Dózsa Népe, 1947 (3. évfolyam, 1-49. szám)
1947-06-22 / 24. szám
2 Közeledik az aratás s! Járom az országot, nézegetem a vetésedet. A legutóbbi esők javítottak a terméskilátáson. A dolgozó parasztság megtette kötelességét. Az ország szántóterületének nagy százaléka be van vetve. A búza alsó levelei sárgulni kezdenek, közeleg az aratás. A múltban sokan beszéltek és írtak az aratásról, beszéltek a daloló pacsirtáról, az arany búzakalászról, de kevés szó esett a verejtékesen dolgozó parasztról, aki sokszor kenyéren, és rossz vízon végezte az emberfeletti munkáját. Az 1947-i aratás más, mint a többi. Más azért is, mert a dolgozó paraszt a maga földjén arat, de azért is, mert a kilátás szerint az egész évi munkánk gyümölcse nagyobb lesz, mint tavaly. Reméljük, hogy új után nagyobb darab kenyér kerül a dolgozók asztalára. De van egy másik nagy jelentősége is a mostani aratásnak. A politikai életben is aratás van. Az élet kaszája kegyetlenül levágja azokat, akik arra megértek: a dolgozók hatalmas erejükkel rendet vágnak a politikában. Akik arra számítottak, hogy a dolgozó paraszt verejtékén még ezután is lehet gazdagodni ebben az országban, most nem mernek a nép szemébe nézni. Gyáván meghúzódtak külföldi barátaik árnyékában. De a dolgozó munkások egyre a világ minden részén felismerik az ilyen elemeket és földönfutóvá lesznek azok, akik elárulták a népeit. Az ország népe most a parasztság felé tekint. Talán ilyen várakozóan nem tekintettek soha a parasztság felé, mint most. Mindenki tudja, a parasztság jó munkájától függ az ország kenyere, jövendő sorsa. A parasztság készüljön fel, hogy az előtte álló nagy munkát sikeresen megoldhassa. Az aratásban fiataltól öregig, mindenkinek kijut a maga része. Ifjúságunknak oroszlánrészt kell vállalni a munkából. Az ő vidám daluknak kell munkára buzdítani másokat is. Nagy feladat hárul aratáskor a dolgozó parasztasszonyokra is. Kora reggel már talpon kell lenni, hiszen aratáskor rájuk hárul a kis gazdaságnak minden baja, gondja. Nekik kell ellátni a tehenet, disznót, baromfit, korán kell megfőzni, hogy még idejében kivihessék az ebédet a határ valamelyik távoli részére. Föl kell készülni a nagy feladatokra. Vigyázni kell, hogy semmi ne hátráltassa a termelő munkát. Arra kell törekedni, hogy először azok jussanak aratáshoz, akik legjobban rá vannak szorulva. Ügyelni kell arra, hogy mindenki betartsa a megállapított bért. Minden munkásnak ismerni kell jogait és ebből egy fikarcnyit se legyen hajlandó , engedni. Vigyázni kell a munkásnak az egészségére, mert ha az elvesz, akkor a munkás családja kenyér nélkül marad. Éppen azért vigyázzon arra minden dolgozó, hogy az OTI ha be legyen jelentve és így szükség esetén azonnal orvosi segélyben lehessen részesíteni. Nekünk, dolgozó parasztoknak kell arra is ügyelni, hogy mindenki gabonája idejében le legyen aratva, be legyen takarítva. Segíteni kell ott, ahol hiányzik a kenyérkereső, ahol nincs iga. Cséplésnél azokat kell előnyben részesíteni akiknél fogytán a kenyér, akik legjobban rá vannak szorulva. Ezer a bajunk, a tennivalónk és mégsem szabad a nagy munkák közben sem megfeledkezni azokról, akik szabotálni akarják a munkát. Meg akarják nyújtani a dolgozók szenvedését. Le kell őket leplezni, el kell távolítani őket a fejlődés díjából. Mindig az lebegjen szemünk előtt, hogy ez az ország végre a mienk, itt most már magunknak építünk, minden lépésünk, minden kaszavágásunk a dolgozók jobb életét, az ország talpraállítását szolgálja. Minden szem gabona, melyet megmentünk attól, hogy elperegjen, vagy bármi módon kárbamenjen, kevesebb beszolgáltatást és több kenyeret jelent TUZA SÁNDOR DÓZSA' NÉPE msm Halászközgyűlés A FcKOSz központi helyiségében 1947 június 7-én a halász szakszervezeti csoport évi rendes közgyűlését