Dunaföldvár, 1990 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1990 / 14-15. szám
10 Baráth János Ez a történet a képzelet szüleménye, ha valaki mégis magára ismer, az nem a véletlen műve. Helyszín: itt. Idő: most. Személyek: KOCKA, vállalkozó "idegen" HANTA, tanácselnök VONALI, vb titkár ZAKÓ, Építésügyi Osztályvezető VODA, Független és Kisgarázda Párt KIS, FINESZ PATKOVICS, Szolid Demokrata Párt KOCCINGER, Szakadt Demokraták Szövetsége KAVICSNÉ, MaSZOP, Prológus: Egyszer valahol, egy kis országban nem is olyan régen súlyos betegség tört ki. E járvány kórokozóját demokráciának nevezik. A vírust a morfiumhoz lehetne hasonlítani, ami köztudottan a megfelelő mennyiségben adagolva gyógyászati célokra használható, viszont túladagolás esetén az emberek legsúlyosabb esetben bele is pusztulhatnak, de mindenképpen betegek lesznek, cselekvőképességük felett a kontrollt elvesztik, félrebeszélnek s azt hiszik, hogy jól érzik magukat. A demokráciának is ugyanezek a tünetei. Történetünk helyszínén már soksok embert megfertőzve tombol a kór. Szín: A színpadon szocreál stílusban berendezett iroda látható. A megszürkült falon nagy, világos folt, a leakasztott Lenin kép helye. Az összetolt asztalokból ún. "kerekasztal" formátumra egy négyszög van kialakítva. A szereplők körben ülnek, kivéve Zakót, aki egy nagy mappával a sűrű füstöt igyekszik kiterelni az ablakon. A légkör feszült . HANTA: Megkérem Zakó urat, üljön le, a többi urat pedig, hogy térjünk a tárgyra. VONALI: Röviden ismertetem a tényállást. Városunk határában található egy kacsaúsztató tó. Az itt jelen lévő Kocka úr turista paradicsomot szeretne ott létesíteni. Sajnálattal közlöm vele, hogy a partján álló romos libapásztor házat, amelyet iroda és panzió céljára szeretett volna felhasználni, az előzetes megbeszélések alapján nem tudjuk a rendelkezésére bocsátani. KOCCINGER: Pontosítsunk. Kacsapásztor ház. VONALI: Igen. Tehát a a... a... Mennyi a helyrajzi száma? ZAKÚ: 666. VONALI: Tehát a 666-os helyrajzi számon található épület marad a városé. KOCKA: Nem értem, uraim. Hiszen a városé maradna. Én egy tíz éves bérleti szerződést kínáltam Önök- Vállalkozz, magyar! Szomorújáték (X) felvonásban nem. Ezért én felújítom az épületet. VODA: Nem, nem! Engedd be a tótot a házba és határt mutat. Nem engedünk a 47-ből és a kacsapásztor házból sem. KIS: (cigarettára gyújt): Uraim, én azt javaslom, fontoljuk meg. A most még romos impozáns kacsapásztor ház felújítva, jól működő panzióként tíz év múlva a miénk lenne és nem kerülne egy fillérünkbe sem. VODA: Nem igaz, hogy ilyen szegények vagyunk. Csinálja meg a város. HANTA: (feláll, kifordítja nadrágja mindkét zsebét) Sajnos igaz. PATKOVICS: Nem is tudom, ha már az idén elkezdenék renoválni, nem romlana tovább az állaga. VODA: Mi megnéztük, három kúpcserép kell rá. Ha kell, az én házamról veszem le, ha kell, a szomszédéról. Az állagot megőrizzük, és nyugodtan alhatnak városunk polgárai. Engedd be a tótot... ZAKÚ: (az ajtóhoz megy, kinéz) Nincs itt Tóth úr. SÁRGA: Kérem, nekünk van három csomópontunk, két konkrét, a kacsaúsztatóra és a libapásztor házára, és van egy alternatív csomópontunk is. KOCCINGER: Pontosítsunk. Kacsapásztor ház. Nekem az a véleményem, privatizáljunk. KAVICSNÉ: Ezzel én is egyetértek, de mindenképpen úgy intézzük el, hogy a munkásosztály érdekeit ne sértse. SÁRGA: Ez egy csomóponti kérdés, de nekünk van programunk, ha kell, most