Dózsa Népe, 1948 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1948-01-04 / 1. szám
(Folytatás az 1. oldalról) A magyar parasztság a múlt szenvedés minden fajtáját saját bőrén érezte, éppen, ezért sokkal több ez az ünnep számára, mint egyszerűen évforduló: a magyar parasztság szabadságharcának századik évfordulója. Ezen az évfordulón vált teljesen valóra a parasztság vágya, hogy azé legyen a föld, aki azt megműveli. Századik évfordulónk lesz az a történelmi év, mikor 650.000 földhözjuttatott közül nem lesz senki, akinek a földje nem lesz bevetve és telek ■ könyvelve. A magyar demokrácia vívmánya lehetővé tette, hogy úgy a parasztság, mint a munkásság számára kinyíltak a felsőbb iskolák kapui. Száz év kellett ahhoz hogy amit akkor a szabadságharcosok zászlóikra irtak, megvalósuljon. De egy kiváltságos osztály élvezze a dolgozó milliók munkájával létrejött javakat. Meg kell, hogy mondjuk őszintén: ahhoz, hogy Kiltrban a parasztság, munkásság elindított harcát befejezzük, kellett a szovjet hadsereg nagy áldozata **, hogy Hitler, Mussolini és a többi fasiszták aljas politikáját megsemmisítse és a demokrácia utat nyithasson magának országunkban. A munkásosztály és a dolgozó parasztság őrködve a demokrácia vívmánya felett és a múlt tapasztalatait ismerve, egymásra keltett, hogy találjon és a belső veszélyt, ami egyszer-másszor mutatkozott, elkellett hárítani. El kellett hárítani az összeesküvés veszélyét. Homorié Nagy Felencek komoly zűrzavart csinálhattak volna ebben az országban. A szabadságharc századik évfordulóján ki tudjuk értékelni hároméves demokráciánk komoly vívmányát, a hosszú évszázados elnyomásban, lealázásban részesült parasztság birtokosa lett az államhatalomnak, a legfelsőbb törvényhozásnak. Nincs olyan kérdés, amit futta nélkül intéznének el. A magyar parasztság száz év elteltével is hű marad forradalmi múltjához és éberen őrködve a magyar dolgozókkal azon, hogy ebben az országban soha szóhoz se jussanak a magyar nemzet eltiprói és árulói. Az országépítés nyugodt időt kíván, a parasztság alkotni akar és ki fogja vonni részét a hároméves terv munkájából. Századik évfordulónk alkalmából vállal kötelezettséget a dolgozó parasztság, hogy az ipari munkássággal és haladó értelmiséggel virágzóvá és boldoggá fogja tenni országunkat. Ennek reményében lépjük át az új esztenidő küszöbét és kívánunk az egész dolgozó parasztságnak boldogabb új eszttendőt 1348. január Sió 1-étől új tagsági bélyegek kerülnek forgalomba A központi vezetőség, valamint tagságunk kívánságára január hó l ével új tagsági bélyegek lesznek kibocsátva. Evvel kapcsolatban közöljük valamennyi szaktársunkkal, hogy 1348 január hó l ével a januári, valamint az azt követő hónapok tagsági díjait csak az újonnan kibocsátott bélyegekre lehet befizetni. Az új bélyegekre 1948 as nyomás, valamint szakosztályonként a szakosztály neve lesz rajta. A Gazdasági Hivatal karácsony napjaiban kimutatásaink alapján a működő helyi csoportok részére egy két hónapra elegendő bélyegeket küld le. Felhívjuk azonban helyi csoportjaink vezetőségének figyelmét, hogy a következő hónapokban tagsági bélyeget csak azoknak a helyi csoportoknak küldünk, akik erre az igénylésüket idejében a központ gazdasági hivatalába beküldik. A régi tagsági bélyegek 1948-ban már nem érvényesek és befizetéseket ezekkel a bélyegekkel nyugtázni nem lehet. A feleslegessé vált régi tagsági bélyegek végleges elszámolása után, de legkésőbb január 10-ig a központba okvetlen visszaküldendő. Egyes szakosztályok szakosztálybélyegeiket helyi csoportok pénztárosainál