Dolgozó Nő, 1977 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1977-03-01 / 3. szám

EGYSÉGBEN, KÖZÖS ERŐVEL Hazánk lányai és asszonyai, akik ezekig a napokig az ország egész népével együtt örven­dezve figyelték a lapokban a tudományos és technikai forradalom ötéves terve második évé­nek első eredményeit, akik élénk figyelemmel követték a februári és március eleji bel- és külpo­litikai eseményeket, egy pillanatra dermedten álltak meg annak a természeti csapásnak a láttán, mely március 4-én este zúdult orszá­gunkra. Még élénken éltek emlékezetünkben a dolgozók ellenőrző tevékenységét elemző feb­ruár közepi országos tanácskozás gazdag tanulságai,s miközben a sajtó, a rádió és a tele­vízió útján napról napra élénk figyelemmel kísértük Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő öt afrikai országban tett látogatását, a béke és barátság, a szolidaritás és együttműködés e nagyszerű megnyilatkozá­sát gondolatban készültünk már a mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek dolgozóinak soron következő kongresszusára. Ekkor rázta meg országunkat a történelmében párját ritkító föld­rengés, ekkor zúdultak ránk a természet vak erői. A fővárosban és az ország déli megyéiben né­hány iszonyú perc alatt lakóháztömbök és csa­ládi otthonok omlottak össze, ipari vállalatok és középületek rongálódtak meg vagy mentek tönkre, mezőgazdasági egységek szenvedtek súlyos károkat. Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő útját megszakítva, azonnal hazasietett, hogy a többi párt- és államvezetővel a dolgozók körében legyen ezek­ben a nehéz percekben, hogy a csapáson felülkerekedő közös erők élére állva, segítsen menteni azt, ami menthető, személyes példa­­mutatásával öntsön kitartást és bátorságot az em­berekbe. A szükségállapot bevezetéséről szóló elnöki rendelet arra szólítja fel a lakosságot, hogy higgadtan és teljes rendben munkálkodjék, min­den erejével segítse a mentőcsoportokat, hogy cselekedjen teljes egységben, felelősségérzettel és odaadással a földrengés következményeinek gyors elhárításáért, a helyzet teljes normalizá­lásáért. A rendelet megjelenése óta eltelt idő nemcsak a pusztítások és károk arányait tette nyilvánvalóvá, hanem a fegyelem és szolidaritás nagyszerű példáit, a hősiesség eposzba illő tetteit is felszínre hozta. A megrázó eseményt követő első percek után mindenki, aki ebben az országban él, nő és férfi, fiatal és idősebb egy­em­berként sorakozott fel a feladatok teljesíté­sére. Munkások és katonák siettek a romhalmaz­zá vált épületmaradványokhoz, hogy minden em­berileg elkövethetőt elkövessenek a katasztrófa túlélőinek felkutatására és megmentésére. Hatal­mas arányú szervezőmunka állította csatasorba az ország emberi és gépi erőit Kotrógépek kupái haraptak a földbe,s perceken belül tonnányi törmeléket takarítottak el az útból, de megálltak, s az elővigyázatosabb, gondosabb emberi kéz­nek adták át a helyet, ha valamilyen jel arra vallott hogy élő gyermeket nőt vagy férfit lehet esetleg kimenteni a romok alól. Megrnzó és felemelő jelenetek játszódtak le: szülők öleltek magukhoz boldogan elveszettnek hitt, és végre előkerült gyermeküket, férjek a feleségüket, családanyák a hozzátartozóikat. A mentéssel és a romok eltakarításával pár­­huzamosan haladt és halad a földrengés sújtotta vidékek zavartalan ellátására, a veszteségek csökkentésére és kiküszöbölésére, a gazdasági és társadalmi élet normalizálására, előrehala­dásunk további biztosítására irányuló tevékeny­ség. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Végrehajtó Bizottsága pártunk főtitkárának, Nicolae Ceauşescu elvtárs­nak az elnökletével operatív munkaüléseken vizsgálta és vizsgálja meg a dolgok jelenetét,és megfelelő intézkedéseket hoz a kibontakozás érdekében. Széles látókörű és nagy hatósugarú intézkedések ezek, melyek a sebesültek gondo­zásától és a károk pontos felmérésétől az esetből levonható tanulságok maximális hasz­nosításáig, a helyreállítás módozatainak megha­tározásáig, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom további építéséig mindent maguk­ban foglalnak. Programot és vezérelvet jelente­nek a közlemények s a bennük foglalt útmuta­tások, melyek hazánk minden egyes lakosának teendőit és feladatait világosan körvonalazzák. Feladatokat jelölnek meg,s a dolgozókba vetett bizalmat sugározzák. «A Politikai Végrehajtó Bizottság hangot ad annak a meggyőződésének — olvashattuk mindjárt a katasztrófa utáni első közleményben — ,hogy a pártszervek és szerve­zetek, a tömeg- és társadalmi szervezetek, az ifjúság, nemzetiségre való tekintet nélkül, vala­mennyi dolgozó hazánk e nehéz megpróbálta­tásának pillanataiban mindenben megfelel a párt bizalmának, a párt által támasztott köve­telményeknek, és szoros egységben, minden erejét és képességét latba veti a párt- és állam­vezetőségi határozatok végrehajtásáért, az országunkat ért természeti csapás okozta ösz­­szes problémák gyors és hatékony megoldásáért a gazdasági, társadalmi élet általános norma­lizálásáért, Románia töretlen továbbhaladá­sáért a szocializmus és a kommunizmus, a jólét és a haladás útján». Az útmutatások szellemében a haza vala­mennyi lánya és fia, románok, magyarok, néme­tek és más nemzetiségűek, az iskolás gyerekek­től a magukat még jól bíró nyugdíjasokig, teljes hittel és odaadással állnak helyt ezekben a na­pokban a gazdasági és társadalmi élet vala­mennyi posztján. A munkásnők és a munkások akik a gépek mellett állnak,úgy dolgoznak, hogy lehetőleg pótolják azt is, amit a földrengés súj­totta vidékek a kényszerű veszteglés miatt elmu­lasztanak. Tudják: az egész ország erőfeszítése arra irányul, hogy a kiesések mielőbb meg­szűnjenek, s addig is,amíg ez bekövetkezik,ők megsokszorozzák erőiket, s a maguk lehetősé­geivel hozzájárulnak a cél közelebbhozásához. A mezőgazdasági termelősszövetkezetek dolgozói, akiknek többségét köztudomás szerint ország­szerte a lányok, asszonyok teszik ki, úgy készül­nek a tavaszi mezőgazdasági kampányra, hogy az eredmények ellensúlyozzák az időleges veszte­ségeket. És ugyanez az elhatározás hatja át az élet más területein tevékenykedőket, a szenve­dések enyhítéséért fáradozó egészségügyi dol­gozóktól kezdve a tudományos kutatás és az oktatás terén szorgoskodó nőkig és férfiakig. A megpróbáltatás nemcsak sújtott, de tömörré és megbonthatatlanná is kovácsolta sorainkat, nö­velte odaadásunkat és elszántságunkat Egy pillanatig döbbenten álltunk mindannyian, s elborzadva láttuk az elemi csapás erejét De amint ocsúdni kezdtünk, amint első döbbe­­netünkből magunkhoz tértünk, kezdett erősödni az akadályok és nehézségek lebírására irányuló akaratunk, kezdtünk és kezdünk rájönni, hogy a vak erők tombolásánál összefogásunk építőere­je hatalmasabb. Ha a veszteségeket meg nem történtté nem is tehetjük, sorainkat a párt és a kormány körül szorosra vonva, kiküszöbölhet­jük a károkat visszatéríthetjük az életet normá­lis kerékvágásába, az alkotás medrébe, tovább haladhatunk eredeti célunk megvalósítása felé. A közös erőfeszítések és az építő munka nyújt majd vigaszt azok számára is, akik pillanatnyilag még halottaikat veszteségeiket siratják, társa­dalmunk szolidaritása lendít tovább mindannyi­unkat, hogy példánkkal bizonyítsuk: bár az egyes ember ereje véges, ha egyesülünk, ha közös frontot alkotunk s nemre és nemzetiségre való tekintet nélkül egy cél és egy akarat hat át ben­nünket végsőfokon erősebbek vagyunk a ter­mészet vak erőinél. A buzăui textilgyárban helyreállt a megszokott munkamenet A romok közül szabadították ki

Next