Dunakanyar tájékoztató, 1971 (8. évfolyam, Különszám, 1. szám)

1971 / Különszám

ELŐRE A DUNAKANYAR FEJLESZTÉSÉÉRT Jóleső elfogultsággal és lelkes bizakodással adjuk a t. olvasó kezébe gyönyörű tájegységünk, a Dunakanyar fejlesztéseinek legújabb írásos do­kumentumát. Sokakat meg fog lepni, hogy a most folyó 5 éves tervidőszak­ban forintban kifejezve több, mint 4 milliárdnyi az az összeg, mely a Du­nakanyar fejlődését fogja szolgálni. Hatalmas pénztömeg ez az elmúlt tervidőszak másfél milliárdjával szemben, holott az sem volt lebecsülen­dő. Miért hivatkozom ennek kapcsán jóleső elfogultságunkra és lelkes bizako­dásunkra? Azért, mert, ahogy az elmúlt tervidőszak másfél milliárdnyi fejlesztési befektetésében, úgy a IV. ötéves tervidőszak négy milliárdos programjában is jogosan érezzük benn lankadatlan lelkességű társadalmi munkásaink és Titkárságunk dolgozóinak erőfeszítéseit, különböző fórumo­kon történt kilincseléseit, konkrét fejlesztési ötletek szolgáltatását, a jó gondolatok illetékes helyeken, szerveknél, vag­y sajtó útján való agi­­tatív hirdetését. Egy mondatban: társadalmi munkánk eredményességét. Igen! Nem helyes a szerénységet sem túlzásba vinni. Nyugodtan ki lehet mondani, hogy az új 5 éves tervidőszaknak a Dunakanyar fejlesztését célzó szép programjában a különböző tárcák, tanácsok, hivatalok, intézmények stb. sorában a Dunakanyar Intéző Bizottság előkészítő munkája is ott áll. De túl az érzelmi részeken, nézzük, hogy irányelveiben mit mond az új 5 éves program? Elsősorban is azt, hogy a tervidőszakban történő beruházá­sok jó alapot ígérnek az utána következő V. ötéves terv módszeres kiala­kítására. A közreadott dokumentumból jól kitapintható egy általános és lendületes fejlődés. Különösen örülünk a közlekedés jelentős fejlődésé­nek a Duna mindkét partján. Régi kívánsága volt ez nemcsak az ott lakók­nak, hanem a többmilliós kirándulóknak is. És itt óhatatlanul kívánkozik egy összehasonlítás hazánk két nagy tájának kihasználása szempontjából. Míg a Balatonra általában az jellemző, hogy az évnek csak bizonyos hánya­dában /nyáron 90-100 nap/ látogatott, addig a Dunakanyar az év valameny­­nyi évszakában keresett: a téli- és nyári sportok, a kirándulások hazájá­vá vált! Nehéz nem felemlíteni azt az állandóan - szinte ma már szálló­igévé vált - visszatérő gondolatot, ismét és ismét leírni, miszerint Euró­pának alig van, vagy talán nincs is olyan kétmilliós fővárosa, ahol ilyen közel esne a természet által kialakított szépséges hegy- és vízrajz, mint a Dunakanyar! Ez fővárosunk nagy tüdeje, ez az emberek millióinak regene­ráló helye. Minden bizonnyal ezért is üdvözölték annyian annak idején a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság megalakulását. Ez volt az első lépés a pi­henni vágyó ember és az erdő szoros barátságának megtétele felé! Hogy a jó gondolat és a számítások mennyire helyesek voltak, arra beszédes bizo­nyíték a Parkerdőgazdaság ötéves terve. Az erdő ma már az embereket köz­vetlenül szolgálja, közkinccsé vált, mint a Balaton vize. Nem lehet itt célunk, hogy a népjóléti erdő minden előnyét felsorakoztas­suk, de azt szeretnénk leszögezni, hogy erdőgazdaságaink egy elég jelen­tős részének ez a jövő útja, különösen ott, ahol százezrek fordulnak meg. A kőrengetegben élő emberek mindenhol földünkön a munkából felszabadult időt a természeti környezetben kívánják eltölteni. Ez a fejlődés rendje.

Next