szerezhetik be, tehát külön 3 szakosztályokhoz bélyeget nem küldünk Azok a helyi csoportok, melyek esetleg tévedésből kifolyólag január hó lig a tagsági bélyegeket nem kapnák meg, haladéktalanul kérjék a központ Gazdasági Hivatalától. Mit hozott a kishaszonbérlőknek az 1947 es esztendő 18,18-ban a jobbágyság felszabadult. Joga volt költözködni munkavállalás céljából. Utána a következő évtizedekben az Alföldön nagyobb területen földhöz jutott a parasztság, ahová azok tanyát építettek. A parasztság módosabb része a tanyán lakott, számolt, vetett, jószágot nevelt A városi kisparasztság kijárt a tanyákra dolgozni, így kereste meg a kenyerét. A gazdagabb parasztok gyermekei télen a városba mentek tanulni. A szegénység gyermekei pedig a 90-es évek előtt csak igen kevesen jutottak hozzá ahhoz, hogy még iskolába is járjanak, mindössze 1—2 évig tehették ezt, mert nagy volt a szegénység, aminek következtében, különösen a szegényebb és népesebb családok gyermekei, már 10 éves korukban elmentek bojtárnak, kanásznak a tanyavilágba. A gazdagabb földes gazdák gyermekeiket később felsőbb iskolába kezdték járatni, ha ott nem is jártak végig minden osztályt de valamit mégis csak elsajátítottak a polgárok gyermekeitől, akik azután is sok esetben jó barátok maradtak, mert egyik oldalon ott volt a műveltebb polgár, a másik oldalon ott volt a vagyonnal rendelkező paraszt. Itt a tudományt úgy, gondolták, pótolja a vagyon, a gazdagság idán járó tekintély. Az ilyen urakhoz dörzsölődni szerető, úrhatnám paraszt sok esetben behúzódott a városba. Jól berendezett házába az urak odaszoktak, mivel ott bőven akadt mit harapni és inni. Ennek meglett a következménye is. Az elpolgárosulni akaró földbirtokos előbb éves cselédekkel munkáltatta birtokát. Később jelentek meg cselédeket védő törvények, amikor már kissé terhesebb lett a cselédtartás. No, meg az úri barátság is sokba került, pénz kellett, mert, a városi házat is át kellett alakítani, szobát kipadolni, szebb bútorokat venni, mert a jegyző úr, vagy a polgármester úr mégsem ülhet fapadon, vagy deszkaszéken, venni kellett puha ülést, a villanyt is be kell vezetni, mert már a petróleumlámpa büdös. Igaz, hogy az ősök olajmécs mellett fontak odakinn a tanyán. Erre tehát, hogy meglegyen a pénz, eladták a jószágokat, és a gazdasági felszerelést. A birtokot pedig, ha egy tagban volt, kiadták egy nagybérlőnek, ha több volt a tanya, akkor kiadták kisbérlőknek. A kisbérlők eleinte méltányos haszonbérért tudták tőlük kivenni. Később azonban kialakult a nagy verseny. A munkanélküliség fokozódott. Aki csak tehette, jószágot szerzett, elment felesnek, vagy bérlőnek. Annak dacára, hogy a gazdagabb parasztok közül mindig többen igyekeztek a városba nyugdíjba menni, nagy lett a versengés a földek körül, ami onnan eredt, hogy a tanyákon lakó földes gazdák is kihasználni akarva igyekeztek minél több bérletet fogni. Tehették ezt annál is inkább, mert, az olcsó munkaerő rendelkezésükre állott, mert amennyi volt a bérestanyásnak a bére, ugyanannyit, vagy néha. még többet is adott, mert ami apró jószágot felnevelt, annak fele a gaz fáé lett. Később sokan megunták ugyan a cselédekkel járó »szerződést«, abbahagyták a sok bérlettel. Ennek dacára sem javult a kisbérlők helyzete. A városi polgárság is földbe fektette pénzét, most már polgárok és gazdák közösen az úri kaszinókban határozták meg a haszonbéreket. Bevezették a mellékszolgáltatást olyan sokféle változatban, hogy a szegény bérlő alig tudta számba venni, mi mindent is kell haszonbér címén szolgáltatni. Igen hosszú ideig kellett