Katolikus Esterházy gimnázium, Dombóvár, 1927
Középiskolai (ifjúsági) pentailonokról írta: Ács Sándor testnevelési tanár. Ha a testneveléssel kapcsolatosan a középiskolai (ifjúsági) atlétikának elméletével foglalkozunk, továbbá sportszakemberek, szakkönyvek, orvosok, pedagógusok elveit, felfogásait, irányításait halljuk, olvassuk, akkor ezeknek épen ellenkezőjét találjuk a gyakorlati kivitelben. A komoly szakférfiak egybehangzóan megegyeznek abban, hogy az ifjúkorban, azaz a szervezet fejlődésének tartama alatt, az általános fejlődést kell szem előtt tartani s így kerülni kell az atlétikánál is a specializálást. Ha az atlétikai ágakat megfigyeljük, akkor azt tapasztaljuk, hogy azoknak szerencsés összeválogatással elsőrangú testfejlesztő hatásuk van, tehát megtaláljuk azokban az általános, arányos, plasztikus testfejlődés eszközeit. Ellenben, ha tisztán csak egy atlétikai ággal foglalkozik a fejlődő szervezetű ifjú, akkor szervezetén csak azok az izmai fognak fejlődni, amelyeket az illető atlétikai ág foglalkoztat s előáll az az eset, hogy azok az izmai (végtagjai) jóval fejlettebbek lesznek, mint a többiek s így harmóniáról egyáltalában nem, csak torzulásról beszélhetünk, így van az izmoknál. De a nemesebb szerveknél (szív, tüdő) már nem torzulásról, hanem rendellenességről, betegségről beszélünk. Ezeket a tüneteket szemlélve azt a tényt is megállapíthatjuk, hogy a szervezet fejlődésének ideje alatt a mai formájú specializált atlétikai rendszer mellett a cél eszköz, az eszköz pedig cél lett, mert az atlétizáló ifjú az egészségét (a célt) is feláldozza, hogy az atlétikában (az eszközben) jó eredményt (rekordot) érjen el. Különösen veszélyes ez az úgynevezett juniorsenioroknál. Mert ilyenek is vannak. Ugyanis, ha valamelyik versenyző az éveinek számával még junior, de valamely ágban országos standard eredményt ér el, vagy bajnokságot nyer, vagy senior versenyen indul, akkor átvedlik seniorrá Ez pedig a legveszedelmesebb sporttünet, mert az ifjú versenyzőnek tetszik az, hogy ő már felnőtt versenyző és versenyzői tüzére csak olaj a bajnokságért való küzdés, bajnoki cím, napi- és sportlapokban való szereplése stb. A fejlődés alatt levő szervezete pedig ezzel parallel fog összeomlani —■ mert néha egy kifejlett szervezetnek is sok teljesítményt kell végeznie — és életének delén egy szerzett szív- vagy tüdőtágulással terhelve, elégületlenül húzza az élet igáját. Ezek a tünetek a mai atlétikai ,,egyke“ rendszernek tudhatók be. Pl többféle atlétikai ág összekapcsolásának testfejlesztő hatását következtethetjük abból is, hogy az atlétizáló egyik ágban jobb eredményt ér el.