Dunakanyar tájékoztató, 1971 (8. évfolyam, Különszám, 1. szám)
1971 / Különszám
ELŐRE A DUNAKANYAR FEJLESZTÉSÉÉRT Jóleső elfogultsággal és lelkes bizakodással adjuk a t. olvasó kezébe gyönyörű tájegységünk, a Dunakanyar fejlesztéseinek legújabb írásos dokumentumát. Sokakat meg fog lepni, hogy a most folyó 5 éves tervidőszakban forintban kifejezve több, mint 4 milliárdnyi az az összeg, mely a Dunakanyar fejlődését fogja szolgálni. Hatalmas pénztömeg ez az elmúlt tervidőszak másfél milliárdjával szemben, holott az sem volt lebecsülendő. Miért hivatkozom ennek kapcsán jóleső elfogultságunkra és lelkes bizakodásunkra? Azért, mert, ahogy az elmúlt tervidőszak másfél milliárdnyi fejlesztési befektetésében, úgy a IV. ötéves tervidőszak négy milliárdos programjában is jogosan érezzük benn lankadatlan lelkességű társadalmi munkásaink és Titkárságunk dolgozóinak erőfeszítéseit, különböző fórumokon történt kilincseléseit, konkrét fejlesztési ötletek szolgáltatását, a jó gondolatok illetékes helyeken, szerveknél, vagy sajtó útján való agitatív hirdetését. Egy mondatban: társadalmi munkánk eredményességét. Igen! Nem helyes a szerénységet sem túlzásba vinni. Nyugodtan ki lehet mondani, hogy az új 5 éves tervidőszaknak a Dunakanyar fejlesztését célzó szép programjában a különböző tárcák, tanácsok, hivatalok, intézmények stb. sorában a Dunakanyar Intéző Bizottság előkészítő munkája is ott áll. De túl az érzelmi részeken, nézzük, hogy irányelveiben mit mond az új 5 éves program? Elsősorban is azt, hogy a tervidőszakban történő beruházások jó alapot ígérnek az utána következő V. ötéves terv módszeres kialakítására. A közreadott dokumentumból jól kitapintható egy általános és lendületes fejlődés. Különösen örülünk a közlekedés jelentős fejlődésének a Duna mindkét partján. Régi kívánsága volt ez nemcsak az ott lakóknak, hanem a többmilliós kirándulóknak is. És itt óhatatlanul kívánkozik egy összehasonlítás hazánk két nagy tájának kihasználása szempontjából. Míg a Balatonra általában az jellemző, hogy az évnek csak bizonyos hányadában /nyáron 90-100 nap/ látogatott, addig a Dunakanyar az év valamenynyi évszakában keresett: a téli- és nyári sportok, a kirándulások hazájává vált! Nehéz nem felemlíteni azt az állandóan - szinte ma már szállóigévé vált - visszatérő gondolatot, ismét és ismét leírni, miszerint Európának alig van, vagy talán nincs is olyan kétmilliós fővárosa, ahol ilyen közel esne a természet által kialakított szépséges hegy- és vízrajz, mint a Dunakanyar! Ez fővárosunk nagy tüdeje, ez az emberek millióinak regeneráló helye. Minden bizonnyal ezért is üdvözölték annyian annak idején a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság megalakulását. Ez volt az első lépés a pihenni vágyó ember és az erdő szoros barátságának megtétele felé! Hogy a jó gondolat és a számítások mennyire helyesek voltak, arra beszédes bizonyíték a Parkerdőgazdaság ötéves terve. Az erdő ma már az embereket közvetlenül szolgálja, közkinccsé vált, mint a Balaton vize. Nem lehet itt célunk, hogy a népjóléti erdő minden előnyét felsorakoztassuk, de azt szeretnénk leszögezni, hogy erdőgazdaságaink egy elég jelentős részének ez a jövő útja, különösen ott, ahol százezrek fordulnak meg. A kőrengetegben élő emberek mindenhol földünkön a munkából felszabadult időt a természeti környezetben kívánják eltölteni. Ez a fejlődés rendje.