uzsora haszonbéreket fizetni, szok bérlő minden befizetett tőkéjét elvesztette a haszonbérelt földön, még a kis házát, vagy a földjét is, amit vagy örökölt, vagy hosszú évek keserves munkájával szerzett. Próbálkoztak védekezni ez ellen a kizsákmányolás ellen, ez az akció azonban nem sikerült, mert a városi polgárság is időközben földtulajdonossá vált nagyobb százalékában, így hét táborral álltak szemben a bérlők. Az első igen szervezett volt, mert a felfelé való összeköttetései révén minden terve sikerült, de a bérlők szervezetlenül álltak, így eredményt elérni nem tudtak. isíe-ben és kftG-ban a bérlők mozgalma is hozott eredményeket. Ezek azonban csak arra voltak jók, hogy az ügyvédeknek nyújtson lehetőséget a pereskedéseken keresztül busás keresetre. Ahol a fizető alany legtöbb esetben a bérlő volt. És jött 1917. Ez az esztendő már eredményesebb volt. Ma már, ha vannak is hibák és bajok, megközelítőseg sem olyanok, amiket nem lehet kiküszöbölni. 1917ben, szeptember uán megalakult a kis haszonbérlők szakosztálya a KéKOSz keretén belül. Ez az időpont sorsfordulót jelentett a kishaszonbérlők életében. Utána egymásután jelentek meg a bérlőket védő rendeletek. Először is megjelent a haszonbérletekből eredő perek megszüntetése tárgyában. Másodszor november 1-én megjelent a kishaszonbérleti rendelet, amelyik szabályozza a kishaszonbérletek nagyságát, haszonbérét, a bérleti időt stb. A harmadik december 12-én jelent meg, amely kötelezi a kishaszonbérlőket arra, hogy szerződéseiket a FéKOSz kishaszonbérlők szakosztályának is, vagy ahol ez nincs, ott a FéKOSz egyéb szerveinél mutassák be. A negyedik rendelet mondhatjuk, hogy, újévi ajándék címén jelent meg. Ez a rendelet régi, fájó sebeket fog meggyógyítani. Az 1916 október 1. előttit haszonbérekből eredő perek felfüggesztését mondja ki. Az ötödik rendelet kiadása is meg fog történni a közeljövőben. Ez pedig a haszonbérlők és felesbérlők kereseti és jövedelmi adójuk hivatali törlését történő mérséklését, vagy fogja szabályozni. Erre azért van szükség, ne kelljen külön kérelmezni a bérlőnek az ilyen természetű mérséklést, vagy elengedést akkor, amikor a földtulajdonos földadóját hivatalból törlik, vagy mérséklik elemi kár esetén Íme, ezeket kapták a kisbérlők 1917-ben._ Most már rajtuk a sor, hogy éljenek is jogaikkal. Ha vannak még hibák, amelyeket orvosolni kell, azt csak úgy tudjuk, ha a bérlők, felismerve az itt felsorolt rendietek jelentőségét, kivétel nélkül tömörülnek, a FéKOSz kishaszonbérlők szakosztályába. Akkor hiszem, hogy a következő félévre még nagyobb eredményekkel fogunk előállni. Ebben a biztos tudatban, hogy megértik bérlőtársam az összefogás szükségességét, segítségünkre lesznek a további eredmények kivívásában, kívánok boldog újévet bérlőtársaimnak Pap János s. k. a szakosztály országos elnöke. &z Eszek-Pestme^ii helyicsoportotc NgBClm&c A megyei tanfolyam 1948 január 8-átó 517'éiít és 19-étől Sí éig tart, amelyre a jelentkező szakársak, vagy a helyi csoport által kijelölt szaktársak Köztelek, utca 8. szám alatt jelenjenek meg. A tanfolyamra jövő szaktárs takarót, reggelit és vacsorát hozzon magával. Ebédről és szállásról a megyei titkárság gondoskodik, valamint a hazautazás költségeit megfizeti. Északpestregyei titkár. Köszönetnyilvánítás Szövetségünkben számtalan karácsonyi és újévi üdvözlőlevél érkezett a helyi csoportjainktól és szaktársainktól. Mivel mindezekre egyenként válaszolni nem tudunk, így a Dózsa Népén keresztül köszönjük meg a csoportjainknak és szaktémáinknak leveleike, ugyanúgy fogadják szeretettel