Dunaföldvár, 1990 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1990 / 14-15. szám

8 Torontó Észak-Amerika legszebb és legmodernebb városa: külvárosait egybefoglalva kb. 4 millió lakos­sal , 50 különböző nemzetiséggel, angol és francia hivatalos nyelv­vel. Leghosszabb utcája 30 kilomé­ter hosszú . Csak összehasonlításul közlöm a nyugati városi viszonyokat: mikor 1958-ban érkeztem Winnipegbe, Mani­toba fővárosába - kettő évi bécsi menekülttábori tartózkodásom után - már akkor minden házban hideg-me­legvizet, központi olaj- vagy gáz­fűtést, televíziót és telefont le­hetett találni. A nagy távolságok miatt az autó nélkülözhetetlenné vált a családokban. Mi, 56-os bevándorlók, kb. 36000- en jöttünk Kanadába, vettük meg és alapítottuk Észak-Amerika legna­gyobb Magyar Kultúrközpontját, melyben 62 szoba, 30 különböző klub v. csoport életét teszi lehetővé. Ontarióban kb. 50000 magyar él, eb­ből kb. 30000 Torontóban és környé­kén telepedett le. A magyarság éle­tének központja a Kultúrház, ahol minden hétvégén különböző klubok vagy csoportok tartanak összejöve­telt vacsorával, utána magyar zene­karral hajnalig lehet táncolni. Sa­ját színházunk működik és rádiómű­sorunk hetente egy órás adással je­lentkezik. A magyarság legnagyobb írói sem hagynak ki bennünket. Itt járt az utóbbi időben Mécs Imre, majd Er­dély nevezetes írója, Molnár Sán­dor, Tollas Tibor, a nyugati ma­gyarság legnagyobb írója és költő­je, a Nemzetőr kiadója és szerkesz­tője. Sőt még Csoóri Sándor is fel­keresett bennünket. k ^EQHIVÓ ^ANADABA 56-os szabadságharcunk vezető személyei szintén ellátogattak hoz­zánk, így Rácz Sándor az 56-os Mun­kástanács vezetője, Pongrácz Ger­gely, a Corvin-köz hős védője, (aki megírta "Corvin-köz 56" dicsőséges harcainak történetét). A legkellemetlenebb vendég Grósz Károly volt, aki 1988. okóberében itt nálunk is dacosan kijelentette, hogy "Nem vizsgáljuk felül az 56- os eseményeket". Ezért a kijelenté­séért a külföldi magyarság nem állt szóba vele, még a magyar otthonok­ba sem hívták meg, de tüntetést rendeztünk ellene! 1989. októberé­ben Pozsgay Imre is tiszteletét tette nálunk, külföldi befektetése­ket keresett. Őt megtiszteltük meg­hívással a magyar házba, sőt még közös római katolikus istentiszte­leten is részt vett velünk. Mise után a templom lépcsőjén válaszolt a feltett kérdésekre. Én megkérdez­tem tőle: "Mikor mennek ki a meg­szálló szovjet csapatok hazánkból?" "Rövidesen, ez a Bécsi Lefegyverzé­si tárgyalásoktól függ." - vála­szolt kérdésemre. Mivel Pozsgay Imre volt az első a magyar kormány tagjai közül, aki nyilvánosan elismerte, '56-ban nem­zeti szabadságharc volt hazánkban", így tisztelettel és tapssal a ju­talmaztuk beszédét. A leginkább felejthetetlen láto­gatást Tőkés László temesvári re­formátus lelkész, a jelenlegi püs­pök kettő napos látogatása nyúj­totta számunkra. Első nap a magyar református templomban mondott be­szédet, majd a Kultúrközpont Árpád­­nagytermében számolt be az erdélyi eseményekről és küzdelmes életéről. A környék magyarsága szinte elö­­zönlötte otthonunkat. Beszámolója alatt bemutatta azon kettő montreá­­li - francia - tv riportert, akik titokban videóra vették az üldözé­sét és megpróbáltatásait, a Ceause­­ascu-féle titkosrendőrség borzalma­it. Kicsempészték az országból és az egész világ közvéleménye érte­sült az Erdélyben folyamatban lévő magyar üldözésről. A temesvári Ma­gyar Ház felépítése céljára 50000.­­Can. dollárt gyűjtöttünk össze, amit ez alkalommal nyújtottunk át részére. A torontói Magyar Kultúrközpont­­ban kb. 1000 tagot tartanak számon, de ennek csak fele támogatja az otthonunkat. Legtöbbnek már a gyer­mekei sem beszélik a magyar nyel­vet. Nem is tartanak kapcsolatot a magyar szervezetekkel. Sajnos, mi magyarok gyorsan beolvadó nép va­gyunk. Miénk a rekord a világ sta­tisztikájában: azon országok kö­zött, amelynek fele lakosa határa­in kívül él. Torontónak több nevezetessége van, amelyben kitűnik az egész vi­lágon. Itt van a világ legszélesebb fő­útvonala, amely 16 sávjával 600 km hosszan köti össze az Atlanti-

Next