kifejtem. VODA: Nem kell kifejteni. Én különben sem látok bele a leveses tálba, de azt polgáraink nevében kijelentem, hogy az érdekeiket sérti, ha ide idegeneket engedünk be, főleg nyugatnémet bankhitellel. SÁRGA: Voda úr csak a kisgarázdák nevében beszéljen. Itt a legerősebb párt a Magyar Demagóg Fórum, az Önöké csak a második és itt vannak még a többiek is. KOCCINGER: Pontosítsunk. A másodikak mi vagyunk, ugyanis úgy érzem, a Szakadt Demokraták felszálló ágon vannak. KIS: (cigarettára gyújt, így már kettő van a szájában) Uraim, javaslom, ne vitatkozzunk, hanem tegyük fel szavazásra a kérdést. Egyszerű többség alapján, a felelősséget vállalva döntsünk. PATKOVICS: Azt hiszem ehhez még nincs jogunk. SÁRGA: Akkor ezt elhalasztjuk az önkormányzati választások utánra. KAVICSNÉ: A javaslatot támogatom, de mindenképpen a munkásosztály érdekeit szem előtt tartva. VODA: Van itt paraszt is! Addigra már tisztán látunk a leveses tálban. PATKOVICS: Nem tudom, jogunk vane ezt most elnapolni? KOCKA: Valahol októberig is kell, hogy legyen irodánk, tehát a kacsapásztor volt szolgálati lakása nem érdekel bennünket. Tárgytalan. HANTA: A tanács nem vállal semmiért felelősséget. VONALI: Térjünk át a következő kérdésre. Támogassuk-e a kacsaúsztatóval kapcsolatos terveket? (Zakó megigazítja zakóját és szemüvegét majd egy nagy, összetekert papírt dob az asztalra. Körbeadogatják és nézik a terveket.) SÁRGA: Ez csomóponti kédés, nekünk erre programunk van. KIS: (cigarettára gyújt, már hármat szív, Zakó elindul a mappával füstöt hajtani) Uraim! A FINESZ nevében azt javaslom, mivel úgyis kevés kacsa úszkál a tóban, engedjük meg, hogy kulturált körülmények között úszkálhassanak a magyarok és később a külföldiek is. VODA: Ellenzem! Most még kevés a kacsa, de az új földtörvényünk értelmében lesz ott kacsa bőven. PATKOVICS: Nem tudom, van-e jogunk arra, hogy itt most döntsünk ezekben a kérdésekben? KAVICSNÉ: Mi most városunk polgárságát képviseljük, és a mi pártunk azért harcolt, hogy most mindannyian itt lehessünk és dönthessünk. KOCCINGER: Pontosítsunk. Ezért inkább a mi pártunk harcolt. VODA: Egyetlenegy kérdésem lenne Kocka úrhoz. A parlement most dolgozza ki a földtörvényünket, tehát egy kérdés, hogy tisztán lássunk, a dolog lényegét értintően, a tó környékén a földek, magyarán megmondva a tó is, szóval egy kérdés, hogy ne keveredjünk bele, főleg fölöslegesen, tehát egyaránt a tóval kapcsolatban ez a kédésem. KOCKA: Értem, mit mond Voda úr, mert magyarul monja, csak azt nem értem, mi a kérdése. VODA: Akkor elmondom mégegyszer magyarán... HANTA: (közbekiáltva) Én értem, azt akarja mondani, hogy... VODA: (közbekiáltva) Nem! Azt akarom mondani, hogy magyarán... HANTA: (közbekiáltva) Azt akarja kérdezni, hogy legálisan történt-e a tó és a földek megvásárlása. VODA: Ezt akarom kérdezni. KOCKA: A tó és a környező földek művelési ág alól ki voltak vonva és 60%-át a Vörös Reménység TSZtől, 40%-át tulajdoni lapok alapján a gazdáktól vásároltuk. Sajnálom, hogy nem tudtunk megegyezni, de most már nekem mennem kell. KIS: (hirtelen elnyom két cigarettát) A FINESZ-esek támogatják Kocka urat. VODA: Mi csak a maga érdekében, mert magyarán, a készülő új földtörvényünk. .. KOCKA: (határozottan közbevág) Köszönöm. Függöny. Epilógus: "Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál." Ez a történet a képzelet szüleménye, ha valaki mégis magára ismer, az nem a véletlen műve.