Dolgozók Világlapja, 1945 (1. évfolyam, 1-21. szám)

1945-12-15 / 19. szám

Lehet a hazugságot mérni? H­ogyan működik a hazugságmérőgép, amellyel a náci főbűnösöket vallatták ? A vesékbe látó készülék Az egész világ nagy érdek­lődéssel kiséri a nürnbergi nemzetközi bíróság előtt folyó bűnpert. A legkiválóbb nem­zetközi jogászok most vonják felelősségre a náci Németor­szág főbűnöseit, akik az egész világra annyi bajt, szenvedést zúdítottak. A háborús főbűnö­zök nagy része kiballagtása al­kalmával ártatlanságát han­goztatta. A megrögzött go­nosztevők kijelentették, hogy ■sok ártatlan ember legyilkolá­­sában semmiféle szerepük nem volt. A véreskezű gyilkosok semmire nem emlékeznek, ösz­­sze-vissza hazudoznak, hogy a reájuk váró megérdemelt bün­tetéstől meneküljenek. Az amerikai jogászok vetet­ték fel azt a gondolatot, hogy a hazudozó főbűnösök ellen alkalmazni fogják a krimino­lógia leghatásosabb eszközét, a hazugságmérő készüléket, amely majd leleplezi a náci gonosztevőket. A „vesékbe látó" gépről, a bűnügyi tudomány hatásos esz­közéről közöljük az alábbi cikket: tanságuk bebizonyult. A gya­núsítottak másik csoportjáról azonban kimutatta a gép, hogy hazudnak. Ezek 55,1 százalékát sikerült önkéntes vallomásra bírni. Azok közül, akikről a gép hazugságot állapított meg, de nem vallottak önként, 74,7 százalékot állítottak eredmé­nyesen­­ bíróság elé. A hazugságmérőgép minden körülmények között megbíz­ható és nagymértékben meg­könnyíti a nyomozás munká­ját. A készüléknek elsősorban csak nagyon tapasztalt, jó em­berismerő lélekbúvár kezében van gyakorlati értéke. Maguk az amerikaiak is hangsúlyoz­zák, hogy tapasztalatlan vagy kezdő nyomozó semmire sem megy vele. Mindezeket úgy lehetne rövi­den összefoglalnunk, hogy a hazugságmérő készülék, a tu­domány mai állása mellett, valóban perdöntő tanú. A TUDOMÁNY HARCA A BŰNNEL Az utóbbi idők egyik leg­többet emlegetett és legfan­tasztikusabb találmánya a „ha­zugságmérő" gép. Amerikában tűnt fel, ahol egyidőben félel­mes arányokat öltött a gengsz­terizmus és a hatóságokat olyan erőfeszítésre kényszerí­tette, amely mindeddig párat­lan­ a bűnügyek üldözése tör­ténetében. Az államhatalom az újvilág roppant technikai és tudományos fedettségének min­den vívmányát igénybe vette, hogy túljárjon a félelmesen ra­vasz, tetőtől-talpig felfegyver­­zett és mindenre elszánt go­nosztevők eszén. S hogy ez tel­jes mértékben sikerült, az fő­ként a „h­e detector"-nak, a hazugságmérő gépnek köszön­hető, amelyet az amerikai tu­dományos kutatás állított a bűnügyi nyomozás szolgála­tába. Mi a „He detector"! Olyan készülék, amely a gyanúsítottra azonnal rásüti, hogy hazudik, ha vallatása során elhallgat valamit, vagy nem az igazság­nak megfelelően, elferdítve adja elő a tényállást a nyo­mozó rendőrtisztviselőknek. Rá­­stu­l akkor is, ha egyébként külsőleg pompásan uralkodik magán, egy arcizma sem rán­­dul és ártatlan közömbösség­gel tagadja iá, hogy valami köze is volna az elkövetett rablógyilkossághoz. A megrög­zött gonosztevők legtöbbje ki­tűnően ért az önuralkodás és a lélekjelenlét, a színlelés és a képmutatás művészetéhez. De nincs olyan „tough fellow" („szívós fickó"), aki idegrend­szere belső folyamatain ural­kodni tudna. Már­pedig ilyen folyamatok mindannyiszor és elkerülhetetlenül fellépnek, va­lahányszor a delikvens tuda­tosan hazudik. Akaraterejével meggátolhatja ugyan, hogy a belső izgalom kiüljön az ar­cára, vagy visszatükröződjék viselkedésében, de nem akadá­lyozhatja meg, hogy például szíve gyorsabban, erősebben dobogjon, lélekzetvétele meg­gyorsuljon, vérnyomása emel­kedjék, izzadságmirigyei élén­kebben működjenek. S éppen ezek azok az élettani jelensé­gek, amelyeket a hazugság­mérő, vagy helyesebben: haa­­zugságjelző készülék észrevesz és jól láthatóan jelez. KEZDŐDIK A VALLATÁS A gyanúsítottat székbe ülte­tik, gumicsöveket vagy dróto­kat erősítenek rá és aztán megindul a keresztkérdések özöne. Mindaddig, amíg kö­zömbös dolgokról folyik a szó vagy amíg igazat vall, a ké­szülék mutatója mozdulatlan marad. De már a legcsekélyebb hazugságnál is azonnal rejtett izgalomba jut a szervezet és a mutató kilendül, annál job­­­­ban, minél „kényesebb" pont­hoz közeledik a vallatás. A nyomozók ilyen