Dunántúl, 1949 (1. évfolyam, 1. szám)

1949-01-01 / 1. szám

RATKÓ ISTVÁN: INDULÁSRA 3 Ilyen előzményeik váltották ki az új folyóirat, a Dunántúl megjelenését. Kötelességünknek tartottuk őket ismertetni: lássa mindenki közelről a pécsi és dunántúli írók problémáit és az eddig megtett utat. Az új folyóirat átveszi a Sorsunktól azokat az ered­ményeket, amelyek felhasználhatók a jó irodalmi és művészeti munka érdekében. Mert elfogultság lenne azt állítani, hogy a Sor­sunk minden megnyilatkozása elvetendő volt. Szakítunk azonban a „mértéktartó“ szerkesztői elvvel és fenntartás nélkül a népi de­mokrácia kultúrpolitikája szolgálatába kívánunk szegődni. Termé­szetesen teljesen új úton kell járnunk és így nem lesznek elkerül­hetők az apró botladozások. Bizonyosak vagyunk azonban, hogy minél inkább túljutunk a próbálkozások, újszerű kísérletek kor­szakán, hangunk­­és magatartásunk annál erőteljesebbé válik. Ki­bontakozásunkat a kont­ruktív bírálattal kívánjuk siettetni; ezt­­várjuk új olvasóközönségünktől, ipari munkásoktól, szegényparasz­toktól és kultúréletünk irányítóitól is. Mi lehet egy vidéki folyóirat programja? A Budapesten meg­jelenő szépirodalmi lapok az elmúlt néhány évtizedben egy-egy irodalmi irányzat képviselői voltak. Irodalmi és művészeti viták jóformán csak a fővárosra korlátozódtak. A vidéki irodalmi élet, ha adott is komoly tehetségeket az országnak, nem volt döntő be­folyása. A kulturális centralizáció káros eredményeként elsorvadt a vidéki művészeti élet, sokhelyütt a giccs és a dilettantizmus pocsolyájába süllyedt. Vidéken hiányoztak az önállóság előfelté­telei, a főváros viszont nem irányította még a nagyobb városok kultúréletét sem. A felszabadulás óta eltelt n­égy esztendő alatt ezen a téren még nem sok változás történt. A megoldásra váró gazdasági és politikai problémák sokasága miatt későbbi időpontra tolódott a kérdés teljes elintézése. Azonkívül a decentralizációt nem lehet rendeletileg megteremteni. Elsősorban az érdekelt vidéki nagyvárosok íróinak és művészeinek kell munkálkodniuk az ön­álló, egészséges kultúrálét érdekében. Sokan a decentralizáció kérdését szűk, lokális jellegű törek­vésnek tekintik. A probléma felvetésénél azonnal főváros-ellenes­­ségre gondolnak. Valóban, a múltban a decentralizáció egyes hívei „romlott“, „magyartalan“ Budapestről beszéltek. Fő­ként a paraszt­­romantika irodalmi képviselői állították ezt. A főváros és a vidéki kultúrcentrumok viszonyát a demokratikus kultúrpolitika lénye­gében más alapokra akarja fektetni, mint ezt a félfeudális-kapi­­talista ország irányítói tették. Az ország fővárosa irányító szerepé­nek továbbra is meg kell maradnia. Elsősorban azért, mert most már Budapestről a nép érdekeit szolgáló intézkedéseket sugároz­nak szét az országba. Hiba lenne azonban mechnikusan átvenni a Budapesten elért és jól alkalmazott eredményeket. A vidéki folyóiratnak sajátos, a táj lelkületéből adódó kultúrát kell ki­sugároznia. A haladó szellemű irodalom korántsem akarja elvetni

Next