Domanovszky Sándor et al. (szerk.): Az új Magyarország - Magyar művelődéstörténet 5. (Budapest, 1942)

Farkas Gyula: Író és olvasó a XIX. században

388 ÍRÓ ÉS OLVASÓ zene, majd Gárdonyi Géza. „A Hét4­ népszerűsíti a fiatal zsidó értelmiség képviselőit: a magyar széppróza immár minden igényt ki tud elégíteni. Azok a regényírók, akik súlyosabb problémákkal viaskodnak, most is csak kis közönség számára írnak, mint Tolnay Lajos, Petelei István, Ambrus Zoltán vagy Justh Zsigmond. — A Nemzeti Színháznak e korban legnép­szerűbb szerzője Csiky Gergely, aki kísérletet tesz a modern magyar tár­sadalmi dráma terén. A sikere kétséges, ami nem annyira az ő tehetségé­nek, mint inkább a magyar társadalom kialakulatlan kaotikus voltának rovására írandó. A huszadik század megindult a­nélkül, hogy e káosz szétoszlott volna. A magyar társadalom belső bajai, melyeket egy illuzionista kornak sikerült évtizedeken át lepleznie, mindinkább éreztetik hatásukat. A politikában a szenvedélyesség válik úrrá, mely kicsap az utcára is. Az Európát meg­remegtető válságok a magyar államot összeomlással fenyegetik. Nem csoda, hogy az irodalom is ismét politikai ellentétek küzdőterévé változik. Pedig Kosztolányi Dezső. (Fénykép után.)

Next