Katolikus Esterházy gimnázium, Dombóvár, 1935
I. Mi a mondattan? — Részlet „A mondatok grafikai ábrázolása“ c. tanulmányból. — Meddig fog még kísérteni e kérdés ? Nem közvetlen cél vezet abban, hogy e kérdéssel foglalkozzunk. Mivel azonban közvetve a tiszta logikai mondat és tiszta-nyelvi mondat kifejezésünket érinti, így e kifejezések helyes használataés értelmezése miatt a kérdés felvetésére és szempontunkból való megvilágítására szükségünk van. Mielőtt azonban a kérdés legújabb állása felé fordulnánk, előbb a mondat néhány jellemző definíciójával kell foglalkoznunk. Ugyanis a mondatról való felfogás, mely a definícióban nyer kifejezést, szoros összefüggésben van azzal a hellyel, amelyet a mondat a syntaxisban elfoglal. RIES azt mondja erről: „Die gliederung der grammatik mit ihren folgen für die Stoffverteilung kann auch auf die begriffbestimmung des satzes nicht ohne einfluss bleiben, sobald der letzte hauptteil, der syntaktische, als Satzlehre bezeichnet oder so verstanden wird. Und das muss, da die gleichsetzung von syntax und Satzlehre selber verfehlt ist, für die satzdefinition zur fehlerqvelle werden.“1) A mondat legelső definíciója DIONYSIOS THRAX-tól való :2) WUNDT mondja erről s mindazokról, melyek ennek nyomán születtek, hogy a mondatban egyebet sem látnak, csak szavaknak kapcsolatát.3) A „gondolat“ maga csak mellékes, mivel mondat alatt úgyis elsősorban nyelvi valamit értünk. Valóban elv az, hogy a nyelvtudomány tárgya a nyelv s lelki aktusok csak annyiban, amennyiben nyelvileg nyernek kifejezést. De nem nehéz belátni, hogy pl. az ellypsis néha éppen olyan kifejező nyelvi, negatív nyelvi eszköz, mint maga a szóval kimondott gondolat, és éppen amennyiben nem puszta hallgatás, hanem feltételezi a beszédet, szintén nyelvi kifejező eszköz. Ám így magában a szavak erejében a mondatot megtalálni vajmi nehéz, sőt eddig lehetetlen maradt, s ezt annyi-annyi csődöt mondott kísérlet igazolja.4) STENTHAL-tól) indul ki a mondatteremtő erőnek, mint kritériumnak a szavaktól való elvonatkoztatása s ez a régi nyelvi definícióval való párhuzamosságában a legélesebben PAUL-nál ütközik ki. Az ő definíciója ugyanez, de a szavak helyett képzeteket tesz be, s ezzel az a jelentős lépés történik meg, hogy a mondat a legélesebben átterelődik az ellenkező irányba, a külső nyelvi területről a belső lelki területre.8) E párhuzambaállítás már a későbbi kérdéseinkre előreveti sugarát s e defi ') Ries: Was ist ein satz? 1931. 24. 1. 2) Klemm: A mondattan elmélete. 1928. 3. 1. 3) Wundt: Die Sprache. II. V. ö. A mondatról szóló részt. 4) V. ö. Ries i. m.-ban az eddigi definíciókat és Riesnek róluk való bírálatát 1950. 1. 5) V. ö. Wundt i. m. 238. 1. jegyzet. 6) Wundt i. m. 238. 1.