Dramaturgiai Tájékoztató, 1958 (1-3. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Csakhogy ez sem sikerül: a táviratot Léontine néni haláláról maga Theodore adta fel, hogy örömet okozzon gazdáinak, akkor talán nem rúgják ki egy szál ingben. Edmée sírva fakad tehetetlen dühében. Ezután teljes a kirobbanás, az események gyorsan peregnek: a csendőr elviszi az őrültnek vélt Théodore-t, aki állítólag látta a halott nagynénit; a halott nagynéni magához tér, semmi baja sincs, azt hiszi, hogy napszúrást kapott. Léontine néni nem találja az aranyát, azt hiszi, hogy Théodore rabolta el. A csendőr nem akarja elhinni, hogy Léontine néni létezik, hiszen halottnak tudja. írásait követeli, de azok az elásott kofferban vannak, a végén senki sem ért már senkit és a csendőr mindenkit el akar vinni az őrsre. Léon kiássa a koffert, de mire behozza, már nincs ott senki; kimerülten rogy le és átkozza sorsát. "Szerencsétlen, aki fiatal asszonyba harap, ha nincs már foga hozzá." Léontine néni nem megy a csendőrségre, visszakapja aranyát, amelyet a csendőr akar lefoglalni. Erre viszont az egész banda a csendőrre veti magát és jól megtépázza. Most hatóság elleni erőszak cimén akarja a csendőr az egész társaságot bekísérni, amikor megjelenik felesége,egy hatalmas, drabális nő és hazakergeti meghunyászkodó férjét, hogy teregessen. Minden maradt a régiben, csak Edmée siratja a pénzt, amit a nagynéni elvitt magával, s hiába volt az egész fáradság és izgalom. XXX A zsugori, fösvény, földéhes és pénzéhes paraszt alakja nagyon sokszor szerepel az irodalomban, sokszor tragikus, sokszor komikus formában látjuk viszont ezt a lelketlen emberfajtát, akinek a pénz az istene és aki nyerészkedésvágyból, kicsinyes vagyongyűjtésből, harácsolásból emberi sorsokat tesz tönkre. Balzac, Csehov, irodalmunkban Justh Zsigmond, Móricz Zsigmond írásai adnak számot, a sokezer hasonló írás között, arról a légkörről, amely az ilyen embereket körülveszi és azokról a tragédiákról, amelyek a pénz, az aranyborjú imádatába szédült falusi gazdagokat sújtják. Bréal háromfelvonásos bohózata a földéhes paraszt fékeveszett törtetését mutatja a pénz után, de nem a tragédia hangján, hanem a valóságot igen tisztán látó, őszinte humorista harsogó kacagása közben. Hányszor olvashattuk megdöbbenve lapok bűnügyi rovataiban, hogy az emberöléstől sem riadtak vissza a "vagyonért", a "földért". - Itt ugyanaz történik három felvonáson keresztül: Edmée, a vérmes gazdaasszony mindenkit ki akar irtani egymás után, hogy hozzájuthasson Léontine néni aranyaihoz, a tanyához, a gazdagsághoz. Valakit mindig gyilkolnak a színpadon, hol az egyik, hol a másik szereplőre kerül a sor és közben a néző a hasát foghatja a nevetéstől, ellenállhatatlan humorú jelenetek és nyers, nagyon szellemes párbeszédek pergő egymásutánjában. A bohózatnak nincsen egy üres, hatástalan jelenete sem,valamennyiben akad valami igen mulatságos helyzet, félreértés, és mindegyikben van egy őszinte gondolat, megállapítás, leleplezés erről a féktelen hajszáról a pénz és a föld után, amely, ahogy Edmée mondja: "gonosszá tesz!" Bréal élesen látó társadalomkritikája semmit sem veszít azáltal,hogy Edmée alakjában ennyire csak bohózati elemekkel ábrázolja a megdöbbentő valóságot: a pénzéhes nagyparaszt lelketlenségét. A szerző igen jó, érett színpadi érzékkel bonyolítja a játékot, tulajdonképpen négy szereplővel; sem az érdeklődés, sem a játék lendülete