Dolgozó Nő, 1977 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám
EGYSÉGBEN, KÖZÖS ERŐVEL Hazánk lányai és asszonyai, akik ezekig a napokig az ország egész népével együtt örvendezve figyelték a lapokban a tudományos és technikai forradalom ötéves terve második évének első eredményeit, akik élénk figyelemmel követték a februári és március eleji bel- és külpolitikai eseményeket, egy pillanatra dermedten álltak meg annak a természeti csapásnak a láttán, mely március 4-én este zúdult országunkra. Még élénken éltek emlékezetünkben a dolgozók ellenőrző tevékenységét elemző február közepi országos tanácskozás gazdag tanulságai,s miközben a sajtó, a rádió és a televízió útján napról napra élénk figyelemmel kísértük Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő öt afrikai országban tett látogatását, a béke és barátság, a szolidaritás és együttműködés e nagyszerű megnyilatkozását gondolatban készültünk már a mezőgazdasági termelőszövetkezetek dolgozóinak soron következő kongresszusára. Ekkor rázta meg országunkat a történelmében párját ritkító földrengés, ekkor zúdultak ránk a természet vak erői. A fővárosban és az ország déli megyéiben néhány iszonyú perc alatt lakóháztömbök és családi otthonok omlottak össze, ipari vállalatok és középületek rongálódtak meg vagy mentek tönkre, mezőgazdasági egységek szenvedtek súlyos károkat. Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő útját megszakítva, azonnal hazasietett, hogy a többi párt- és államvezetővel a dolgozók körében legyen ezekben a nehéz percekben, hogy a csapáson felülkerekedő közös erők élére állva, segítsen menteni azt, ami menthető, személyes példamutatásával öntsön kitartást és bátorságot az emberekbe. A szükségállapot bevezetéséről szóló elnöki rendelet arra szólítja fel a lakosságot, hogy higgadtan és teljes rendben munkálkodjék, minden erejével segítse a mentőcsoportokat, hogy cselekedjen teljes egységben, felelősségérzettel és odaadással a földrengés következményeinek gyors elhárításáért, a helyzet teljes normalizálásáért. A rendelet megjelenése óta eltelt idő nemcsak a pusztítások és károk arányait tette nyilvánvalóvá, hanem a fegyelem és szolidaritás nagyszerű példáit, a hősiesség eposzba illő tetteit is felszínre hozta. A megrázó eseményt követő első percek után mindenki, aki ebben az országban él, nő és férfi, fiatal és idősebb egyemberként sorakozott fel a feladatok teljesítésére. Munkások és katonák siettek a romhalmazzá vált épületmaradványokhoz, hogy minden emberileg elkövethetőt elkövessenek a katasztrófa túlélőinek felkutatására és megmentésére. Hatalmas arányú szervezőmunka állította csatasorba az ország emberi és gépi erőit Kotrógépek kupái haraptak a földbe,s perceken belül tonnányi törmeléket takarítottak el az útból, de megálltak, s az elővigyázatosabb, gondosabb emberi kéznek adták át a helyet, ha valamilyen jel arra vallott hogy élő gyermeket nőt vagy férfit lehet esetleg kimenteni a romok alól. Megrnzó és felemelő jelenetek játszódtak le: szülők öleltek magukhoz boldogan elveszettnek hitt, és végre előkerült gyermeküket, férjek a feleségüket, családanyák a hozzátartozóikat. A mentéssel és a romok eltakarításával párhuzamosan haladt és halad a földrengés sújtotta vidékek zavartalan ellátására, a veszteségek csökkentésére és kiküszöbölésére, a gazdasági és társadalmi élet normalizálására, előrehaladásunk további biztosítására irányuló tevékenység. