Dolgozó Nő, 1980 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. Prahova megyei kisváros, N. Iorga itt élt sokáig, alapította és tartotta hires és népszerű népi egyetemét (V.N). 13. Papírra vetettél vala. 14. Borított. 15. Rámutat. 17. ... Radulescu, hazai román színész. 18. Gébics fele. 20. Ember — románul. 21. Lafargue összefüggő betűi. 23. Svájci város Ticino kantonban. 25. Akik feltápászkodnak. 27. Segélykérő jel. 28. Ásvány, a kalcium-karbonát egyik módosulata. 31. Lakás bérlője. 33. Kályha sütő része. 34. E birodalom történetét sorga 5 kötetben irta meg. 36. Evőeszköz. 37. ... és köss! 39. Női név. 41. Kalóriában van! 43. Ráma. 44. Csökkenő szintűek. 47. Kip... 48. Római ezeregy. 49. Részben repedő. 50. Szarvaival teszi. 5.2. Rádióműsor, elején fölösleges betűvel. 55. Apró részekre bont, porlaszt 58. Idegen férfinév. 59. Egy dél-európai birodalom történetével foglalkozó tudomány, Iorga szervezte meg 1922-ben első kongresszusát (utolsó kockában két betű). FÜGGŐLEGES: 2. Eljövendő nejem. 3. Testrész. 4. Foglaló. 5. Ill keverve (első kockában két betű). 6. Kis... (csecsemő). 7. Női név. 8. Anya megszólítása. 9. U.K. 10. Japán várost. 11. Katonavonat 12. Francia és. 13. Történetét sok könyvben írta meg lorga, akit 40 évvel ezelőtt öltek meg a légionáriusok. 16. A fejbúbra simuló apró sapka — ma papsapka. 19. Nicolae lorga szülővárosa. 22. Vezető. 24. Labda a hálóban. 25. Régi fegyver és könyvet forgat (két szó). .26. Kitesz. 29. Belon része! 30. Cséplésnél törmelék. 32. Hordó kezelésére is használatos. 35. Éveid száma. 38. Fertőtlenítőszer. 40. Leporol. 42. Egyik műve a Gondolkodó. 44. Fellah. 45. Kis Péter. 46. Között, rövidítve. 48. Mai napig. 51. Parknak vannak. 53. Énekkettős. 54. Fiatalok mai köszönése. 56. Tegnap után. 57. L.N. (keresztes) A1 21A Világ proletárjai, egyesüljetek1 DOLGOZÓ társadalmi-politikai és kulturális folyóirat Kiadja Románia Szocialista Köztársaság Országos Nőtanácsa Szerkesztőség: POSTACÍM: Redacţia DOLGOZÓ NŐ. 3406 CLUJ-NAPOCA, STR. NAPOCA NR. 16 Telefon: 1 44 84; 1 17 34 Nyomda: Combinatul Poligrafic CASA SCINTEII Szerkesztő bizottság: Képszerkesztő: CSEH GUSZTÁV Műszaki • JAKAB IRMA szerkesztő: SÁNDOR GYULA főszerkesztő • FÁBIÁN MAGDOLNA• , A címlapon: Értük fáradozunk főszerkesztő-helyettes • MÁRTON ILONA (cikkünk felelős titkár a 6—7. oldalon) • DERZSI ELZA • KOVÁCS MAGDA (IOAN MICLEA MIHALE felvétele) NE MULASSZA EL MEGRENDELNI a DOLGOZÓ NŐ-t! A hónap 15-ig előfizethet e lavóskézbesítőnél, e postahivatalok sajtóterjesztési osztályán, a vállalatok vagy intézmények sajtófelelősénél. Előfizetési díj: egy évre 36 lej, fél évre fit lej, negyedévre 9 lej. Külföldi olvasóink előfizethetnek lapunkra a következő címen: ILEXIM — Departamentul Export-Import Presă, P.O.Box 136—137 — Telex: 11 226, Bucureşti, str. 13 Decembrie nr. 3 •Szendrey Júlia Méreg vagy tőr? — Szóval semmi hír arról a csavargó költőről, — állapította meg nyugodtan Szendrey Ignác, amikor Júlia kipihente az út fáradságát, visszanyerte emberi színét és elmondta az utolsó tordai találkozást, elbeszélte, hogy mit hallott a segesvári csatáról és mit hallott Petőfiről. — A költő úr megunta a házaséletet, — folytatta Szendrey. — Ez teljesen érthető. Az ilyen csavargó embernek nem való feleség, nem való gyermek. Ha mégis sikerült elbolondítania egy bolondulásra képes hajadont, s azt kiragadta rendes polgári életéből, hamarosan megunja azt. Különösen akkor, ha közben megszületik a gyermek is és kiderül, hogy a feleségnek ruha kell, a feleségnek enni kell adni, mert Szendrey Ignác mégsem tarthatja el Petőfinét, s kiderül, hogy a gyermeket is etetni kell... Hites feleségére és kedves gyermekére nem is gondol, mert azoknak gondját viseli az a vén bolond, de neki különben is éppen elég gondja