Dunaferr, 2012 (61. évfolyam, 1-50. szám)
2012-09-21 / 38. szám
Változások a vasmű jövője érdekében Átfogó interjút adott a Városi Televíziónak Evgeny Tankhilevich vezérigazgató, amelynek nyomtatott változata a Dunaújváros című, kéthetente megjelenő közéleti hetilapban olvasható. A Varga Richárd által készített interjúból idézünk néhány témakört. — A Lőrinci Hengerművel kapcsolatban mi volt a végső ok, ami a vezetőséget a bezárásra ösztönözte? Csak a buga ára vagy más alapvető problémák is felmerültek? — Nagyon fájdalmas kérdés ez számunkra, de mint mindig, őszintének kell lennünk. Természetesen nem csak a buga ára, de mindenféle találgatást szeretnénk megelőzni. A médiában főként arról beszélnek, hogy a Lőrinci Hengermű a bugaárak miatt nem tudott nyereségesen üzemelni. Természetesen ez nem igaz. Tekintettel arra, hogy a Dunaferr része, gyakorlatilag nem vásárolta a bugát, hanem kapta, olyan áron, amely megegyezett az előállítási költséggel. Annak érdekében, hogy a Lőrinci Hengerműben profitot realizálhassunk, a Dunaferr profitja csökkent volna. Ez teljességgel elfogadhatatlan. Egyrészről mindenféle gazdasági alapot nélkülöz, másrészről a Dunaferrnek a modernizációhoz nagy szüksége van bevételekre. Hogy visszatérjek az okokra, ez egy nagyon régi téma. A véleményem az, hogy ezt a döntést már korábban meg kellett volna hozni. Az utolsó csepp a pohárban a döntéshez az volt, hogy a hengermű egymilliárd forint körüli veszteséget termelt az elmúlt időszakban. Ugyanakkor az anyavállalatunk (az ISD Korporáció — a szerk.) lengyelországi gyáregysége a Lőrinci Hengermű kapacitásait költséghatékonyabban, könnyedén ellátja. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a Lőrinci Hengermű kimondottan elavult létesítmény, amiben bár nagyon jó munkát végeztek az alkalmazottak, mégiscsak egy idős létesítmény marad... Továbbá a Lőrinci Hengermű olyan területen üzemel, hogy a napi 24 órás üzem a környezete miatt lehetetlen, csak két műszak megoldható. Tekintettel arra, hogy a hengerlési eljárás meglehetősen hangos, ezért az elhelyezkedés nagy probléma. Ugyanígy megoldhatatlan probléma a logisztika, hiszen nem hajthatnak be a környékre bármikor nehéz gépjárművek. Amikor épült, még Budapest szélső kerületének számított a környék, de idő közben körbeépült, és a környezeti szabályozások is nehezítették a hengermű fennmaradását, mind zaj és a porterhelés szempontjából is. Az előállítási költségek ugyancsak nagyon magasak voltak, amelyek végül erősen csökkentették a hengermű versenyképességét. A 2008- as világválság kiemelten érintette a Lőrinci Hengerművet, és azzal, hogy a recesszió elhúzódott, a helyzet csak romlott. Ezt a helyzetet a minőségi problémák is megsokszorozták, így a plusz bevételek helyett, amire a hengerműnek nagy szüksége lett volna, a vásárolók leginkább kedvezményeket és árcsökkentést harcoltak ki. Emiatt rengeteg ügyfelet veszített el az utóbbi időben. Rengeteg pletyka szól arról, hogy a folyékony fázist bezárják, miközben arról kommunikálnak, hogy fejlesztések várhatóak. Tisztázzuk a helyzetet, amennyire lehetséges... Bezárják, vagy nem? — Ezzel kapcsolatban jó hírrel szolgálhatok. Nagyon sok hosszú távú fejlesztést tervezünk, még azokat az üzemrészeket is áttekintjük, ahol olyan berendezések is vannak, amik régóta nem működnek. A dolgozóknak azonban meg kell érteniük, hogy a fejlesztések nem maguktól érthetődnek. A magam részéről próbálom meggyőzni a részvényeseket, hogy van potenciál ebben a rendszerben, és az ő segítségükkel annyi befektetést tudjunk idehozni, amennyit csak tudunk. Komolyan hiszek abban, hogy a Dunaferr sikeres cég, és az is lesz. A közeljövőben nagyon komoly fejlesztési elemeket valósítunk meg, és kihangsúlyoznám, hogy ez csak a kezdet. A jövő évben a teljes rendszert áttekintjük, hogy hova tervezhetünk nagyobb fejlesztéseket 2014-re. Ez azt jelenti, hogy nem beöntjük a befektetéseket a teljes rendszerbe, hanem olyan pontosan meghatározott szegmensekben fejlesztünk, amelyeknél a megtérülés leginkább várható. Úgy a részvényeseknek, mint a helyben dolgozóknak. Visszatérve a folyékony fázisra, nagyon bonyolult kérdés. Jelen pillanatban azt mondanám, hogy biztonságban van, azzal együtt, hogy meg kell érteni, például a kohó és a tömörítő költségeire különösen figyelünk. Ez nem csak nálunk okoz gazdaságossági problémákat, Európa-szerte ez az általános trend. Több kohóbezárásról is tudunk Európaszerte az elmúlt hónapokban, például Szerbiában, Nyugat-Európában, így Franciaországban, sőt még Olaszországban is, ahol ez az ágazat sokkal versenyképesebb. Jelenleg az a rendszer, amely nálunk működik, fenntartható, de szeretném, ha mindenki megértené, hogy ennek a fenntartása, esetleges fejlesztése nem magától értetődik. Próbáljuk megtartani a folyékony fázist, ezért dolgozunk, próbáljuk meggyőzni a részvényeseket, hogy megéri megtartani... A folyékony fázisban az egyes számú kohó, amely nagyon gazdaságtalanul működik, amelynek az alapvető műszaki környezete elavult, és azonnali „nagy felújítást” igényel. Valószínűleg arra kényszerülünk, hogy az egyes kohót teljesen felújítsuk, hogy fenntartsuk a működőképességét... — Mit várnak a kormánnyal folytatott tárgyalásoktól? — Köszönöm ezt a kérdést, mert ennek a rendkívül felfokozott médiakampánynak nagy hatása volt ezekre a folyamatokra az elmúlt hetekben. Szerencsére ez nem rontott a politika hozzáállásán, mert a szándékaink és a lehetőségek egyértelműek, a döntéseinket pedig gazdasági tények indokolják. Döntéseinkre semmiféle politikai befolyás nincs, és azt sem várható 2 DUNAFERR 2012. szeptember 21. — 38. szám