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Végrehajtó Bizottsága pártunk főtitkárának, Nicolae Ceauşescu elvtársnak az elnökletével operatív munkaüléseken vizsgálta és vizsgálja meg a dolgok jelenetét,és megfelelő intézkedéseket hoz a kibontakozás érdekében. Széles látókörű és nagy hatósugarú intézkedések ezek, melyek a sebesültek gondozásától és a károk pontos felmérésétől az esetből levonható tanulságok maximális hasznosításáig, a helyreállítás módozatainak meghatározásáig, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom további építéséig mindent magukban foglalnak. Programot és vezérelvet jelentenek a közlemények s a bennük foglalt útmutatások, melyek hazánk minden egyes lakosának teendőit és feladatait világosan körvonalazzák. Feladatokat jelölnek meg,s a dolgozókba vetett bizalmat sugározzák. «A Politikai Végrehajtó Bizottság hangot ad annak a meggyőződésének — olvashattuk mindjárt a katasztrófa utáni első közleményben — ,hogy a pártszervek és szervezetek, a tömeg- és társadalmi szervezetek, az ifjúság, nemzetiségre való tekintet nélkül, valamennyi dolgozó hazánk e nehéz megpróbáltatásának pillanataiban mindenben megfelel a párt bizalmának, a párt által támasztott követelményeknek, és szoros egységben, minden erejét és képességét latba veti a párt- és államvezetőségi határozatok végrehajtásáért, az országunkat ért természeti csapás okozta öszszes problémák gyors és hatékony megoldásáért a gazdasági, társadalmi élet általános normalizálásáért, Románia töretlen továbbhaladásáért a szocializmus és a kommunizmus, a jólét és a haladás útján». Az útmutatások szellemében a haza valamennyi lánya és fia, románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek, az iskolás gyerekektől a magukat még jól bíró nyugdíjasokig, teljes hittel és odaadással állnak helyt ezekben a napokban a gazdasági és társadalmi élet valamennyi posztján. A munkásnők és a munkások akik a gépek mellett állnak,úgy dolgoznak, hogy lehetőleg pótolják azt is, amit a földrengés sújtotta vidékek a kényszerű veszteglés miatt elmulasztanak. Tudják: az egész ország erőfeszítése arra irányul, hogy a kiesések mielőbb megszűnjenek, s addig is,amíg ez bekövetkezik,ők megsokszorozzák erőiket, s a maguk lehetőségeivel hozzájárulnak a cél közelebbhozásához. A mezőgazdasági termelősszövetkezetek dolgozói, akiknek többségét köztudomás szerint országszerte a lányok, asszonyok teszik ki, úgy készülnek a tavaszi mezőgazdasági kampányra, hogy az eredmények ellensúlyozzák az időleges veszteségeket. És ugyanez az elhatározás hatja át az élet más területein tevékenykedőket, a szenvedések enyhítéséért fáradozó egészségügyi dolgozóktól kezdve a tudományos kutatás és az oktatás terén szorgoskodó nőkig és férfiakig. A megpróbáltatás nemcsak sújtott, de tömörré és megbonthatatlanná is kovácsolta sorainkat, növelte odaadásunkat és elszántságunkat Egy pillanatig döbbenten álltunk mindannyian, s elborzadva láttuk az elemi csapás erejét De amint ocsúdni kezdtünk, amint első döbbenetünkből magunkhoz tértünk, kezdett erősödni az akadályok és nehézségek lebírására irányuló akaratunk, kezdtünk és kezdünk rájönni, hogy a vak erők tombolásánál összefogásunk építőereje hatalmasabb. Ha a veszteségeket meg nem történtté nem is tehetjük, sorainkat a párt és a kormány körül szorosra vonva, kiküszöbölhetjük a károkat visszatéríthetjük az életet normális kerékvágásába, az alkotás medrébe, tovább haladhatunk eredeti célunk megvalósítása felé. A közös erőfeszítések és az építő munka nyújt majd vigaszt azok számára is, akik pillanatnyilag még halottaikat veszteségeiket siratják, társadalmunk szolidaritása lendít tovább mindannyiunkat, hogy példánkkal bizonyítsuk: bár az egyes ember ereje véges, ha egyesülünk, ha közös frontot alkotunk s nemre és nemzetiségre való tekintet nélkül egy cél és egy akarat hat át bennünket végsőfokon erősebbek vagyunk a természet vak erőinél. A buzăui textilgyárban helyreállt a megszokott munkamenet A romok közül szabadították ki