Dolgozó Nő, 1973 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Folytassuk a nemrég — és mégis egy esztendeje... — félbehagyott be­szélgetést, kedves Olvasó, azzal, hogy boldog, sikerekben gazdag új eszten­dőt kívánunk egymásnak most, 1973 elején. Ilyenkor, akár gondolatai csendes magányában, akár fennhangon, ki-ki elhatározza, hogy ezentúl másként lesz, másként cselekszik, egyszóval: új életet kezd az új évvel. Mert szebb­nek, bőségesebbnek szeretné tudni életét a munkahelyén, a családban. Mert úgy érzi, többre telik az erejéből, tudásából, tehetségéből, még ha nem is fogalmazza meg környezete szá­mára ilyen ígéretesen. S erre serkenti nem csupán önbizalma, többre törek­vése, de erre ösztönzik a gyarapodó lehetőségek is. Erre készteti az, hogy mindenütt többet, jobbat várnak tőle. A kis közösség, a család, a nagyobb közösség, a munkatársak s a nagy közösség, az ország, a társadalom. Számítanak reá, számítanak mindany­­nyiunkra, minden egyes ember mun­kájára, öntudatára, tudására, tehet­ségére. Nemrég történelmi jelentőségű ne­gyedszázad mérlegét vontuk meg, amikor a köztársaság kikiáltásának 25. évfordulóját ünnepeltük. Azok, a­­kik ma nagyszülők, egy másik társa­dalomban születtek, ahol a munka a kizsákmányolókat gazdagította, vé­gigszenvedték a második világhábo­rú vérzivatarát és minden nyomorát. Közülük kerültek ki azok, akik, ha kellett, fegyverrel a kézben küzdöttek a haza felszabadításáért. Az ő soraik­ból kerültek ki azon, akik mindenfaj­ta veszéllyel szembeszállva kivívták a hatalmat, megteremtették a köztár­saságot, az összes városi és falusi, kétkezi és szellemi dolgozók hazá­ját. S amikor lankadt az erejük, fiaik, lányaik léptek a helyükbe, átvették tőlük a stafétabotot. És tovább épí­tették az országot. Harcunk, munkánk megkoronázása: hazánkban végleg győzött a szocializmus, Románia tel­jes fejlődésben levő szocialista, ipari­agrár állammá alakult, ipara fejlett, mezőgazdasága szüntelenül korszerű­södik, tudománya és kultúrája virág­zó, életszínvonala egyre magasabb. E győzelem tetteinket summázza, hi­szen valamiképp mindannyian hoz­zájárultunk kivívásához. S közben magunk is változtunk, alakultunk, mindegyre az előttünk álló feladatok­hoz mértük önmagunkat, erőnket. Most, az új negyedszázad kezdetén alapoznak, építenek ránk. A nagy fordulatot kivivő nemzedékre, a mai nagyszülőkre, akiknek segítségét nincs mivel eléggé meghálálnunk, csakúgy, mint a derékhadra, azokra, akik az üzemben, a szántóföldeken, a laboratóriumokban termelik az anyagi javakat s azokra is, akik a katedrán vagy a szellem műhelyeiben lelket gazdagító kincseket csiholnak ki ma­gukból. Számítanak ránk mint szü­lőkre, a holnapi nemzedék nevelésé­ben. És nemkülönben a mi aranyfe­dezetünkre, a mellettünk, a mi pél­dánkon felnövő fiatalokra, akikre nem kisebb hivatás vár, mint a kommu­nista társadalom építése. Úgy készültünk erre az új eszten­dőre, hogy tudtuk róla: döntő jelentő­ségű terveink kivitelezése szempont­jából. Nem is fogadtuk üres kézzel, felkészületlenül. 