Dolgozók Világlapja, 1951 (7. évfolyam, 2-43. szám)
1951-09-15 / 38. szám
A művész szemével idércnyomásos Tito álma és reggel remegve ébred. Dühösen hallgatja a titkosrendőrség emberét, aki ezt jelenti véreskezű főnökének: — Marsall úr,hiába a verés, agyonlövés, börtön. A nép lázong, nem dolgoznak, szabotálnak . .. Utónak égnek áll a haja a rémülettől : — Már mondtam, maga ostoba, — rikácsolja, — ne engem ijesztgessen, hanem a népet! Mindenki gyanús Titónak, aki él! De Tito hiába terrorizálja börtönnel s Titóval a népet, a Jugoszláv nép szabadságot akar. Persze, Titóéknál a szabadságvágy büntetendő cselekmény, hiszen rémuralmuk a legjobban ettől a két szótól remeg: béke és szabadság ! Ezért lett Belgrád a kémek és besúgók fővárosa, ahol a rendőrség spiclijei minden kéménybe, még a kanálisba is bedugják orrukat. Szeretnék az emberek legtitkosabb gondolatait is kifürkészni ... SZEGŐ GIZI rajzai .