Dolgozó Nő, 1976 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
ÚJABB BOLDOG ÖT ÉVET! öntudatra ébredése pillanatától terveket sző az ember. Természet és társadalom sanyargatta őseink az új évtől, a holnaptól várták sorsuk jobbra fordulását, mindannak teljesülését, amit az ó év megtagadott. S elődeink a legbizonytalanabb jövőt is ígéretesnek hitték, az ó évet búcsúztató az újat köszöntő szilveszteri hangulatban. De hitük legtöbbször álomképnek bizonyult,és a csalódásért a sorsot okolták. Tájainkon a fordulat több mint harminc éve történt Azóta már nem hisszük, hanem tudjuk, hogy az új év valóban jobb lesz, valamennyiünk élete örömteljesebbé, boldogabbá válik. Terveink már nem álmok. Társadalmunk erejére és lehetőségeire épített valós, a jövőt tudatosan alakító elképzelések, s egyre világosabban, pontosabban határozzuk meg életutunkat nemcsak egy-két évre, hanem emberöltőnyi időre előre. Ezért lehettünk 1975 szilveszterén biztosak a holnapban, ezért várhattuk fokozott igénnyel az új év első napjait. Tulajdonképpen boldog új öt évet kellett volna kívánnunk egymásnak, mert 1976 januárja nemcsak esztendő kezdetét jelzi, egyúttal új szakasz nyitánya is hazánk történetében, amely arra hivatott, hogy véglegesen felszámolja az elmaradottságot, túljuttasson a fejlődő ország színvonalán, közelebb vigyen a fejlettebb szocialista országokhoz és más, gazdaságilag fejlett államokhoz. Közel másfél éve—azóta, hogy a XI. pártkongreszszus dokumentum-tervezetei megjelentek — tudjuk, mit hoz számunkra ez az öt év. Együtt olvastuk és tanulmányoztuk a tervezeteket, és a Kongresszusi Palota nagytermében jelenlevő küldöttekkel együtt, gondolatban mi is szavaztunk 1974 novemberében hazánk ötéves fejlődésének fő célkitűzéseit meghatározó irányelveinkre. Tudjuk, mit jelent az országnak, minden megyének, kisebb vagy nagyobb településnek a tudományos-műszaki forradalom vívmányait értékesítő ötéves terv. Új gyárak, lakások, iskolák, bölcsődék sokaságát, több kenyeret és könyvet, korszerű ipart és mezőgazdaságot, jobb munka- és életfeltételeket. Mindaz, amit az 1976—1980-as ötéves terv előír, a kommunizmus felépítését, minden egyes ember boldogulását célzó pártprogramra épül. 1976 januárjának első napjai, a termelésben és az alkotó munkában elért eredmények és sikerek egyúttal az első lépéseket is jelentik egy öt évig tartó úton. A kitűzött célt tisztán látjuk. Azt elérni, sőt túlhaladni, csak odaadó, becsületes munkával tudjuk. De éppen a cél nagyszerűsége igényli, hogy erőnk megfeszítésével és kitartással munkálkodjunk, mert öt év múlva örömmel és büszkeséggel akarunk visszanézni a magunk mögött hagyott útra, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének jelentős szakaszára. Sokat várunk ettől az öt évtől. Terveink megalapozottsága és elszántságunk, hogy azokat maradéktalanul valóra is váltjuk, indokolják reményeink jogosságát, biztosítják jövőfaggató elképzeléseink beteljesülését. KESZTHELYI GYULA lépcsőfokai ÉRDEMES LESZ IDE VISSZATÉRNI Hol lehetne egy gyárban leghamarabb tudomást szerezni a termékújdonságokról, ha nem éppen a tervezőosztályon? A szatmári Tricotex kötöttárugyár tervezőosztályán is szebbnél szebb színű blúzok, pulóverek, szvetterek vonják magukra a figyelmet Molnár Olga technikus a bemutatásukkal sem késlekedik. — Idén a legfőbb újdonság — magyarázza —, hogy belföldön eddig még nem gyártott fonalakból dolgozunk. Buklészálas blúzokból például kétféle is kapható majd, egy vastagabb, amely poliamid és PNA-szál keveréke, és egy lengébb, vékonyabb, amely jelen és PNA-szál összesodrásával készül. Újdonság még a gyapjúhoz hasonló melaria és poliészter szálak vegyítésével, rendkívül szép, lila, kék, drapp színekben gyártott fonal. — Változatosabb, tetszetősebb árucikkek gyártására nyújtanak lehetőséget az alig másfél éve felépült új részlegünkön működő Protti síkkötőgépek is — teszi hozzá Kovács Erzsébet mérnöknő, a tervosztály