Dunaföldvár, 1990 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1990 / 14-15. szám

10 Baráth János Ez a történet a képzelet szüle­ménye, ha valaki mégis magára is­mer, az nem a véletlen műve. Helyszín: itt. Idő: most. Személyek: KOCKA, vállalkozó "ide­gen" HANTA, tanácselnök VONALI, vb titkár ZAKÓ, Építésügyi Osz­tályvezető VODA, Független és Kis­­garázda Párt KIS, FINESZ PATKOVICS, Szolid De­mokrata Párt KOCCINGER, Szakadt De­mokraták Szövetsége KAVICSNÉ, MaSZOP, Prológus: Egyszer valahol, egy kis ország­ban nem is olyan régen súlyos be­tegség tört ki. E járvány kórokozó­ját demokráciának nevezik. A vírust a morfiumhoz lehetne hasonlítani, ami köztudottan a megfelelő mennyi­ségben adagolva gyógyászati célok­ra használható, viszont túladagolás esetén az emberek legsúlyosabb esetben bele is pusztulhatnak, de mindenképpen betegek lesznek, cse­lekvőképességük felett a kontrollt elvesztik, félrebeszélnek s azt hiszik, hogy jól érzik magukat. A demokráciának is ugyanezek a tüne­tei. Történetünk helyszínén már sok­sok embert megfertőzve tombol a kór. Szín: A színpadon szoc­reál stílusban berendezett iroda látható. A meg­­szürkült falon nagy, világos folt, a leakasztott Lenin kép helye. Az összetolt asztalokból ún. "kere­kasztal" formátumra egy négyszög van kialakítva. A szereplők körben ülnek, kivéve Zakót, aki egy nagy mappával a sűrű füstöt igyekszik kiterelni az ablakon. A légkör fe­szült . HANTA: Megkérem Zakó urat, üljön le, a többi urat pedig, hogy tér­jünk a tárgyra. VONALI: Röviden ismertetem a tényállást. Városunk határában ta­lálható egy kacsaúsztató tó. Az itt jelen lévő Kocka úr turista para­dicsomot szeretne ott létesíteni. Sajnálattal közlöm vele, hogy a partján álló romos libapásztor há­zat, amelyet iroda és panzió céljá­ra szeretett volna felhasználni, az előzetes megbeszélések alapján nem tudjuk a rendelkezésére bocsátani. KOCCINGER: Pontosítsunk. Kacsa­pásztor ház. VONALI: Igen. Tehát a a... a... Mennyi a helyrajzi száma? ZAKÚ: 666. VONALI: Tehát a 666-os helyrajzi számon található épület marad a vá­rosé. KOCKA: Nem értem, uraim. Hiszen a városé maradna. Én egy tíz éves bérleti szerződést kínáltam Önök- Vállalkozz, magyar! Szomorújáték (X) felvonásban nem. Ezért én felújítom az épüle­tet. VODA: Nem, nem! Engedd be a tótot a házba és határt mutat. Nem enge­dünk a 47-ből és a kacsapásztor házból sem. KIS: (cigarettára gyújt): Uraim, én azt javaslom, fontoljuk meg. A most még romos impozáns kacsapász­tor ház felújítva, jól működő pan­zióként tíz év múlva a miénk lenne és nem kerülne egy fillérünkbe sem. VODA: Nem igaz, hogy ilyen sze­gények vagyunk. Csinálja meg a vá­ros. HANTA: (feláll, kifordítja nad­rágja mindkét zsebét) Sajnos igaz. PATKOVICS: Nem is tudom, ha már az idén elkezdenék renoválni, nem rom­lana tovább az állaga. VODA: Mi megnéztük, három kúp­­cserép kell rá. Ha kell, az én há­zamról veszem le, ha kell, a szom­szédéról. Az állagot megőrizzük, és nyugodtan alhatnak városunk polgá­rai. Engedd be a tótot... ZAKÚ: (az ajtóhoz megy, kinéz) Nincs itt Tóth úr. SÁRGA: Kérem, nekünk van három csomópontunk, két konkrét, a kacsa­úsztatóra és a libapásztor házára, és van egy alternatív csomópontunk is. KOCCINGER: Pontosítsunk. Kacsa­pásztor ház. Nekem az a véleményem, privatizáljunk. KAVICSNÉ: Ezzel én is egyetér­tek, de mindenképpen úgy intézzük el, hogy a munkásosztály érdekeit ne sértse. SÁRGA: Ez egy csomóponti kér­dés, de nekünk van programunk, ha kell, most