Dunaferr, 2012 (61. évfolyam, 1-50. szám)

2012-09-21 / 38. szám

Változások a vasmű jövője érdekében Átfogó interjút adott a Városi Televíziónak Evgeny Tankhilevich vezérigazgató, amelynek nyomtatott válto­zata a Dunaújváros című, kéthetente megjelenő köz­életi hetilapban olvasható. A Varga Richárd által készített interjúból idézünk néhány témakört. — A Lőrinci Hengerművel kapcsolatban mi volt a végső ok, ami a vezetőséget a bezá­rásra ösztönözte? Csak a buga ára vagy más alapvető problé­mák is felmerültek? — Nagyon fájdalmas kér­dés ez számunkra, de mint mindig, őszintének kell len­nünk. Természetesen nem csak a buga ára, de minden­féle találgatást szeretnénk megelőzni. A médiában fő­ként arról beszélnek, hogy a Lőrinci Hengermű a bugaárak miatt nem tudott nyeresége­sen üzemelni. Természetesen ez nem igaz. Tekintettel arra, hogy a Dunaferr része, gya­korlatilag nem vásárolta a bugát, hanem kapta, olyan áron, amely megegyezett az előállítási költséggel. Annak érdekében, hogy a Lőrinci Hengerműben profitot re­alizálhassunk, a Dunaferr profitja csökkent volna. Ez teljességgel elfogadhatat­lan. Egyrészről mindenféle gazdasági alapot nélkülöz, másrészről a Dunaferrnek a modernizációhoz nagy szük­sége van bevételekre. Hogy visszatérjek az okokra, ez egy nagyon régi téma. A vélemé­nyem az, hogy ezt a döntést már korábban meg kellett volna hozni. Az utolsó csepp a pohárban a döntéshez az volt, hogy a hengermű egy­­milliárd forint körüli vesz­teséget termelt az elmúlt időszakban. Ugyanakkor az anyavállalatunk (az ISD Korporáció — a szerk.) len­gyelországi gyáregysége a Lőrinci Hengermű kapacitá­sait költséghatékonyabban, könnyedén ellátja. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a Lőrinci Hengermű kimon­dottan elavult létesítmény, amiben bár nagyon jó mun­kát végeztek az alkalmazot­tak, mégiscsak egy idős léte­sítmény marad... Továbbá a Lőrinci Hengermű olyan te­rületen üzemel, hogy a napi 24 órás üzem a környezete miatt lehetetlen, csak két mű­szak megoldható. Tekintettel arra, hogy a hengerlési el­járás meglehetősen hangos, ezért az elhelyezkedés nagy probléma. Ugyanígy megold­hatatlan probléma a logiszti­ka, hiszen nem hajthatnak be a környékre bármikor nehéz gépjárművek. Amikor épült, még Budapest szélső kerü­letének számított a környék, de idő közben körbeépült, és a környezeti szabályozások is nehezítették a hengermű fennmaradását, mind zaj és a porterhelés szempontjából is. Az előállítási költségek ugyancsak nagyon magasak voltak, amelyek végül erősen csökkentették a hengermű versenyképességét. A 2008- as világválság kiemelten érin­tette a Lőrinci Hengerművet, és azzal, hogy a recesszió elhúzódott, a helyzet csak romlott. Ezt a helyzetet a minőségi problémák is meg­sokszorozták, így a plusz be­vételek helyett, amire a hen­germűnek nagy szüksége lett volna, a vásárolók leginkább kedvezményeket és árcsök­kentést harcoltak ki. Emiatt rengeteg ügyfelet veszített el az utóbbi időben.­­ Rengeteg pletyka szól arról, hogy a folyékony fá­zist bezárják, miközben arról kommunikálnak, hogy fejlesztések várha­tóak. Tisztázzuk a helyze­tet, amennyire lehetséges... Bezárják, vagy nem? — Ezzel kapcsolatban jó hírrel szolgálhatok. Nagyon sok hosszú távú fejlesztést tervezünk, még azokat az üzemrészeket is áttekintjük, ahol olyan berendezések is vannak, amik régóta nem működnek. A dolgozóknak azonban meg kell érteni­ük, hogy a fejlesztések nem maguktól érthetődnek. A magam részéről próbálom meggyőzni a részvényeseket, hogy van potenciál ebben a rendszerben, és az ő segít­ségükkel annyi befektetést tudjunk idehozni, amennyit csak tudunk. Komolyan hi­szek abban, hogy a Dunaferr sikeres cég, és az is lesz. A közeljövőben nagyon ko­moly fejlesztési elemeket valósítunk meg, és kihang­súlyoznám, hogy ez csak a kezdet. A jövő évben a teljes rendszert áttekintjük, hogy hova tervezhetünk nagyobb fejlesztéseket 2014-re. Ez azt jelenti, hogy nem beöntjük a befektetéseket a teljes rend­szerbe, hanem olyan ponto­san meghatározott szegmen­sekben fejlesztünk, amelyek­nél a megtérülés leginkább várható. Úgy a részvényesek­nek, mint a helyben dolgo­zóknak. Visszatérve a folyé­kony fázisra, nagyon bonyo­lult kérdés. Jelen pillanatban azt mondanám, hogy biz­tonságban van, azzal együtt, hogy meg kell érteni, például a kohó és a tömörítő költsé­geire különösen figyelünk. Ez nem csak nálunk okoz gazdaságossági problémá­kat, Európa-szerte ez az ál­talános trend. Több kohóbe­zárásról is tudunk Európa­­szerte az elmúlt hónapok­ban, például Szerbiában, Nyugat-Európában, így Franciaországban, sőt még Olaszországban is, ahol ez az ágazat sokkal versenyké­pesebb. Jelenleg az a rend­szer, amely nálunk működik, fenntartható, de szeretném, ha mindenki megértené, hogy ennek a fenntartása, esetleges fejlesztése nem magától értetődik. Próbáljuk megtartani a folyékony fá­zist, ezért dolgozunk, pró­báljuk meggyőzni a részvé­nyeseket, hogy megéri meg­tartani... A folyékony fázis­ban az egyes számú kohó, amely nagyon gazdaságtala­nul működik, amelynek az alapvető műszaki környezete elavult, és azonnali „nagy fel­újítást” igényel. Valószínűleg arra kényszerülünk, hogy az egyes kohót teljesen fel­újítsuk, hogy fenntartsuk a működőképességét... — Mit várnak a kor­mánnyal folytatott tárgyalásoktól? — Köszönöm ezt a kér­dést, mert ennek a rendkí­vül felfokozott médiakam­pánynak nagy hatása volt ezekre a folyamatokra az el­múlt hetekben. Szerencsére ez nem rontott a politika hozzáállásán, mert a szán­dékaink és a lehetőségek egyértelműek, a döntésein­ket pedig gazdasági tények indokolják. Döntéseinkre semmiféle politikai befolyás nincs, és azt sem várhat­­ó 2 DUNAFERR 2012. szeptember 21. — 38. szám

Next