Domanovszky Sándor et al. (szerk.): Az új Magyarország - Magyar művelődéstörténet 5. (Budapest, 1942)
Miskolczy Gyula: A modern államszervezés kora
98 a modern Államszervezés kora Ebbe 1909-ben bele is bukott a koalíciós kormány, s a régi szabadelvű párt „munkapárt“ néven újból átvette az ország vezetését. A függetlenségi párt elvi egységét próbára tette a választójog kérdése: a radikális szárny, Justh Gyula vezetése alatt, a gyökeres megoldás érdekében hajlandó volt a nemzetiségekkel, a szocialistákkal és a polgári radikálisokkal kapcsolatot keresni. A világháborúig nyúló pár rövid évre Tisza István működése nyomta rá a bélyegét, aki rendkívüli erkölcsi egyéniségének egész erejét a magyar élet legsürgetőbb bajainak orvoslására használta fel. Mint házelnök letörte az ellenzék technikai obstrukcióját, amely évtizedek óta megakadályozott minden komoly munkát s lejáratta a parlament tekintélyét. Bátor kézzel hozzányúlt a nemzetiségi kérdéshez is: észszerű engedmények árán megegyezett a horvátokkal, hajlandó volt a románoknak is nyelvi engedményeket tenni — sajnos, jószándékú akciója visszautasításra talált. Előre látta, hogy a monarchia, s azon belül a magyarság előbb-utóbb élet-halál harcot fog vívni; ezt a harcot Közép-Európa, a német szövetséges oldalán tartotta csak megvívhatónak, míg a Károlyi Mihály gróf baljóslatú vezetése alá került függetlenségi párt megfoghatatlan eltévelyedéssel ezekben a sorsdöntő években, amikor új világpolitikai tájékozódásokra már nem volt idő, gúnyosan támadta a monarchia nagyhatalmi állását és a német szövetséget. Beteg társadalmi viszonyok között, erkölcsi süllyedésben és politikai iránytalanságban találta a világháború kitörése a magyar népet, amely történelme egyik legsúlyosabb véres megpróbáltatásában halhatatlan erényeivel, hősiességével és fegyelmezettségével tette érdemessé magát a jövendőre.