vezetője. Bizonyságul már mutatja is Molnár Olga a több színű kockás, csíkos és az egyszínű, áttört mintájú modelleket Olyan szeretettel, szakavatottsággal magyarázza a blúzok, pulóverek szabásvonalát, előnyös tulajdonságait, hogy alig tudom elhinni, amikor kiderül: tulajdonképpen díszlettervezőnek vagy műépítésznek készült, ötéves gyakorlata azonban meggyőzte arról, hogy szerencsés fordulat volt ez a pályaválasztásában. Fonalból is lehet szépet hasznosat álmondi, alkotni — különösen egy ilyen gyárban, ahol évente hatszázötven új modell készül, ahol egyre modernebb gépekkel dolgoznak. Gyár iránti ragaszkodás és szeretet csendül ki minduntalan Kovács Erzsébet mérnöknő szavaiból is, amikor a termelési részlegek bemutatása közben akaratlanul is beleszövi mondanivalójába saját tevékenységének mozzanatait Éppen tíz éve, hogy Iaşi-ban textilmérnöki diplomát szerzett Itt a Tricotexben nem is dolgozott előtte mérnök, igaz, kicsi volt a gyár, ma raktárhelyiségül szolgál az akkori épület 1968-ban épült fel az első egymillió darabot gyártó részleg, s 1974-ben üzembe helyezték a másodikat is. Közben Kovács Erzsébet — a tervosztály vezetőjéhez illően — textilmérnökből közgazdásszá, pénzügyekkel, termelési mutatókkal foglalkozó szakemberré képezte át magát, így aztán alig kell jegyzetfüzetét segítségül hívnia, amikor a gyár eredményeit, célkitűzéseit tükröző adatokat idézi. — Az elmúlt ötéves tervben, amelyet még 1975 júliusában teljesítettünk — magyarázta —, a termelés globális értéke 179 százalékkal nőtt 1970-ben elért eredményeinkhez viszonyítva, az export pedig közel a nyolcszorosára emelkedett. Ebben az ötéves tervben is hasonló tervmutatók állnak előttünk: a termelés globális értéke 1975-höz viszonyítva 166 százalékra emelkedik, s az export is 155 százalékra nő. Az utóbbi években nagy hangsúlyt fektettünk a szakmunkásképzésre, hiszen hozzáértés nélkül nem lehet minőségileg kifogástalan munkát végezni, a legmodernebb gépeken különösképpen nem — fejezte be a rövid tájékoztatót. — Saját munkájára vonatkozóan mit irányzott elő? — kérdeztem, s a válasz a vártnál sokatmondóbb. — A fővárosi Ştefan Gheorghiu Akadémián elvégzett tanfolyamon kedvet, bátorítást kaptam újra a tanuláshoz. Szeretnék doktorálni, egyelőre azonban csak keresgélem a megfelelő dolgozattémát. Közben itt a gyárban is vállaltuk, technikusok, mérnökök, hogy megoldunk egy-egy munkaszervezési problémát. S természetesen mindez ráadás lesz a megszokott napi feladatok mellé. A következő kérdésemet a gyár igazgatójához, Toader Viorelhez intézem, aki két évvel ezelőtt még malterhordó taligások, meszesgödrök és vasbeton elemek között magyarázta, milyen lesz az új részleg, hova épül a száz férőhelyes bölcsőde, az üzemi büfé... Most, hogy mindez megvalósult, kikivánkozott belőlem a kérdés: -Tartogat-e izgalmas feladatokat az új ötéves terv a Tricotex munkaközössége számára? — Talán válaszként elég e néhány adat: 1979-ben egy újabb, másfél millió darabot gyártó részlegünk kezdi meg a termelést lényegesen növeljük erdődi részlegünk termelőképességét közben a mi irányításunkkal felépül Szilágycseh kötöttárugyára, természetesen a munkásokat is mi szakképesítjük. Mondanom sem kell, hogy ezalatt nem feledkezünk meg termékeink hírnevének öregbítéséről sem... A helytállás beszédes példáiért érdemes lesz még a Tricotexbe visszatérni. Kovács Erzsébet és Molnár Olga Smutz Terézia harmadik éve dolgozik a gyárban LEN ILONA 3 NICOLAE CEAUŞESCU A XI. kongresszus irányelvei értelmében az 1976—1980-as ötéves terv a műszaki-tudományos forradalom romániai teljes mérvű érvényesítésének ötéves terve lesz, gyökeresen megjavítva a tudományos vívmányok alkalmazását a termelésben, az egész társadalmi életben. A jelenkori tudomány és technika vívmányai alapján fejlesztjük és korszerűsítjük a szocialista ipart, hogy jobban hasznosítsuk az ország összes erőforrásait, a rendelkezésünkre álló anyagi és emberi potenciált.