van azokkal a feleségekkel, akikkel nem házasodik össze, s elég baja van azokkal a gyerekekkel, akiket a színészhölgyeknél összeszed.... Júlia végighallgatta a szörnyű szónoklatot. Zoltán az ölében pihent, rágcsálta az anyja arany medalionját, amelyet még Petőfitől kapott az asszony, benne a költő hajfürtjével ... — Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott engem és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon s ha a végzet közbe nem szól, ma is azok volnánk. Sándor úgy érezte, hogy neki a katonák között van a helye, én nem tarthattam vissza, mert ő az uram volt. Elment és nem jött vissza. Apám azt mondja, hogy él , hogy vagy Bemnél van Törökországban, vagy itthon csavarog vándorszínészekkel. Én még mindig hiszem, hogy él, adja Isten, hogy Bemnél éljen, mert akkor vissza fog jönni. Azt is elhiszem, hogy csavarog, ha csavargásnak lehet nevezni a honfiak bújdosását. Adja az Isten, hogy bújdosson és visszajöjjön.... Szendrey közben a pipáját tömögette, hitetlenkedve hümmögött. Mikor Júlia végzett a védőbeszéddel, Szendrey felhúzta a vállát. — Édes lelkem, lányom, te tudod, hogy én mindig csak a legjobbat akartam neked... A házasságodat elleneztem, mert az volt a hitem, hogy nem való vagy a mellé a csavargó természetű költő mellé. Most is azt mondom. Az én véleményem nem változott. Én most is azt tartom, hogy akárkihez mentél volna feleségül, boldogabb, nyugodtabb életed lett volna, mint amit magadnak választottál. Te választottad, a te bajod, hogy rosszul választottad. Szép, hogy még most is hiszel abban, hogy Petőfi tisztességes férjed volt, ha még most is hiszed, hogy visszajön, ha él. Én nem hiszem. Majd meglátjuk, hogy kinek a hite volt az igazi... Az asszonyt rettenetesen megviselték a csapások, csak árnyéka volt önmagának. Napok múltak el anélkül, hogy összefüggő mondat elhagyta volna a száját... Júlia április 4-én végrendelkezett. Levágd egy fürtöt saját hajából, fekete selyemszállal átkötötte Medalionjából kivette Petőfi hajfürtjét, a másik mellé tette. Azután levelet írt Petőfi Zoltánnak, a gyermeknek, akit itt akart hagyni. Erdőd, április 4. 1850 Kedves fiam! E sorok az első és utolsók, mellyeket anyád hozzád intéz; midőn elolvasod e szavakat, már akkor sem apád, sem anyád. Egyetlen örökségedül nem bírsz tőlünk egyebet, csak nevedet, de azt ne feledd el soha, hogy e név: Petőfi! Apád nagygyá, fényessé tévé, te legalább őrizd meg minden szennytől, minden folttól. Emlékül hagyom itt neked ez ide mellékelt hajat. Míg ereklyeként őrized, jele leend, hogy nem vagy méltatlan szüleidre; ha egykor nem bírna beccsel előtted, égesd el és változtasd el nevedet, mert ha nem leend szent előtted apád, anyád emléke, úgy csak bitorlója vagy nevünknek, akkor csak vérek lenne a tiéd, de lelkök idegen maradna tőled. Legszentebb áldása anyádnak tegyen jóvá, boldoggá! A levelet és a két hajfürtöt egy borítékba tette, Petőfi Sándor pecsétgyűrűjével, piros pecséttel lezárta. Kívülre ráírta: Petőfi Zoltánnak tiz éves korában A levelet átadta Szendrey Ignácnak. — Azt hiszem, én nem jövök vissza többé... Minek is jönnék vissza?... Ezt a levelet apámra bízom. Ha valami szerencsétlenség érne, adja át Zoltánnak, mikor tiz éves lesz.... Vissza Pestre Az 1850-es esztendő fordulópontja volt Júlia életének... Április 24-ikén megérkezett Pestre... levelet irt Laukának: «Pest, 1850. ápril. 