kifejtem. VODA: Nem kell kifejteni. Én kü­lönben sem látok bele a leveses tálba, de azt polgáraink nevében kijelentem, hogy az érdekeiket sér­ti, ha ide idegeneket engedünk be, főleg nyugatnémet bankhitellel. SÁRGA: Voda úr csak a kisgaráz­­dák nevében beszéljen. Itt a lege­rősebb párt a Magyar Demagóg Fó­rum, az Önöké csak a második és itt vannak még a többiek is. KOCCINGER: Pontosítsunk. A má­sodikak mi vagyunk, ugyanis úgy ér­zem, a Szakadt Demokraták felszál­ló ágon vannak. KIS: (cigarettára gyújt, így már kettő van a szájában) Uraim, javas­lom, ne vitatkozzunk, hanem tegyük fel szavazásra a­ kérdést. Egysze­rű többség alapján, a felelősséget vállalva döntsünk. PATKOVICS: Azt hiszem ehhez még nincs jogunk. SÁRGA: Akkor ezt elhalasztjuk az önkormányzati választások utánra. KAVICSNÉ: A javaslatot támoga­tom, de mindenképpen a munkásosz­tály érdekeit szem előtt tartva. VODA: Van itt paraszt is! Addigra már tisztán látunk a leveses tál­ban. PATKOVICS: Nem tudom, jogunk van­­e ezt most elnapolni? KOCKA: Valahol októberig is kell, hogy legyen irodánk, tehát a kacsa­­pásztor volt szolgálati lakása nem érdekel bennünket. Tárgytalan. HANTA: A tanács nem vállal semmi­ért felelősséget. VONALI: Térjünk át a következő kérdésre. Támogassuk-e a kacsaúsz­tatóval kapcsolatos terveket? (Zakó megigazítja zakóját és sze­müvegét majd egy nagy, összetekert papírt dob az asztalra. Körbeado­­gatják és nézik a terveket.) SÁRGA: Ez csomóponti kédés, ne­künk erre programunk van. KIS: (cigarettára gyújt, már hár­mat szív, Zakó elindul a mappával füstöt hajtani) Uraim! A FINESZ ne­vében azt javaslom, mivel úgyis ke­vés kacsa úszkál a tóban, enged­jük meg, hogy kulturált körülmények között úszkálhassanak a magyarok és később a külföldiek is. VODA: Ellenzem! Most még kevés a kacsa, de az új földtörvényünk ér­telmében lesz ott kacsa bőven. PATKOVICS: Nem tudom, van-e jo­gunk arra, hogy itt most döntsünk ezekben a kérdésekben? KAVICSNÉ: Mi most városunk pol­gárságát képviseljük, és a mi pár­tunk azért harcolt, hogy most min­dannyian itt lehessünk és dönt­­hessünk. KOCCINGER: Pontosítsunk. Ezért inkább a mi pártunk harcolt. VODA: Egyetlenegy kérdésem lenne Kocka úrhoz. A parlement most dol­gozza ki a földtörvényünket, tehát egy kérdés, hogy tisztán lássunk, a dolog lényegét értintően, a tó környékén a földek, magyarán meg­mondva a tó is, szóval egy kér­dés, hogy ne keveredjünk bele, fő­leg fölöslegesen, tehát egyaránt a tóval kapcsolatban ez a kédésem. KOCKA: Értem, mit mond Voda úr, mert magyarul monja, csak azt nem értem, mi a kérdése. VODA: Akkor elmondom mégegyszer magyarán... HANTA: (közbekiáltva) Én értem, azt akarja mondani, hogy... VODA: (közbekiáltva) Nem! Azt akarom mondani, hogy magyarán... HANTA: (közbekiáltva) Azt akarja kérdezni, hogy legálisan történt-e a tó és a földek megvásárlása. VODA: Ezt akarom kérdezni. KOCKA: A tó és a környező földek művelési ág alól ki voltak vonva és 60%-át a Vörös Reménység TSZtől, 40%-át tulajdoni lapok alapján a gazdáktól vásároltuk. Sajnálom, hogy nem tudtunk megegyezni, de most már nekem mennem kell. KIS: (hirtelen elnyom két ci­garettát) A FINESZ-esek támogatják Kocka urat. VODA: Mi csak a maga érdekében, mert magyarán, a készülő új föld­törvényünk. .. KOCKA: (határozottan közbevág) Köszönöm. Függöny. Epilógus: "Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál." Ez a történet a képzelet szüle­ménye, ha valaki mégis magára is­mer, az nem a véletlen műve.

Next