Dunántúl, 1911. március (1. évfolyam, 1-5. szám)
1911-03-25 / 1. szám
I ORSZÁGGYŰLÉS. 1 jl képviselőház ülése. — Saját tudósitónktól. —A Aj képviselőház folyosója 10 órakor rá ég aréját Egyszerre azonban nehány nyájas,idegen jelenik meg a piros futószőnyeges széllesón. Valamennyi horvátul beszél. Csakhamar hire szalad a lassanként szállingózóképviselők között, hogy megjöttek a horvátok. A horvát szenzációt azonban hamarosan felejtették, mert gróf Khuen-Héderváry jött a Pool-szerződéssel s alig hogy megkezdődött az ülés, már le is tette az aktákat a Ház asztalára. ‘Azután álmos unalom következett : a Mfi j' •jw’y« f*"» költségvetés tárgyalása. A teremben csak a imsz.te!elnök tart ki, no meg Lukács László .Hétül papircsókát hajtogat össze, majd pedig csöndes szunyókálásba kezd. Radinevitis, Novák János, Csermák Ernő pedig csak beszéltek, amíg végre szólásra jelentkezett Popp Cs. István. A nemzetiségi beszéd itt izgatott szóváltásokra adott alkalmat s a miniszterelnök is élénk figyelemmel kisérte a netzsseetiségi békéről szóló ovációt. Mitétilig szólásra jelentkezett a miniszterelnök,ápi pllanat alatt sűrűn megtelnek a padorok a kormányelnök közül, aki szokatlan ■rgiával utasította vissza Popp inszinuáéit. A rövid felszólalás után gróf Batthyány vadasz beszélte ki az ülést. IV ",:Tudósítónk a folyósón beszélgetést utazott több képviselővel, akik valamenynyien elítélően nyilatkoztak a Pool-szerzősről .A függetlenségi párt tagjai nagy szaroffimal tárgyalják a kérdést. A néppárti ,Mrecsányi György peda elégtételének — de szomorú elégtételének látja, hogy minapiinterpellációjának adatai nemcsak beigazolódtak, de a szerződés veszedelmesebb, mint ahogy azt gondolta akkor, mikor ||Pg|ɧ|és még nem is volt egész terjedelmében. ismeretes. A hatai gyűlésről tudósításunk a következő : Az ülést Berzeviczy Albert elnök vette. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök bemutatta a Pool-szerződést és a Pool-ban levő öt hajóstársaságnak kiadott jogosítványt. Vertán Etele : Szabadalmazott rablágkereskedés ! (Mozgás.) Gráf Wickenburg Márk előadó a pénzügyibizottság nevében tett jelentést a költségvetés némely tételének módosításáról szóló törvényjavaslatról. Következik a költségvetési folytatólagos általános tárgyalása. Insenek a vasúti pragmatika módosítását sürgette Radicsevics Lőrinc horvát képviselő utalt arra, hogy a horvát politikát a vasúti pragmatika kérdése irányítja s ezért kérdeztea kormányt, hogy hajlandó-e a vasúti pragmatikáról szóló törvényt oly más törvénnyel megmásítani, amely az 1868. évi XXX. t.-c. rendelkezéseinek megfelel és mikor hajlandó ezt a törvényjavaslatot beterjeszteni.A horvátok csak akkor foglalnak állást a költségvetés kérdésében, ha erre választ kapnak. . Novák János (gazdapárti) az elhangzott kormánynyilatkozatokat birálta s a kisgazdák érdekeinek hathatósabb támogatását ürgette.A népszámlálás szomorú eredmét, összevetette a most beterjesztett Podzödéssel és konstatálta, hogy a kivánlók év százaléka kisgazda, akik azért sdorolnak ki, mert itt nem tudnak meg- se v3.A katonai terheket a kormány a gyufamoflópóliumból és szeszadóból akarja fedezni, ami a kisembereket sújtja. Határozati javaslatot terjesztett be, hogy a szeszfőzésnél a kisgazdáknak kedvezmények adassanak. Követelte a kormány által már elkészített telepítési törvényjavaslat tárgyalását. Egy másik határozati javaslatában a borfogyasztási adó eltörlését kérte. Követelte a néptanítók helyzetének javítását, az állami népoktatás kiterjesztését. Csermák Ernő (pártonkívüli függetlenségi) a kormány iránti bizalmatlanságából kifolyólag nem fogadta el a törvényjavaslatot. Az abszolút uralkodók törekvése az, hogy a népjogokat törvényes úton törjék le. Így van ez a finneknél, így van ez nálunk is. (Úgy van a baloldalon.) Az országnak, amelynek fajmagyar lakossága húzódott az iparűzéstől, rá kell térni az intenzívebb gazdasági termelésre. A parcellázás most rossz irányban folyik, mert megtámadja a középbirtokos osztályt. Káros az országra nézve a hivatalnokrendszer túlságos kifejlesztése, mert mindenki hivatal után törekszik, hogy legalább a minimumot biztosítsa magának. Helyes volna, hogy ne adjanak címeket, hanem mindenkinek arányos fizetést. Csermák Ernő : A rossz megélhetési viszonyok okozzák, hogy a fiatalság a házassághoz nem érez magában elég anyagi képességet . . . Szmrecsányi György : Nagy baj ! Csermák Ernő : . . . s egy statisztikus kiszámította, hogy minél magasabbra emelkedik a kalap ára, annál alacsonyabb a házassági statisztika. (Derültség.) Kun Béla : Ez így van ! Sümegi Vilmos : De mind külföldi kalap ám ! Csermák Ernő hibáztatta a főiskolai és középiskolai tanítási rendszerünket, a sokféle tankönyveket, melyeknek tartalma abszurdum. Siegescu János : Ez nincs így ! Egységes tankönyvek vannak ! (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Dezső : Iratkozzék fel ! Szmrecsányi György : De nem szabad neki ! (Derültség a baloldalon.) Az elnök csöngetett. Csermák Ernő követelte az iskolai túlterhelések megszüntetését. A költségvetést nem fogadta el. Szünet után Papp Cs. István szólal fel és Tiszával polemizálva, ismertette a nemzetiségi béketárgyalások történetét és Miku János szerepét. Igazolni kívánja, hogy a nemzetiségek a legelőzékenyebben jártak el. