Fischer Árpád: Kiáltvány a zsidósághoz (Budapest, 1927)
Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek, mert megszélesítik az ő homlokszíjjaikat, és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét, és szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az előülést, és a piacokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mesteri Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Tanítónak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus. Hanem aki nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. De jaj néktek képmutató írástudók és fariezeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be. Jaj néktek képmutató Írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát és színből hoszszan imádkoztok, ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek. Jaj néktek képmutató Írástudók és farizeusok; mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerre inkább magatoknál. Jaj néktek vak vezérek, akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb az arany-é, vagy a templom, mely szentté teszi az aranyat? És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, tartozik az. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-e, vagy az oltár, amely szentté teszi az ajándékot? Aki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, amik azon vannak. És aki a templomra esküszik, esküszik arra és arra, aki abban lakozik. És aki az égre esküszik, esküszik az Isten királyi székére és arra, ki abban ül.