Dolgozó Nő, 1978 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

VIOLETA ZAMFIRESCU Őt dicséri az ország NICOLAE CEAUŞESCU elvtársnak­­, miféle tisztitó idő hava hullt bölcsödben rád. Hogy ily hatalmas erővel születet újjá benned e népnek Ősi lelke! Te, hazánk fáklyája, Te látnok, dicső harcos. Aki a kommunizmust hozod el nekünk! Lelkünk szárnyaló sasmadara, Te, hangja a földnek, reménye­s élete, Te igazságszerető! Én nem vagyok a szavak mestere, De ajkamon most kinyílik egy ragyogó virág: A te neved! Ha rólad dalolok — bennem a nép dalol: Lágyan, simogatón vagy kemény férj! hangon zengi a neved. Országépítő nagy művekért Kevés a hálálkodó szó, ünnepi virág — A történelem hódol majd neked érte: Arany lapjaira véss neved az idő! KÖRÖNDI LAJOS fordítása DOLGOZÓ

Next