Dunakanyar, 1991 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1991 / 1. szám
RÉDEY PÁL Alig pár napja olvastam Csorba Csaba tollából a Honismeret c. folyóiratban egy néhány oldalas tanulmányt, Csák Máté hajdani sasfészke, Trencsén címen. Úgy éreztem, érdemes őt faggatnom Esztergommal kapcsolatban is, hiszen kiváló helytörténész, adatai hitelesek és éppen tíz évvel ezelőtt (1981) jelent meg a Pannónia sorozatban egy figyelemre méltó kötete azonos címmel. Tehát Esztergom. Kötete kitűnő útikalauz, s minden bizonnyal ezzel a szándékkal íródott. Ám mint minden bedekker, úgy Csorba leírása is bekalandozza a történelmi múltat, a megmaradt írásos és tárgyi emlékek szűk ösvényén visszavezeti az érdeklődőt a múlt tágas tereire, mert bizonyos abban, hogy a jelen érthetetlen a múlt ismerete nélkül. Csorba Esztergom kötetében a harmadik fejezet foglalkozik a Szent Tamás-heggyel, amely magasságát illetően azonos szintű az esztergomi Várheggyel, s amelynek aljában húzódik meg az a városrész, amelyet valaha Szent Tamás falvának neveztek. Szembeötlő a néhai falvacskának és a hegynek a neve, amelyről a szerző lapidáris rövidséggel annyit jegyez meg, hogy: „A várral szemben levő Szent Tamás-hegyen viszont már a tatárjárás előtt megvolt a Becket Tamás tiszteletére emelt prépostság épülete, a hegy aljában pedig a prépostság jobbágyainak települése.” Egyszóval a hegy, amely a későbbiek során mintegy citadellájává vált az esztergomi várnak és a vár történetében jelentős szerepet játszott, Becket Tamásról neveztetett el, gondolkodóba ejtett. Mert, hogy a Tamás-hegyen erődítményt emeltek az 1580-as évek közepén és, hogy a törökök Tepedelen néven nevezték, ez természetes lehet számunkra. Az is, hogy erről a magaslatról lőtték esetenként a várat és a Vízivárost, és hogy stratégiailag Esztergom városának rendkívül fontos része volt. Ámde, hogy megőrizte a Tamás-hegy nevet és nem ragadt rá végleg a török Tepedelen név a többszöri eles visszafoglalás ellenére, azon érdemes elgondolkodni. A dolog lényegéhez az is hozzátartozik, hogy ilyen magaslatok, citadelláikkal együtt az újkor második felében elvesztették jelentőségüket, mint ahogy a várvívás sem tartozott ez időben már a háborúk gyakorlatához. Buda visszafoglalása után, de különösen a kuruc háborúk befejezésével, a Habsburgok az ellenállás fészkeiként nyilvántartott várakat megsemmisítették. Erre a sorsra került a Szent Tamás-hegyi erődítmény is, amelynek aljában ez időben a városból ki s Esztergomi Szent Tamás-hegye Látkép a Szent Tamás-hegyre