25. Tegnap délben érkeztem ide. Itt sincs nyugtom, már szeretnék innét is eltel a világba. Gonosz szellemeim ide is követtek, napról napra jobban kínoznak. Egyetlen nyugodt vagy tűrhető pillanatom sincs. Mihelyt egyedül vagyok, közel érzem magamat a tébolyodáshoz; minden este addig sírok, míg egészen el nem lankadok, ilyenkor azután ájulásszerű mély, nyomasztó álom ment meg az öntudattól. De még álmaim alatt is mindig szenvedek... Már sokszor tettem szívemre töröm éles hideg hegyét, de mindannyiszor a reménynek egy meleg szikrája felvilágosítá, felmelegíte a hideg sötétséget, melybe sülyedve vagyok. Hátha még láthatom csak egy pillanatra is, csak egyetlen egy pillanatig is Sándort!.... hátha lábainál halhatok meg. E hiú remény minden lehető boldogságát jövendőmnek magába zárja... Ha emberek között vagyok, megfeszítem minden erőmet, hogy uralkodhassam magamon.... míg csak egy szikrája marad a reménynek előttem, mindaddig tűrök és szenvedek. Hogyne tűrnék el ezer évet, ha ezer évi szenvedésemnek az lenne jutalma, hogy kezeit érintve, csókolva lehelném ki életemet.... Sürgetve szólítom önt fel, ha lehet, jöjjön el. Nem tudom, meddig leszek itt, tán egy hónapig, tovább semmi esetre.... Ha eljön, az irgalom istenére kérem, hozza el azt a mérget, mit nekem ígért. Ha csak részt vesz sorsomban, tegye meg, mert különben örökké kísérteni fogom fehér lelkemmel és piros arcommal! Barátja....» Szendrey Júlia sokszor elindult a katonai parancsnokság felé, sokszor visszafordult, míg végül mégis rászánta magát, jelentkezett Haynau titkáránál és kihallgatást kért. A hiéna fogadta Petőfinét. Az asszony útlevelének meghosszabbítását kérte a kormányzótól. — Hová akar utazni, asszonyom? — kérdezte a táborszernagy. — Törökországba. Haynau csodálkozva húzta feljebb sötét szemöldökeit. — Talán Törökországban újabb forradalmat szerveznek az elmenekült forradalmár urak, s asszonyom ennek az új forradalomnak előkészítése érdekében óhajt kimenni közéjük? Talán összeköttetésben áll azokkal a titkos szervezetekkel, amelyek valószínűleg fennállnak ma is azon félőrültek között, akik azt hiszik, hogy ennek a népnek a császáron kívül valaki más is megadhatja a jövő nyugalmát? Nagyon megbecsülném szolgálatát, asszonyom, ha közölné velem megbízói nevét. Ha átadná nekem azokat a leveleket, amelyeket Kossuth úr után óhajt vinni.... — Én nem viszek semmiféle levelet, — mondotta Júlia. — Excellenciádat, úgy tudom, igen érdekli bizonyos Petőfi Sándor nevű költőnek a sorsa. Excellenciád fel akarja köttetni azt a Petőfi nevű költőt, én pedig azért akarok Törökországba menni, hogy ha él, akkor megmentsem magamnak, mert én nem tudok nélküle élni. Ez csak természetes gondolat egy asszonytól, egy feleségtől, egy anyától... — Ha kegyednek szerelemre van szüksége, azért igazán nem kell Törökországba menni... — mondta gonosz mosollyal. Az asszony tiltakozásra emelte fel a kezét. — Excellenciád honnan veszi ezt a.... Haynau nevetve folytatta: — Azt akarta mondani, hogy merészséget... Hát persze. A forradalmár felesége megkérdezi, hogy a katonai kormányzó hogyan merészel... De nem akarok ilyen szigorúan hivatalos lenni. Én már öreg ember vagyok, egy élet tapasztalatai vannak mögöttem. Nem érdemes asszonyomnak Törökországba menni. Rövid szünet után hozzátette: — Azaz egy esetben érdemes, ha politikai megbizatása van és abban az esetben én is ajánlanám, hogy menjen. Leveleit itt szépen elolvasnám, azután elvinné őket Törökországba, tapasztalatait jelentené nekem, vagy barátomnak, Liechtenstein herceg úrnak, a levelek tartalmáról tájékoztatna és — ebben az esetben pénzt is szívesen adnék az útra... (Folytatjuk) ■ 1 1 Megfejtésül beküldendő a vízsz. 1., 34., 59. és a függ. 13., 19. Kérjük olvasóinkat, hogy a megfejtéseket a következő hónap elsejéig levelezőlapon küldjék el a szerkesztőség címére. Szeptemberi keresztrejtvényünk helyes megfejtése: vízsz. 1 Verdi, 6. Barbara, 52. Mózes hegye; függ. 13. A jóság költője. 16. Bagradjan. A sorsolásoi könyvjutalmat nyert: BALOGH MÁRTA, Szatmár; JANCSÓ LAJOS, Ozsdola, Kovászna m.; KASZÁLI MÁRIA, Nagyvárad; SIMON MÁRIA, Szentsimon, Hargita m.; SZABÓ ERZSÉBET, Bánd, Maros m. ■ ■ ■ I ■ ■