tartotta, Kalcsesz József elnök nyitotta meg az ülést. Üdvözölte Rácz Gyulát, minit FőKOSz főtitkárt, Antal Zoltán tanácsos urat, a minisztérium kiküldöttjét és a megjelent hálás« szaktársakat. Bejelentette a napirendet, mely szerint első, hogy beszámoljanak arról a munkáról, amelyet másfél év alatt végeztek. Kötelességünknek tartottuk; — mondotta — hogy mindezekkel a szaktársakat megismertessük. "Nehéz volt a helyzetünk az elmúlt időkben, de lesznek is még nehézségeink. Elsőnek Rácz Gyula FőKOSz főtitkár szólt a halászokhoz: Tisztelt szaktársak! — kezdte beszédét. — A halászszakosztályunk szövetségünküak körülbelül 1/30 részét teszi ki. A szövetségben van több érdekvédelem, ezek közé illesztődik be a halászok érdekvédelme is. Én magam parasztember vagyok és a harmincféle érdekvédelemből kimászni annyiféle ellenséggel szemben, amellyel meg kell küzdeni egyoldalúan, nem könnyű dolog. Tehát ez csak úgy lehetséges, ha az a fáj segítségére van, amelyiknek éppen az érdekét képviseli. A halászok érdekét csak azok tudják jól védeni, akik maguk is halászok, ismerik a halászoknak minden búját-baját, küzdelmét az urakkal, a gazdagokkal, a tőkésekkel szemben. De káll egy kevés előfeltétel is ehhez, éspedig az, hogy feltétlen komoly, kiegyensúlyozott, minden időben nem részrehajló, tehát világos ítéleti, józan, és a halász szakcsoport thrüllelen tapasztalt ember legyen. Ez a nap olyan legyen a szaktársaknak, hogy minden jót, amit el lehet követni a lehetőségek határáig, mindent el tudjunk követni-Antos Zoltán tanácsos: Igen tisztelt halásztársaim, én itt, mint a földművelésügyi minisztérium kiküldöttje veszek részt, az önök jövő sorsát rendkívüli fontos értekezleten kialakító Voltak közöttünk sokszor ellentétek, amelyek néha egész botrányos formában robbantak ki annak ellenére, hogy a földmivelésügyi minisztérium és a FéKOSz vezetői egyet akartak és egyet is csináltak. Mais József üdvözölte a megjelent halászokat, a földmívelésügyi minisztérium kiküldöttjét és a FéKOSz főtitkárát. Beszédét azzal kezdte, hogy: * »Azé a föld, aki megműveli, azé a víz, aki meghalássza!« 1945 június 10-én megalakítottam a halászszakosztályt. Csatlakoztunk a FéKOSz-hoz. Akkor még bankigazgatók, hírlapírók voltak közöttünk, akik félre akarták vezetni a halásztársadalmat. Akkor az ügyvezetést rámbízták. A szövetkezetek utján mindenfelé elvittük a bérleti szerződéseket. Bejártam az országot, mindenütt felkerestem a halászokat és szövetkezeteket. Bebizonyítottam, hogy új bástyára akarom felépíteni a halászatot. Időközben földmívelésügyi minisztériumban B-csatára kerültek azok, akik ellenünk voltak. Erősödött az alapunk, elértük azt, hogy bérleti szerződéseket kaptunk. Ebben a dologban nagy része volt Antos tanácsos úrnak is. Földényi Sándor, a nagyobb tógazdaságok és üzemi bizottságok nevében üdvözli a megjelenteket, az egész halásztársadalmat, rajtuk keresztül a szakosztályt, mint a legnagyobb harci egységet. Mi, a tógazdaságokban dolgozó munkások, valóban alkalmazottai vagyunk a gazdaságnak, halászattal foglalkozó munkások, körülbelül 150—180 fő, akik közül nagyobb rész állandó munkás és vannak, akik csak szezonmunkások. Keresztül tudtuk vinni, hogy aki 10 évnél több ideje van a vállalatnál, az ugyanúgy, mint a vezetők, az igazgatók, tagja lehessen a vállalati nyugdíjpénztárnak betegség, baleset esetén ingyen orvosi kezelésben részesüljön. Nálunk a tógazdaság három vezetője már fizikai munkás, tehát valóban a munkásokból neveljük a vezetőket. A harmadik gazdaságnak a vezetője olyan ember, aki egész életén át a hálót húzta. Sokszor igényhez vettük már a halász szakcsoportok, illetőleg a Földmunkás Szakszervezetnek a segítségét, támogatását. Mi különösen Rácz elvtársinak a támogatását kaptuk meg. Sikerült Rácz Gyulával