1972 utolsó heteiben sorra érkeztek a híradások, melyik megye ipari munkaközössége fejezte be határidő előtt évi tervét, hogy biz­tos, szilárd alapot teremtsen a további munkához. A főváros munkássága pedig még a júliusi pártkonferencián tett pótvállalását is valóra váltotta az év vége előtt. Országszerte egyre szé­lesebb tömegeket felsorakoztató moz­galom jött létre az ötéves terv határi­dő előtti teljesítéséért. Kedves Olvasó, e mindannyiunkat közvetlenül érintő terv életre kelté­sében személy szerint mindenkire szá­mít az ország, társadalmunk vezetője, a párt. Nicolae Ceauşescu elvtárs újé­vi üdvözletében annak a meggyőző­désének adott kifejezést, hogy van lehetőségünk az elképzelés megva­lósítására, s hogy hazánk minden ál­lampolgára tudása legjavát nyújtja. Másként nem is lehet. Pártunk főtitkára a köztársaság ki­kiáltása 25. évfordulóján mindany­­nyiunkhoz fordult annak tudatában, hogy sikereink letéteményese min­denkor a termelő ember. A politikai és gazdasági hatalom negyedszázada a mi kezünkben van, élni is tudnunk kell vele mindenütt. Mindannyian, ha­zánk összes állampolgárai. «Az 1973- as tervben előirányzott jelentős meny­­nyiségi és minőségi feladatok sikeres megvalósításához alapfeltétel, hogy erősítsük minden dolgozó felelőssé­gét, függetlenül a termelési folyamat­ban elfoglalt helyétől, a jó vállalati gazdálkodás, az összes rendelkezésre álló eszközök körültekintő kezelése iránt.­ Kezdjük hát az új esztendőt azzal, hogy valóban nyitott szemmel járunk, s nem nézzük el sem magunknak, sem másoknak, ha gondatlanul, tessék­­lássék módon dolgozunk. Keressük a módját, hiszen rajtunk is múlik, hogy mindenki értéke szerint becsülje a gépet, az anyagot, a villamos ener­giát, amivel dolgozik. Becsüljük­ akár a magunkét, hiszen valóban az: a mienk, közös vagyonunk, mi terem­tettük kezünk munkájával, tudásunk­kal. Bánjunk minden fejjel, minden fajta anyaggal takarékosan, ne feled­jük egy pillanatra sem: amit elfecsér­­lünk, a mienkből veszítjük el. Minden kifogástalan termék — készüljön az belföldi használatra vagy külföldre — minket, a mi vagyonunkat gyarapítja. S ha takarékosságról van szó, kihez is fordulhatnánk, ha nem a lányok­hoz, asszonyokhoz, akik mindig is büszkék arra, hogy jó gazdasszonyok. Mutassuk meg, hogy mit­ tudunk, ha a nagy közös vagyonról, megfontolt kezeléséről van szó. Szól ez a felhívás egyaránt a munkásnőhöz, az mtsz-ben dolgozó asszonyhoz-leányhoz, a labo­ránshoz, a tanítónőhöz, mindenkihez. Ki-ki a maga munkaterületén tehet egy keveset azért, hogy a takarékos­ság szelleme minél inkább gyökeret verjen s kamatozzék mindannyiunk hasznára. Nagy terveket szövünk, képessé­geinkhez és eddigi sikereinkhez mért terveket. Valós lehetőségeink van­nak arra, hogy teljesítsük 1973-as évi feladatainkat, s ezzel biztosítsuk az ötéves terv határidő előtti megvaló­sítását. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs mindannyiunk új év eleji gondolatát összegezte, amikor azt mondta: «Kezdjük a második ne­gyedszázadot attól az óhajtól lelke­sítve, hogy mindent megteszünk a nemzeti vagyon további növeléséért, a gazdaság felvirágoztatásáért, az e­­gész nép jólétének és civilizációs fo­kának emeléséért, Romániának a ha­ladás és civilizáció újabb csúcsaira való emeléséért.» Ehhez kívánunk olvasóinknak erőt, egészséget. Kívánjuk, hogy nap nap után érezzék a jól végzett munka örömét!

Next