Dolgozók Világlapja, 1950 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1950-03-04 / 10. szám
A nézőterén dermedt c.seml. Egy ember élt . kis színpadon, asziklákat levelő elektromos gép mellett, kezében vasrúddal és a következő pillanatban halált megvető bátorsággal odanyúl a szikraesőhöz, amelyet a vasrúd magához vonz. Az artista teste elektromossággal telítődik, a magasfeszültségű áram behatol testébe. Ezt bizonyítja a másik kezébe vett villanykörte, amely messzire világít a sötét nézőtéren, vagy az, hogy partnernője cigarettája meggyullad kinyújtott mutatóujjától. A könyökénél fáklyát gyújtanak meg, a térde petróleumlámpát lobbant lángra. Hogyan lehetséges ez, ámul az egész nézőtér és susogva tárgyalja meg a „nagy szám” csodáját, ami egyáltalán nem csoda, inkább ügyes trükk. Az egyszerű világító áram, mint tudjuk, 110 volt feszültségű. Már ez a feszültség is súlyos égési sebeket okozhat, vagy halálos ütést mérhet arra, aki fürdőszobában nedves padlón állva, vagy vizes kézzel érinti meg a vezetéket. Ha csak az ujja vizes valakinek, vagy testének más kis nedves felülete érintkezik az árammal, akkor erős rázást, érez. Ez a 110 voltos feszültség is halálos veszedelmet rejthet magába, ezért csak úgy javítsuk a villanyt, hogy előzőleg kikapcsoljuk az áramot. Ez az artista különleges elektromos átalakítóval dolgozik a szemünk előtt. Az alacsonyfeszültségű áramot erre a célra szerkesztett transzformátorral, vagyis áramátalakítóval és a hozzákapcsolt kondenzátor rezgőkörrel magas frekvenciájú és magasfeszültségű árammá alakítja át. A frekvencia szó a villanyáram másodpercenkénti váltakozását jelenti. A háztartásban használt áram másodpercenként ötvenszer változtatja irányát, vagyis a vezetékek sarkait ötvenszer lesz pozitív és negatív a feszültség. A készülékhez bekapcsolt kondenzátoros, szikraközös frekvenciaemelő két-hárommilliószoros másodpercenkénti áramváltozást hoz létre. Ugyanakkor a transzformátorral 1,2 millió voltra emeli fel az áram feszültségét. Ez a nagy feszültség és a szapora váltakozás lehetővé teszi, hogy a vezetéket érintő személy testén látszólag óriási „energiák“ hatoljanak keresztül. Azért csak látszólag, mert tulajdonképpen egy igen érdekes elektromos jelenséggel állunk szemben. Az ilyen másodpercenként többmilliószor váltakozó feszültségpólusok árama ugyanis nem hatol az emberi testbe, nem okoz égési sebeket vagy halált. Az ilyen áramtól nem kapunk elektromos ütést, még ha nagy mennyiséget engedünk is át testünkön. Ha egyik kezünkben fémrudat tartunk és azzal közeledünk az áramhoz, egész szikraeső éri kezünket, de csak gyenge szurkáló érzést érzünk. Az áram nem hagy maradandó nyomot testünkben, mert az áramkör megfordul és visszafelé mozog. Kis frekvencia mellett az ilyen erős áram végzetes lenne. De még nagy frekvenciánál is vigyázni kell arra, hogy a vezetőt jól megfogja az áramhoz közeledő. Magasfeszültségről van szó és ha az illető keze és a rúd vagy a drót között rossz az érintkezés, fényív keletkezik és megégeti a rudat tartó kezet. A magasfrekvenciájú áram ismerete tette lehetővé a rádiót, a televíziót , a radart. A jövő korlátlan lehetőségeket tartogat. Tudósok százai kísérleteznek, hogy nagyobb energiájú elektromosságot vezeték nélkül nagy távolságra, lehetőleg csekély veszteséggel, drótnélkül szállíthassunk magasfrekvenciájú áramátalakító segítségével. Tetszetős mutatvány. A fáklyát a villamos feszültséggel telített ember könyöke lobbantja lángra . Az artista egész teste telítve van villamos feszültséggel, ezt bizonyítja a kezében kigyulladó villanykörte is Fáklyaszerű elektromos kisülés. A 800.000 volt feszültség alatt álló fémgömböt az artista a következő pillanatban egy csupasz vasrúddal érinti meg A vasrúd magához vonzza a kisülő szikrákat, elektromossággal telítődik a vasrudat tartó ember egész teste. Ez a magasfeszültségű áram azonban keresztülmegy az emberi testen, anélkül, hogy ártalmára lenne