történt együttes megbeszélés alapján ugyanazt a fejadagot kiharcolni, amelyet a kisbirtokos és kistermelő kap. A konvenciós bért is a FőKOSz útján tudtuk kiharcolni. Üzemi bizottságokat és üzembizalmiakat választunk, akik az ott dolgozó munkásoknak az érdekeit közvetlenül képviselik a munkaadókkal szemben. Szükséges az üzemi bizottságok megalakítása, hogy ellenőrizni tudja a munkásság rajtuk keresztül a vezetést. Foglalkozni kell tehát a halászatban dolgozó munkások kérdésével is, mert ez éppen olyan fontos, mint a halászok kérdése. A választás nyílt szavazással történt. Egyhangúan választották meg a következő vezetőséget: Elnök Földényi Sándor, alelnök: Tass József, Bálint Imre, csoportvezető ,titkár Mais József, ügyvitelvezető és pénztáros Kalácska Menyhért, ellenőr: Bem Béla, jegyző: Szabó József. Központi vezetőségi tag: Kalcsesz József Pestszenterzsébet, Kerpesits Károly Csepel, Bálint Pál Decs, Török Jenő Dömsöd, Juhász József Majosháza, Hauki György Sukoró, Egeressi László Békés, Forgó István Mezőtúr, Molnár Ferenc Bába, Paksi Imre Velence és kettő fő a balatoni csoporttól. Mais József megköszöni a velük szemben megnyilvánult bizalmat. Most már többen vagyunk, — mondotta — nagyobb erőt képviselünk, sokkal jobb és eredményesebb munkát tudunk majd végezni. Első nagy problémánk a szövetkezetek és a soroksári Dunaág végleges likvidálása. Az elnök megköszöni az előadóknak és Rácz Gyula főtitkárnak a részvételét és a megígért segítségét és az ülést bezárja. Hová lett a szegényparasztság talCam&ányzabja? Nap-nap után jöttek Szövetségünk központjába a kis és újgazdák panaszai, hogy a kormány által az ínséges területekre kiutalt abraktakarmányból őket kisemmizik a Parasztszövetség nagygazdavezetői. A FÉKOSZ és az UFOSz azonnal utánanézett a panaszoknak és megállapította, hogy az akciós abraktakarmány szétosztásával a földmívelésügyi minisztérium állattenyésztési osztálya csak kizárólag a Parasztszövetséget bízta meg. A FÉKQSz és az UFOSz központi vezetősége erélyes fellépésére az említett két szervet is bevonták a további abraktakarmány szétosztásába, így a közel látésügyi minisztérium által feloldott abraki takarmányból Szövetségünknek is juttatott egy bizonyos mennyiséget szétosztásra. Először száraz cukorrépaszeletet, később kukoricacsirát, amiből csak kukoricakorpa lett, amit a Takarmányvizsgáló Intézet is megállapított, most legutóbb pedig 3550 q zabról kapott a FÉKOSz a közellátási minisztérium takarmánygabona osztályától kiutalást. Azzal a megjegyzéssel, hogy erről a mennyiségről a FÉKOSz által kijelölt vidékekre az utalványt ki is adják. Amikor a FÉKOSZ a szükséges intézkedéseket vidéki szervezetein keresztül megtette, az derült csak ki, hogy a legtöbb helyen a közellátásügyi minisztérium takarmánygabona osztálya által kiutalt zabmennyiség csak papíron van meg. A szétosztási rendelkezés ugyanis azt írja elő, hogy csak kis tételeket lehet kiosztani. Vagontételek nem oszthatók ki. Erre az történt, hogy az MSzK vidéki szervei több megyében raktárakban lévő kisebb mennyiségű zabot összehoz ,láttak egy vagy két raktárba, és így a kiadott kétértelmű rendelkezés alapján kiutalt zabmennyiségnek csak az a része kerülhetett kiosztásra Szövetségünkön keresztül ahol a vidéki szerveink meg tudták menteni az összehordástól az egyes raktárakban lévő zabmennyiséget. Ez a szétosztásra kiutalt zabmennyiségnek csak egy elenyésző részét teszi ki. Itt mi kis- és újgazdák tisztán látjuk, hogy az egyes minisztériumok ügyosztályának élén olyan vezetők állanak, akik tudatosan semmizik ki az ilyen akciókból a szegényparasztságot. Felhívjuk az illetékes minisztériumok figyelmét, hogy épp ideje volna, hogy a szegényparasztság érdekeit intéző ügyosztályok élére a szegényparasztság érdekeit őszintén szolgáló