új életet kezd az új évvel. Mert szebbnek, bőségesebbnek szeretné tudni életét a munkahelyén, a családban. Mert úgy érzi, többre telik az erejéből, tudásából, tehetségéből, még ha nem is fogalmazza meg környezete számára ilyen ígéretesen. S erre serkenti nem csupán önbizalma, többre törekvése, de erre ösztönzik a gyarapodó lehetőségek is. Erre készteti az, hogy mindenütt többet, jobbat várnak tőle. A kis közösség, a család, a nagyobb közösség, a munkatársak s a nagy közösség, az ország, a társadalom. Számítanak reá, számítanak mindanynyiunkra, minden egyes ember munkájára, öntudatára, tudására, tehetségére. Nemrég történelmi jelentőségű negyedszázad mérlegét vontuk meg, amikor a köztársaság kikiáltásának 25. évfordulóját ünnepeltük. Azok, akik ma nagyszülők, egy másik társadalomban születtek, ahol a munka a kizsákmányolókat gazdagította, végigszenvedték a második világháború vérzivatarát és minden nyomorát. Közülük kerültek ki azok, akik, ha kellett, fegyverrel a kézben küzdöttek a haza felszabadításáért. Az ő soraikból kerültek ki azon, akik mindenfajta veszéllyel szembeszállva kivívták a hatalmat, megteremtették a köztársaságot, az összes városi és falusi, kétkezi és szellemi dolgozók hazáját. S amikor lankadt az erejük, fiaik, lányaik léptek a helyükbe, átvették tőlük a stafétabotot. És tovább építették az országot. Harcunk, munkánk megkoronázása: hazánkban végleg győzött a szocializmus, Románia teljes fejlődésben levő szocialista, ipariagrár állammá alakult, ipara fejlett, mezőgazdasága szüntelenül korszerűsödik, tudománya és kultúrája virágzó, életszínvonala egyre magasabb. E győzelem tetteinket summázza, hiszen valamiképp mindannyian hozzájárultunk kivívásához. S közben magunk is változtunk, alakultunk, mindegyre az előttünk álló feladatokhoz mértük önmagunkat, erőnket. Most, az új negyedszázad kezdetén alapoznak, építenek ránk. A nagy fordulatot kivivő nemzedékre, a mai nagyszülőkre, akiknek segítségét nincs mivel eléggé meghálálnunk, csakúgy, mint a derékhadra, azokra, akik az üzemben, a szántóföldeken, a laboratóriumokban termelik az anyagi javakat s azokra is, akik a katedrán vagy a szellem műhelyeiben lelket gazdagító kincseket csiholnak ki magukból. Számítanak ránk mint szülőkre, a holnapi nemzedék nevelésében. És nemkülönben a mi aranyfedezetünkre, a mellettünk, a mi példánkon felnövő fiatalokra, akikre nem kisebb hivatás vár, mint a kommunista társadalom építése. Úgy készültünk erre az új esztendőre, hogy tudtuk róla: döntő jelentőségű terveink kivitelezése szempontjából. Nem is fogadtuk üres kézzel, felkészületlenül. 1972 utolsó heteiben sorra érkeztek a híradások, melyik megye ipari munkaközössége fejezte be határidő előtt évi tervét, hogy biztos, szilárd alapot teremtsen a további munkához. A főváros munkássága pedig még a júliusi pártkonferencián tett pótvállalását is valóra váltotta az év vége előtt. Országszerte egyre szélesebb tömegeket felsorakoztató mozgalom jött létre az ötéves terv határidő előtti teljesítéséért. Kedves Olvasó, e mindannyiunkat közvetlenül érintő terv életre keltésében személy szerint mindenkire számít az ország, társadalmunk vezetője, a párt. Nicolae Ceauşescu elvtárs újévi üdvözletében annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy van lehetőségünk az elképzelés megvalósítására, s hogy hazánk minden állampolgára tudása legjavát nyújtja. Másként nem is lehet. Pártunk főtitkára a köztársaság kikiáltása 25. évfordulóján mindanynyiunkhoz fordult annak tudatában, hogy sikereink letéteményese mindenkor a termelő ember. A politikai és gazdasági hatalom negyedszázada a mi kezünkben van, élni is tudnunk kell vele mindenütt. Mindannyian, hazánk összes állampolgárai. «Az 1973- as tervben előirányzott jelentős menynyiségi és minőségi feladatok sikeres megvalósításához alapfeltétel, hogy erősítsük minden dolgozó felelősségét, függetlenül a termelési folyamatban elfoglalt helyétől, a jó vállalati gazdálkodás, az összes rendelkezésre álló eszközök körültekintő kezelése iránt. Kezdjük hát az új esztendőt azzal, hogy valóban nyitott szemmel járunk, s nem nézzük el sem magunknak, sem másoknak, ha gondatlanul, tesséklássék módon dolgozunk. Keressük a módját, hiszen rajtunk is múlik, hogy mindenki értéke szerint becsülje a gépet, az anyagot, a villamos energiát, amivel dolgozik. Becsüljük akár a magunkét, hiszen valóban az: a mienk, közös vagyonunk, mi teremtettük kezünk munkájával, tudásunkkal. Bánjunk minden fejjel, minden fajta anyaggal takarékosan, ne feledjük egy pillanatra sem: amit elfecsérlünk, a mienkből veszítjük el. Minden kifogástalan termék — készüljön az belföldi használatra vagy külföldre — minket, a mi vagyonunkat gyarapítja. S ha takarékosságról van szó, kihez is fordulhatnánk, ha nem a lányokhoz, asszonyokhoz, akik mindig is büszkék arra, hogy jó gazdasszonyok. Mutassuk meg, hogy mit tudunk, ha a nagy közös vagyonról, megfontolt kezeléséről van szó. Szól ez a felhívás egyaránt a munkásnőhöz, az mtsz-ben dolgozó asszonyhoz-leányhoz, a laboránshoz, a tanítónőhöz, mindenkihez. Ki-ki a maga munkaterületén tehet egy keveset azért, hogy a takarékosság szelleme minél inkább gyökeret verjen s kamatozzék mindannyiunk hasznára. Nagy terveket szövünk, képességeinkhez és eddigi sikereinkhez mért terveket. Valós lehetőségeink vannak arra, hogy teljesítsük 1973-as évi feladatainkat, s ezzel biztosítsuk az ötéves terv határidő előtti megvalósítását. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs mindannyiunk új év eleji gondolatát összegezte, amikor azt mondta: «Kezdjük a második negyedszázadot attól az óhajtól lelkesítve, hogy mindent megteszünk a nemzeti vagyon további növeléséért, a gazdaság felvirágoztatásáért, az egész nép jólétének és civilizációs fokának emeléséért, Romániának a haladás és civilizáció újabb csúcsaira való emeléséért.» Ehhez kívánunk olvasóinknak erőt, egészséget. Kívánjuk, hogy nap nap után érezzék a jól végzett munka örömét!