és mi kívánságainkat, mint mi fogadtuk azokat. Kívánunk jó munkát és boldog újevet a szaktársaknak és helyi csoportjainknak. Szervezési osztály. Mi nem „lemegyünk” hanem vissza,megyünk a falura Látogatás a kórus- és táncművészeti kollégiumban Búzavirág utca 16. A Rózsadomb elhagyott mellékutcájában találom av é a Népi Kollégiumok legújabb válfaját: a kórus- és táncművészeti kollégiumot. Fant a hegyen, az esti fényben úszó város felett, egy modern villában vetette meg lábát autóg csak 20 tagból álló új kollégium és hozzáfogott nagy szervező és alapító munkájához- Csenki Imrével ütök szemben az »igazgatói szobában«, amely azonban egyben próbaterem is. Csenki Imréből sugárzik a nagy elhatározottság és alkotó erő biztossága, szaktudása az elsők közé emeli a maga szakkörében. Nemcsak külföldi, hanem amerikai világkörút iain is a hlmsi magyar kórus hangversenyein keresztül volt már évek óta a magyar zeneművészet tolmácsa. — 4 • kollégiumnak az a célja, — kezdi el a beszélgetést — hogy, ^főleg paraszt és munkás származású ■ ifjakat fedezünk fel. Országos kutatást folytatunk kulturversenyeken keresztül, hogy kiemeljük azokat a tehetségeket, akik az ének- és táncművészetben tanúsított adottságuk kiművelése által opera-hangversenyénekesekké válnak, vagy középiskolai, tanítóképzői és zenetanárokká lesznek. Pályázat útján történik a felvétel, melyet vizsga előz meg. A kollégiumban felvett hallgatók a népi kollégiumok szokásos oktatási anyagán kívül társas zeneei kiképzésben részesülnek szaktanárok vezetésével.De lássuk a növendékeket! Komárom megyei szoprán. Fiatal lányt hívnak, aki csengő szoprán hangon énekel el egy kedves népdalt. — Megszokta már, hogy időnkéntbe kell mutatni a hangját? — kérdezi tőle az igazgató. — Meg — válaszol nekibátorodó mosollyal és elmondja, hogy Kocs községből való, Komárom megyéből. Azelőtt templomi kórusban énekelt. ■ — Mikor először szólt a tanító erről a kollégiumról, bizony megijedtem — vallja be mosolyogva !— meg a szüleim sem nagyon akarták. — Minek az neked? — mondták. De mégis eljöttem. Nem is álmodtam soha, hogy még énekesnő is lehetek. Na de hát nem is lehetnék, — jegyzi meg őszintén, — ha a régi rendszer maradt volna meg. Tovább megyünk. Megnézzük a »lakosztályokat«, amelyek kissé »hűvösek« ás csak a fel felcsendülő forró dallamok melegítik át a lakóikat. Az egyik szobában lázas beteg fiú fekszik. Elmondják helyette a többiek, hogy csanádmegyei kisparaszt fia és 39 fokos lázzal szökött meg otthonról, hogy tanulhasson a Zeneakadémián. •Azóta, persze már a szülők is belenyugodtak. Azután kérés nélkül egy gyors koncertet rendeznek együtt, majd külön-külön. A 16 éves győrmegyei lánynak zengően szép a hangja és friss erőtől sugárzik, határozottan, lámpaláz nélkül vállalja a szereplést. A hangok szebbnél szebb változata mutatkozik be a szólóknál. — Elvesszük a falutól a kincseit, a hamisítatlan népi kultúrát, kicsiszoljuk, kiműveljük annak tehetséges művészeit, utána pedig visszaadjuk nekik ismét. A kollégium tagjai kötelezően részt vesznek a kollégium énekkarában, amely theik és külföldi önálló hangversenyek adásán kívül részt vesz az ország kórus művészetének kifejlesztésében. így jutnak el tehát a nép fiai a tehetségek szabad érvényesülésén keresztül a kalura, a tudományok intézményeinek falai közé, hogy — mint ez a kiscsoport nagy elhatározással és vasakarattal fészket vetett a budai hegyek között az ország szívében — ugyanígy alapjaiban vesse meg lábát a magyar demokrácia minden területén, hogy az új keret új és jobb tartalommal teljen meg. Kiss Klementin