vezetőket tennének. Azért, mert az ilyen zababraktakarmányoktól a szegényparasztság marhájának nagyon a füle felé áll a szőre. VINCÉE JÁNOS Hogyan járt egy lapterjesztő? Az egyik cikkíró, mezőgazdasági szakemberünkkel történt meg az alábbi eset, aki vállalkozott arra, hogy vidéki útjai alkalmával a Dózsa Népe lapterjesztési akcióban részt vesz-Egyik dunántúli földműves szövetkezet részére meggyet vásárolt, egy térképen alig található — kis faluban. A gyümölcsátvétel munkája annyira elfoglalta, hogy még a lapterjesztésről is megfeledkezett, annak ellenére, hogy a falusi környezet, az őt körülvevő porlasztemberek, mind mint a Dózsa Népe élő eleven alakjai jelentek meg. Miután kész lett az elszámolással és menni készült, az egyik új gazda megszólítottat — Nem tenne nekem az úr egy szívességet, ha Pestre megy? — Hogyne! — felelt, gondolva, hogy biztos egy ekevasas, vagy a szövetkezeti traktorhoz egy csavart kell bevásárolni. — Legyen olyan szives — kérte a gazda — rendelje meg nekem egy félévre a Dózsa Népét. Sőt így jár egy Dózsa lapterjesztő, ha elfeledkezik arról, hogy a Dózsa Népét várják szaktársaink szerte az országban. K. KL Erősek vagyunk, nem hagyjuk magunkat Leveleken és Besenyődön is nagyon is a talpon kell lenni az irodavezetőnek és a vezetőségnek, ahol egy olyan főjegyző tartja a kezében három faiu irányítását, aki minden eszközzel azon van, hogy a FÉKOSZ munkáját megakadályozza. Ez a terve azonban kudarcba fullad az irodavezető akaratán. Furcsa ember a mi főjegyzőnk, Ujfaludy János, hogyha a járási titkárunk elmegy hozzá, úgy nyilatkozik, mintha a legdemokratikusabb ember lenne. De hogy is lehet rámondani egy ilyen beszélgetés után, hogy a parasztságnak ellensége. A főjegyző úr a járási titkárunknak is készséggel áll rendelkezésére az irodavezető előtt se zárja be ajtaját. A hiba azonban ott van, hogy amint kiteszik tőle FÉKOSZ-vezetőink a lábukat, már megváltozik. A járási a titkár nem lehet itt minden nap, így főjegyző úr nyugodtan lázítja a FÉKOSZ ellen a dolgozó parasztságot. A főbíró.. N. Lengyel Ferenc is segédkezik ebben. A főjegyző annak idején internálva volt, mert a parasztság részére kiutalt lábbeli anyagot, mely a háború alatt volt kiutalva, elásta, nehogy a parasztság részesüljön belőle. Ő az, aki adóügyi jegyző volt abban az időben, amikor özv. Molnár Gusztávné Lili nevű leánya katonaságot hozott ki Levelekre az arató és csépeltető munkásokhoz. A bandagazdát két órára kikötötték a többi munkást pedig vigyázzba állították, hogy megfegyelmezzék. Ez a Molnár Gusztávné 4599 kat. hold földön »gazdálkodott« itt. A főjegyző úr azt is megtette, hogy az írnokot, mert MKP tag volt, elküldte a hivatalból. Hogy mégis állás nélkül ne legyen, más hivatalba helyeztette el. Nagyhangon híreszteli a faluban, hogy mindenütt visszaveszik a B-listázott jegyzőket, mert nélkülük nem lehet irányítani. Most már őt is hiába piszkálják. Nem fél semmitől. Nem is csoda. Nemcsak irányítják a főbíróval a három falut, de a javakban is dúskálnak. A főbíró Futnra-bizományos is, onnan kalácsra is telik, de bezzeg vetőmagkölcsön nem jutott a gazdáknak. Leveleken, Besenyődön és Magy községekben csak azoknak jó, akik az ő szárnyuk alá tartoznak, akik mellüket verik , kedves komámozzák őket. Ezek a nagygazdák. Jó lenne, ha a felsőbb hatóság utánanézne a főjegyző és a főbíró úr működésének, mert hiszen az egyszerű falusi parasztember, akit mindig rettegésben tartottak, nemigen mer szólni. Mi azért nem ijedünk meg, talpon állunk és szervezetünkben továbbvisszük a harcot a reakció ellen a parasztság felemeléséért és jobb jövőjéért. Sokkal erősebbek lehetnénk, ha több munkaalkalom lenne, de bízunk abban, hogy hamarosan meghozza ezt is a hároméves terv. Levelek, Besenyőd, Magy helyi csoport vezetősége