Domanovszky Sándor et al. (szerk.): Az új Magyarország - Magyar művelődéstörténet 5. (Budapest, 1942)

Farkas Gyula: Író és olvasó a XIX. században

A „NYUGAT“IRODALMA 389 az az új írói nemzedék, mely a század elején fellép, el van telve az esz­ményi szép szeretetével, nemes emberieséggel és nem küzdeni, hanem énekelni akar. A kor harcra kényszeríti őket. Élükön Ady Endre jár, aki mítosztermő fantáziájával új magyar költői nyelvet alkot, a lírát ismét régi piedesztáljára emeli és új formában, a szimbolizmus nyelvén, a legneme­sebb magyar hagyományokat folytatja. A magyar bűnök, a magyar sors költője, aki vérében érzi közelgő viharok pusztító részét. Mellette áll Móricz Zsigmond, aki regényeiben pőrén mutatja be a magyar társadalmat, nem a pestit, hanem a falu és kisváros magyarságát és amikor kegyetlen kézzel rántja le a leplet a sokszor kiábrándító valóságról, öneszmélkedésre kész­tet. — Babits Mihály, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső a szépség poétái, akik egyelőre elefántcsonttoronyból szemlélik a magyar életet és test- Babits Mihály és Ady Endre. (Országos Széchenyi­ Könyvtár) Magyar Művelődéstörténet V.

Next