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök reflektált Papp Cc. István beszédére. Hibásnak tartja felfogását, mert a románok ugyanolyan politikai jogokkal bírnak, mint a magyarok. A kormány munkája mindössze arra szorítkozik, hogy a túlkapásokat visszaszorítsa, s a románoknak semmi okuk sem lehet a neheztelésre, mert a magyarokkal politikai egyenjogúsággal bírnak. Hiszen élő bizonyíték az, hogy Papp Cs. István is felszólalhat e helyen. Az ok nélkül való támadások vezetnek legfeljebb oda, hogy a kormány erősebb eszközöket kénytelen használni. Batthyány Tivadar gróf örömét nyilvánítja afelett, hogy a román békeakciót nem a kormány, hanem magánember, Tisza István kezdeményezte, s igy annak meghiúsulása nem fog a kormány terhére esni. Majd Lengyel Zoltán legutóbbi beszédére reflektál s kijelenti, hogy ugy Justh Gyula, mint a függetlenségi párt kezdettől fogva követelte az általános, titkos választói jog megvalósítását. Ezután azt bizonyítgatta, hogy az ország többsége az általános választói jog alapján áll s felsorolta azon munkapárti képviselőknek a neveit, akik választások alkalmával az általános titkos választói jog hívének vallották magukat. Ezután elnök az ülést berekesztette. DIONÁNTOL Politikai helyzet. A Pool-szerződés, Budapest, március 24. A megboldogult koalíció ellenségei különös előszeretettel támadták a volt kormányt az Adria szerződésért. A koalíció legnagyobb barátai sem állíthatják, hogy minden ok nélkül, de a hang, amelyen ezek a támadások folytak, semmi esetre sem voltak indokoltak. A támadók azonban akkor követik el a legnagyobb következetlenséget, amikor némán hallgatják végig gróf Khuen Héderváry Károly miniszterelnököt, aki nem ugyan az Adriával, hanem egy egész hajós szövetséggel, a Continental Pool-lal kötött szerződést. Ismeretesek azok a heves viták, melyek a mai képviselőházi ülést megelőzték és valóban csodálatos, hogy ugyanazok bólogattak helyeslőleg ma a miniszterelnöknek a Poolszerződéshez, akik néhány hónappal ezelőtt még kigyót-békát kiálltottak az Adria ellen. Pedig az Adriával kötött szerződés — ha két rossz között kell választani — mindenesetre jobb volt a Pool-szerződésnél. A miniszterelnök a szerződéssel egyidejűleg jelentést is terjesztett a képviselőház elé, amelyben a szerződés megkötését indokolja. E jelentés szerint az északnémet hajóstársaságok nagy agitációt fejtettek ki és mivel a kivándorlók túlnyomó része a Cunard hajóinak elégtelensége folytán az északi kikötőkön át volt belügyminiszteri engedéllyel elszállítandó, felmerült annak a szüksége, hogy ne csak a Cunard, hanem a kivándorlók nagyobb részét elszállító északnémet társaságokkal is kormánymegállapodás jöjjön létre. Az is szükségessé tette a megegyezést, hogy a társaságok nem fizették meg a kivándorlók után a 10 korona fejadót, azzal indokolván eljárásukat, hogy a fejadó csak az Adria közvetítésével elszállított kivándorlók után fizetendő. Végül az is baj volt, hogy a társaságok nem ismerték el az ország törvényeinek érvényét a határon túl és így a velük való megállapodás mindenkép kívánatos, volt. A belügyminiszter jelentéséből azonban kitűnik, hogy a fejadót mégsem fogják megfizetni a társaságok és a magyar törvények érvényét ezután sem fogják elismerni. A társaságok a fejadó fejében 100.00 korona kárpótlást fizettek (az állam követelése 600.000 korona volt), ellenben tíz évre megkapták a kivándordorlási üzletet. A miniszter tudatta a Házzal, hogy a társaságok 1911. március 25-én kezdik meg működésüket és e napon átveszik az Adria által vezetett és Csacán, Pozsonyban, Királyhidán és Sopronban felállított határszéli irodákat is. Március 25-től kezdve tehát megindul az áradat Amerika felé . . . Még egy szomorú fejezete van ennek a szerencsétlen Pool-ügynek. Legújabb tudósítás szerint ugyanis a kanadai hajóstársaságok is csatlakoznak "a Pool-hoz és így megnyílik az út Kanada felé, amitől az eddigi intézkedések még megvédték a szegény kivándorlókat. Az egész ügyben azonban az a legszomorúbb, hogy az ellenzéki pártok, melyek gyakorolhatnák kritikai jogukat, mélységesen hallgatnak. Ez kétségkívül nagy nyereség a kormánynak, de kérdés, hogy a némák a képviselőházi érdemleges tárgyalásig nem szólalnak-e meg.