módon a ha­zugságok és félrevezetések sű­rűjéből is gyorsan ki tudják hámozni a valódi tényállást, mert amint a bandita látja a kérdésekből, hogy a detektívek mindinkább elevenére tapinta­nak, rendszerint már nem so­káig állja az éleskedő kereszt­kérdéseket, hanem megtörik és vall. Nyilvánvaló az előbbiekből, hogy többféle rendszerű ha­­zugságjelző műszer van, asze­rint, hogy milyen élettani fo­lyamat kimutatására szerkesz­tették. Amerikában kivált Wi­chita­­ város (Kansas állam) rendőrsége él ezzel az eszköz­zel és az ott használt műszer a gyanúsítottnak vérnyomását és lélekzetvételét ellenőrzi val­latás közben és azokat tova­­mozgó papírszalagra mindjárt fel is rajzolja. A nyomozást vezető közegek a szabályos zegzugos görbék hirtelen fel­szökkenéséből, eltorzulásából tüstént észreveszik, hogy a gyanúsított tagad­vány­ hazu­dik. Mint egy nemrégiben közzétett statisztika mondja, az utóbbi három év alatt ösz­­szesen 4000 esetben használták ezt az eljárást, igen jó ered­ménnyel. A vizsgáltak egy részéről a készülék megcáfolha­­tatlanul bebizonyította, hogy ártatlanok és így nem kellett előbb hosszú vizsgálati fogsá­got elszenvedniük, amíg ártat- SZÉKELY EMIL A 26. BriLLIAnst, aranyat, az Ostát ,1­­­s drágábban vasi névtelen könyvkiadók Az író halhatatlan, — kiadója ismeretlen. Az író homlokán babérkoszorú — de a telibugyelláris a kiadó zsebében van. Az író lenézi a kiadót , de a kiadó sem marad adós kedves hal­hatatlanjának. Egymáshoz kötött sziámi ikrek ők és nagyon szeretnének szabadulni egymástól, mégis együtt maradnak, mert a szabadulás haláluk volna. Hanem mit szól ehhez a furcsa viszonyhoz a harmadik és legjobban érdekelt fél: a nagyközönség! A jó publikum bronzba öntve képzeli el halhatatlanjait, míg a kaján könyv­kiadó pizsamában látja őket, vagy anélkül is a gyarlóság egész meztelenségében. És szentül hiszi, hogy menedzseltjén semmi más nincs, csak az ő reklámötletei, amikkel ápoltját felöltöztette. Hogy ez így van, hadd beszéljen erről néhány példa. D’Annunzio a lutrin A nagy D'Annunzio többek között, azzal lepte meg a kiadó­ját, hogy egyik rossz könyvet a másik után írta és a szín­padon bukást bukásra halmozott. A kiadó haját tépte a rak­tárán penészedő könyvek láttára. Mit lehet itt tenni? Hogyan vigye közelebb a publikum szívéhez halhatatlanján Olyan ötlete támadt, amivel való­sággal szíven találta a közönséget. A szenvedélyesen lutrizó olaszok közt elhíresztelte, hogy D’Annunzio tornót nyert. Természetesen közölte a nyerőszámokat is. Három számot, ami éppen eszébe jutott. A hatás óriási volt. Mindenki sietett megtenni a D'Annun­­zio-számokat. De sietett megvenni a tarfejű szerző könyveit is. Hátha a beléjük lopott gondolatokkal foglalkozva, nyerő számokat álmodik. Nyert ezen az ötleten az állam, nyert a kiadó, nyert az író és nyert a közönség. Ha nem is a lutrin, hát pár óra árán megnyerte azt a tapasztalatot, hogy köny­­nyebb plagizálni, mint a tornót megütni. Shaw a szakadékban Az angol kritikusok nehéz helyzetbe sodorták pár éve Shaw kiadóját. Mintha összebeszéltek volna, egyhangúan írták a nagyról, hogy nincs alkotó ereje, se képzelete, se leleménye, csak kevés ötletessége és felületes szatírája. Ráadásul ezt a keveset is unalmasan tálalja fel. Shaw kiadója belebetegedett a gonosz bírálatokba. Hogyne! A közönség pompás viccnek nézte a kritikákat és jobban mulatott rajtuk, mint a nagy Bernát színpadi bukfencein. Valamit ki kellett eszelni, Shaw éppen a hegyek közé rándult ki. Három napra eltűnt a világból, kiadója tehát nyugodt lelkiismerettel kik­­­tötte tele a lapokat, hogy a nagy Bernát szakadékba zuhant. Shaw halálhíre megrázta az egész világot. Hívei expedíciót szerveztek, hogy tetemét felkutassák. Értéke — amikor már nem élt többé — hatványozottan emelkedett. Mikor aztán a kiadó megelégelte a feltűnést és a közön­ség javában­ siratta halott halhatatlanját, Shaw váratlanul előkerült. Első dolga volt, hogy híveit és siratóit goromba nyilt levélben torkolta le. Pokoli gúnyolódásának semmi zamatja nem volt. Az olvasók mégis így kiáltottak fel örö­mükben, hogy nagy Bernátjuk tékozló fiúként megkerült: Jaj, be szellemet ez a Shaw!" És hűtlenül elhagyott ked­vencüket ismét kegyükbe fogadták. 9

Next